Németország - Magyarország legfontosabb partnere - növekedése 1,2 százalék volt. A régióban Szlovákia 3,2 százalékkal bővült, s csak Csehország és talán Szlovénia GDP-je csökkent. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a visszaesés aligha magyarázható kizárólag külső okokkal, abban a magyar belső keresletnek, s e mögött a gazdaságpolitikának döntő szerepe lehetett – vélekednek a szakértők.
Az a tavaly decemberi 4,1 százalékról áprilisra 5,7 százalékra ugrott, s az év során e szint tartósulása várható. A reálkeresetek az első három hónapban 3,7 százalékkal csökkentek, a versenyszektorban 2,2 százalékkal, költségvetési szektorban 7,5 százalékkal, de a közfoglalkoztatottak nélkül "csak" 4,4 százalékkal – összegzik a GKI szakértői.
A szakértők szerint az év egészében összességében ennél kisebb, 3 százalék körüli visszaesés prognosztizálható. A reáljövedelem hasonló, a fogyasztás 2,5 százalék körüli mérséklődése valószínű.
A beruházások az első negyedévben 8,6 százalékkal estek vissza, ráadásul új, jelentős fejlesztések indulásáról szinte nincs információ. Növekedésre csak a kivitelben lehet számítani, részben a belépő autóipari beruházások hatására.
A GKI szerint egyre kedvezőtlenebbek az európai és hazai gazdasági várakozások. Az új konvergenciaprogram keretében meghirdetett adóemelések, az átmenetinek meghirdetett terhek véglegesítése tovább rontják a hazai üzleti klímát, s csökkentik a keresletet.
Ugyanakkor a konvergenciaprogram elegendő lehet a túlzottdeficit-eljárás jövő évi megszüntetéséhez, s gyakorlatilag már megszűnt a kohéziós források 2013. évi befagyasztásának veszélye.
Mindezek alapján a GKI tavaly nyilvánosságra hozott 1,5 százalékos 2012-es visszaesést tartalmazó előrejelzése lényegében igazolódni látszik. Mások prognózisai is fokozatosan közelítenek ehhez az értékhez, májusban már az OECD is 1,5 százalékos idei GDP-csökkenést jelzett előre.
A kormány szavakban gyors IMF-megállapodásra törekszik, valójában azonban ez a szándék megkérdőjeleződik. Például a jelek szerint az MNB-törvénnyel kapcsolatban olyan észrevételeket sem fogadnak el, amelyeket nyugodtan megtehetnének – hangsúlyozzák.
Úgy látják, a kormány elkötelezettsége elsősorban az államháztartási hiánycélok tartásában mutatkozik meg. Paradox módon azonban ezt olyan növekedésellenes eszközök alkalmazásával teszik, amely ellentétes az ország érdekeivel, s ez erodálja a kedvezőbb egyensúlytól várható pénzpiaci bizalomnövekedést.
Tartós forinterősödésre és kamatcsökkentésre egyelőre nem lehet számítani, ellenkező irányú kilengést viszont a külső körülmények romlása kiválthat. Félő, hogy az IMF-fel való tényleges megállapodásra csak ilyen kilengések, és így egyre nagyobb károk elszenvedése után kerül sor.
