Kína: nem kell lehúzni a rolót

Az elmúlt két évben lassuló tendenciát mutató kínai GDP jelentős aggodalmakat generál a világgazdaság jövője szempontjából. Mivel a 3-4 éve elhúzódó recesszió alatt gyakorlatilag a feltörekvő országok, ezen belül is főként a kétszámjegyű növekedést produkáló kínai gazdaság volt a növekedés motorja, nem véletlen, hogy annak tartós zsugorodása kétségessé teszi a világgazdaság további bővülését, ezzel együtt pedig aggodalmat kelt a befektetők körében.

A növekedés lassulása két fő okra vezethető vissza. Egyrészt a hosszú ideig emelkedő ingatlanárak az ingatlanpiaci buborék kipukkadásával esésnek indultak, ami jelenleg is tart. Ez pedig mind a lakossági fogyasztást, mind a további beruházásokat visszafogja, ami az elbocsátások növekedését eredményezi. Másrészről Kína köztudottan erősen export orientált ország – magyarázta Horváth István.

A befektetési szakértő szerint a világgazdaság lassulása azonban a kínai termékek iránti keresletet is csökkentette, ami mind a kiskereskedelmi forgalmat, mind az ipari termelést visszafogja. Mivel előre láthatóan az említett okok a következő években is fennállnak, így a gazdasági növekedés gyorsulására semmiképpen nem lehet számítani. Ezt támasztja alá a legutóbbi, rövid távú előrejelzést adó kínai beszerzési menedzser index (PMI), ami 7-8 százalék körüli növekedést vetít előre.

Az igen alacsony, 2 százalék körüli infláció, valamint inflációs várakozások miatt szerencsére van tér a gazdaság élénkítésére, monetáris és fiskális lazításra egyaránt. A jegybank az elmúlt hónapokban már többször is csökkentette az alapkamatot és a kötelező tartalékrátát, ezzel serkentve a hitelkihelyezést.

A növekedés lassulása azonban nemcsak gazdasági szempontból, de politikailag is érzékeny téma Kínában, ezért a kormányzat is minden eszközt megragad, hogy fenntartsa a növekedést: infrastrukturális beruházásokon keresztül igyekszik fenntartani a foglalkoztatottság és a jövedelmek jelenlegi szintjét, valamint a magánvállalkozások számára nyújtott hitel- és adókedvezményeken keresztül fokozza a vállalkozások tevékenységét.

Így, ha a növekedés lassulását nem is sikerül megakadályozni, mindezen gazdasági ösztönző eszközök alkalmazásával megvalósítható az ún. soft landing, azaz a korábbi, kétszámjegyű növekedés lassabb pályára állítása. Még ezzel együtt is fennáll persze a veszélye annak, hogy a korábbi gazdaságélénkítéssel felforrósodott ingatlanpiac összeomlik, ami jelentősen megviselné a bankrendszert – ennek kockázatát az elmúlt években számos európai országban már láthattuk.

Mivel azonban a kínai kormány tud és hajlandó is alkalmazni a további élénkítéshez szükséges eszközöket, a 7-8 százalék körüli GDP növekedés még jó darabig fenntartható lesz, így Kína a továbbiakban is stabil támaszt adhat a világgazdaságnak – véli Horváth István.