„Nem kell tépegetni a jegyeket”

– Mi volt a baj a korábbi cafeteria-rendszerrel?

– Nincs minden országban kedvezmény a cafeteriajuttatásokra, a német munkáltatóknak például nem ad az állam kedvezményt, ha béren kívül is adnak juttatást. Ahol az állam mégis így dönt – vagyis ez esetben lemond bevételének egy részéről –, ott ezt valamilyen céllal teszi meg. Ilyen cél, ha el szeretné érni, hogy a dolgozók meleg ételt egyenek napközben, vagy hogy elmenjenek pihenni. A rendszer azonban folyamatosan lazult, így a cafeteria már a bért helyettesítette: az utalványok rendszerével az állam úgy mondott le bevételekről, hogy abból semmilyen más előny nem származott, így a rendszer csak és kizárólag az adó kikerülését szolgálta.

A rendszer átalakításával világossá szerettük volna tenni, hogy az állam akkor ad támogatást valamire, ha az a közösség fejlődését szolgálja. Ezt úgy teheti, hogy a kedvezményesen adott utalványokat olyan területeken engedi elkölteni – leginkább a belföldi turizmusban –, ahol azok a gazdaság fejlődését szolgálják. Fontos célunk volt még, hogy a rendszert olcsóbbá és hatékonyabbá tegyük. Korábban az utalványok forgalmának több mint 10 százaléka volt az az összes jutalék és költség, amelyet a munkáltatók és az elfogadóhelyek a rendszer működtetéséért fizettek. A SZÉP kártya esetén ez ma 1,5 százalék lehet. Ez a pénz ott marad a turizmusban és a munkáltatóknál.

– Jelenleg 15 ezer elfogadóhelyen használható a SZÉP kártya, ellenben például csak a Sodexo melegétel-utalványt több mint 40 ezer helyen fogadják el. Mikorra terjedhet el annyira a SZÉP kártya, hogy egy „világvégi” kisvendéglőben is lehet vele fizetni?

– Nagyon gyorsan eljöhet ez az idő. Minden rendszernek van kiépülési ideje, a SZÉP kártya esetében ez nagyon rövid volt. A korábbi szolgáltatóknak közel egy évtized kellett ahhoz, hogy mindenhova eljussanak, a SZÉP kártya esetében néhány hónap alatt érték el a pénzintézetek az országos lefedettséget. Azt gondolom, ahogy nő az elektronikus utalványkártyák száma és az odautalt összegek nagyságrendje, úgy szaporodnak majd az elfogadóhelyek is. A gyors kiépülést segíti, hogy a rendszer olcsó, hiszen az elfogadóhelynek nem kell a csatla­kozásért fizetnie, nem kockáztat semmit, a jutalék pedig nagyon alacsony. Így azok is csatlakozhatnak a rendszerhez, akiknek eddig nem érte meg az utalványokat elfogadni.

– A nagy forgalmat lebonyolító éttermek attól tartanak, hogy a kártyák leolvasása miatt lassul

a kiszolgálás.

– Az utalványkártyával gyorsabban lehet fizetni, mint a hagyományos jegyekkel. Nem kell kétszáz forintjával kitépegetni a tömbből a jegyeket, aztán vi­tatkozni azon, hogy lehet-e visszaadni belőle, vagy még egy süteményért visszamenni, hogy meglegyen a címlet értéke.

A kártyás fizetés ma már sokszor gyorsabb a készpénzesnél is, persze sok függ attól, hogy milyen technológiával csatlakozik a terminál a bank központjához. Ha valamely elfogadóhelynek nagyobb a forgalma, érdemes olyan terminált választania és ehhez kapcsolódóan olyan online kapcsolatot kiépítenie, amely garantálja a gyorsaságot. Az elfogadóhelynek kell eldöntenie, mit választ, tőle függ a gyorsaság.

– Nem akkor kellett volna bevezetni az új rendszert, amikor a szükséges terminálfejlesztések már megtörténtek?

– De hát épp akkor vezettük be. A hazai kártyás fizetési rendszerek kifejezetten gyorsak, a legfejlettebb technológiák is jelen vannak a piacon.

A problémát leginkább az okozza, hogy a magyarok általában nem fizetésre használják a kártyájukat. Az MNB felmérése szerint a lakosság több mint 85 százaléka rendelkezik bankkártyával, a munkavállalók körében ez az arány még magasabb, 90 százalék feletti. Ez nem rossz arány, ám ennek ellenére a tranzakciók több mint 80 százaléka készpénzes fizetés Magyarországon. Ennek részben az oka az idegenkedés is az elektronikus fizetési módoktól és a kártyahasználattól. De oka az is, hogy a kiskereskedelmi egységeknek csak a negyede rendelkezik kártyaterminállal, ez a nyugat-európai 60–70 százalékos szinthez képest rendkívüli elmaradásnak számít. A kártyás fizetések elterjedéséhez két dolog szükséges: minél többen akarjanak kártyával fizetni, és ezt minél több helyen tehessék meg. Ha a kereskedők látják, hogy sokan fordulnak ki az üzletből azért, mert nekik nincs termináljuk, telepíteni fognak egyet.

– Az ígéretek szerint április 15-től a három kibocsátó bank végre kölcsönösen elfogadja egymás kártyáit. Mi volt az oka a késlekedésnek, illetve nem lehetett volna a megállapodásokat egy fix határidővel megsürgetni?

– Nem volt erre szükség, hiszen három és fél hónap után a rendszer teljes körűen használható, de már két hónap után is volt átjárás egyes szolgáltatók között. Közben pedig ugyanúgy lehetett használni a kártyákat, hiszen nemcsak POS-terminálon, hanem interneten és a telefonos ügyintéző segítségével is el lehetett fogadni azokat. Tudom, hogy kényelmetlenebb volt, de tudtuk, hogy ez csak átmeneti időre szól. Látható volt, hogy a rendszerek összehangolásához szükség van néhány hónapra, ezt kellett mindenképpen megadni a kibocsátók­nak. Ha azonban például indulási feltételként szabjuk a közös POS-elfogadást, akkor valószínűleg még ma sem lenne egyetlen SZÉP kártyája sem senkinek.

– Milyen gazdaságélénkítő hatása van a SZÉP kártyának, és melyek a legfontosabb előnyei?

– Csak az idén 20 milliárdos pótlólagos keresletet hozhat a turizmusban és a vendéglátásban egyaránt. A multiplikátor hatásokat figyelembe véve – mindkét területen jelentős a foglalkoztatási hatás – ez már most is 0,2 százalékkal növeli a GDP-t. Ha pedig a SZÉP kártya segítségével sikerül népszerű­sítenünk a készpénzmentes fize­tést, akkor nemzetgazdasági szinten évi százmilliárd forintot takaríthatunk meg. Ez egy rendkívül olcsó rendszer, amely a munkáltató és a munkavállaló számára is ingyenes, és az elfogadóhelyi jutalék is rendkívül alacsony, miközben a turisztikai cégeknek, a vendéglátóknak és a rek­­reációs szolgáltatóknak nem kell csatlakozási díjat fizetnük.

A rendszer azért is előnyös, mert a kártya letiltható, a rajta lévő pénz pedig ezután is felhasználható. Biztonságos is a rendszer, mert nagyon kicsi az esély a visszaélésre.

A tapasztalatok szerint ilyenekre nem is nagyon kerül sor, így nincs szükség a drágább, PIN kódos védelemre.

– Elképzelhető-e, hogy előbb-utóbb az Erzsébet-utalvány is rákerül plasztikkártyára?

– Szeretnénk, ha mind többen áttérnének az elektronikus fizetésre, mert ez a rendszer jelenti a jövőt. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy még mindig sokan szeretik a kezükben tartani a pénzüket vagy az utalványukat. Fontos szempont az is, hogy a hideg élelmiszerek vásárlására jogosító utalványok sokaknak elengedhetetlen jöve­delemkiegészítést jelentenek. Ám ennek nincs gazdaságélénkítő hatása, hiszen nem veszünk attól még több kenyeret, hogy van ilyenünk. De nem elképzelhetetlen, hogy az Erzsébet-utalvány elektronikus formában is megjelenjen.

1993: BKE – okleveles közgazdász

1996: ELTE jogi kar – jogi szakokleveles közgazdász

1997: Saldo – adótanácsadó

munkahelyek

1994–1995: kormánytanácsadó

1998: Srp Hungaria, Mava – befektetési igazgató

1999–2002: The Boston Consulting Group – stratégiai/vezetési tanácsadó

2002–2006: Commerzbank Zrt. – igazgató

2006–2011: Milton Zrt. – vezérigazgató

1993: BKE – okleveles közgazdász

1996: ELTE jogi kar – jogi szakokleveles közgazdász

1997: Saldo – adótanácsadó

munkahelyek

1994–1995: kormánytanácsadó

1998: Srp Hungaria, Mava – befektetési igazgató

1999–2002: The Boston Consulting Group – stratégiai/vezetési tanácsadó

2002–2006: Commerzbank Zrt. – igazgató

2006–2011: Milton Zrt. – vezérigazgató-->