Amerika exportálja a pénzromlást a világba?
Az amerikai dollár közel 100 év alatt elvesztette az eredeti vásárlóértékének több mint a 98%-át. A háttérben meghúzódó infláció ugyanakkor korántsem „természetes” jelenség. A Fed 100 évvel ezelőtti megalapításáig a dollár igenis képes volt stabilan őrizni a vásárlóerejét. És ami igaz a dollárra, az lényegében igaz a világ többi valutájára is, amelyek napjainkban fedezetlen papírpénzek mind.
Az Egyesült Államok és a dollár szerepe egészen különleges a maga nemében. A dollár a Bretton Woods-i egyezmény 1944-ben történt megkötése óta korunk első számú tartalékdevizája, amelyből a világ jegybankjai saját devizáik alátámasztására bőszen tartalékolnak is. A dollár mögött lévő aranytartalék helyét egyszerűen átvette az USA gazdaságába és politikai stabilitásába, hatalmába vetett bizalom. Az USA pénznyomdája nagy volumenben onthatja a bankjegyeket anélkül, hogy ennek azonnal és teljes egészében megmutatkozna a hatása az Államokban érzékelhető pénzromlásban. Így exportálja Amerika az inflációt szerte a világba. Ennek további velejárója, hogy mivel minden ország dollártartalékokat kényszerül felhalmozni, az USA egy hatalmas méretű külkereskedelmi hiányt képes hosszútávon finanszírozni. Mindez pedig főként a kínai kézben tornyosuló amerikai államkötvények formájában csapódik le.
Egy ilyen környezetben normál körülmények között a kamatok emelkednek, hiszen a befektetők reális elvárása, hogy az infláción felül egy prémiumot is kapjanak. Jelenleg ez nem így van, mivel a jegybankok a kamatokat rendeletileg határozzák meg. Ezek a kamatok most mesterségesen vannak leszorítva, hogy a kormányzatok egyáltalán fizetni tudják még a kamatterheket. Az alacsony kamatok viszont ahhoz vezetnek, hogy a befektetők jövedelmezőbb befektetési lehetőségek után néznek, amihez a tőkét nem ritkán maguk is hitelből teremtik elő.
Ez vezet aztán spekulációs buborékok kialakulásához, amelyek előbb vagy utóbb kidurrannak. Erre pedig a jegybankok a reálgazdaságban kialakuló közvetett károk elkerülésére jellemzően még több pénz kibocsátásával reagálnak. Az amerikai ingatlanlufi kidurranása 2008-ban, majd az azt követő pénzügyi és gazdasági válság tehát csak egy szelete egy sokkal összetettebb történésnek, amely az arany vonatkozásában az árfolyam hosszútávú emelkedéséhez vezet.
