BUX 42,429.91
+1.25%
BUMIX 3,968.97
+0.22%
CETOP20 1,960.74
0.00%
OTP 10,700
+1.13%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-0.56%
0.00%
ZWACK 17,450
-0.29%
0.00%
ANY 1,650
+0.61%
RABA 1,165
0.00%
+3.56%
-0.98%
-1.85%
+0.46%
-1.66%
+7.06%
-0.24%
0.00%
+3.05%
OTT1 149.2
0.00%
+2.03%
MOL 2,856
+0.78%
+0.50%
ALTEO 2,420
+1.26%
0.00%
+3.83%
EHEP 1,540
-6.38%
-1.41%
+0.25%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.18%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+3.81%
0.00%
+4.21%
0.00%
+0.31%
+5.36%
GOPD 9,020
0.00%
OXOTH 3,360
-9.19%
+5.91%
NAP 1,230
+0.33%
+22.22%
+0.48%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Már a spájzban vannak a kínai high tech cégek

Egyre több iparágban jelentenek valódi konkurenciát a nagy nyugati cégeknek a kínai high tech vállalatok – egyikük éppen Magyarországról kiindulva hódítja meg Európát.

Peking, kínai parlament. A nagyteremben kristálytiszta képű, 3,34 négyzetméteres LCD tv-k – ennél nagyobb készülék egyelőre nem létezik a világon. De ami talán ennél is lényegesebb: az itt sorakozó TCL gyártású tévék nemrég váltották fel a náluk hangyányival kisebb Panasonic-készülékeket, azaz egy feltörekvő kínai elektronikai óriás szorította ki a jól ismert japán óriáskonszernt.

Düsseldorf, a német E-Plus telekom cég központja. A menedzsment sokáig fontolgatta, hogy valóban egy addig „nevenincs” kínai cégre, a ZTE-re bízza-e a  távközlési hálózat fejlesztését. Az újonc hightechet, elsőrangú szolgáltatást ígért, és állítólag több mint ötven százalékkal aláígért a nagy renoméval rendelkező európai konkurenseknek, az Ericssonnak és a Siemens Networksnek. Az E-Plus végül a kínaiaknak adta az üzletet, és nem bánta meg: eddig minden a tervek szerint ment. A távol-keletiek mentalitását mi sem jelzi jobban, minthogy az első kritikus hónapokban a cég fejlesztési igazgatója maga is a Rajna-pari városba utazott, hogy személyesen irányítsa a munkát.

Budapest, egy Duna-parti luxusszálloda hallja. Az előtérben stílszerűen piros-fehérbe öltözött dekoratív hostesslányok, mellettük a Huwaei legújabb mobiltelefonjai, amelyekkel a kínai cég meghódítaná hazánkat. „Tíz százalék” – mondja mosolyogva Gavin Dai, a vállalat hazai leányvállalatának ügyvezetője, majd amikor még egyszer rákérdezek, megismétli: igen, ekkora részesedést szeretnének kihasítani maguknak idén a magyar mobilpiacból. A cég szinte a nulláról indul, hiszen korábban évekig telekomszolgáltatóknak készített mobilokat nem saját márkanév alatt, és itthon is alig egy éve bukkant fel először Huawei névre hallgató mobillal. „2012 az áttörés éve lehet” – teszi hozzá sokat sejtetően a vezér. Más területeken a konszern már bebizonyította, hogy képes megvalósítani nagyratörő álmait: a Huawei ma már a világ második legnagyobb távközlési infrastruktúra-és hálózati berendezéseket gyártó cégének számít, és ezzel párhuzamosan – mint a német Manager Magazin megjegyzi – prémium minőséget kínál.

A három példa jól érzékelteti azt a trendet, amely az elmúlt években egyre inkább kibontakozni látszik: Kína ma már nem csak olcsóságával hódít, már nem csak nagy nyugati cégek munkaerőköltségben verhetetlen gyártóbázisaként funkcionál. Megdőlni látszik az a tétel is, miszerint minden, amit a kínai vállalatok gyártanak, az amennyire olcsó, legalább annyira gagyi is.

A legjelentősebb kínai high tech cégek árbevétele és adózott nyeresége (2011)

- Lenovo (számítógépgyártás): 16,7 milliárd euró, 210,8 millió euró

- ZTE (IT és telekom): 10,5 milliárd euró, 250 millió euró

- Huawei (IT és telekom): 24,1 milliárd euró, nincs adat

- Sany (gépgyártás): 6,1 milliárd euró, 1,05 milliárd euró

- Zoomlion (gépgyártás): 5,6 milliárd euró, 978,6 millió euró

- CNR (vonatgyártás): 10,8 milliárd euró, 362,2 millió euró

- Asiainfo (szoftvergyártás): 371,4 millió euró, 57,6 millió euró

- Ufida (szoftvergyártás): 483,2 millió euró, 65,1 millió euró

- Chery (autógyártás): 5,13 milliárd euró, nincs adat

- Sinovel (szélenergia): 1,26 milliárd euró, 94 millió euró

- Sungrow (napenergia): 105,2 millió euró, 20,9 millió euró

- Tencent (internet): 3,46 milliárd euró, 1,24 milliárd euró

A távol-keleti ország gazdasága egyes szektorokban – szórakoztató elektronika, távközlés, napenergia, építőipari gépek gyártása, vonatgyártás – kezdi kitermelni magából az olyan cégeket, amelyek nem csak árban, hanem minőségben is egyre inkább felveszik a versenyt a „kanonizált” nyugat-európai, dél-koreai vagy éppen japán cégekkel, egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a külföldi piacokból, és ezzel egyre mélyebb sebeket ejtenek a nyugati konkurencián. „Bár az elsősorban Kína által hajtott gazdasági növekedésnek köszönhetően a nagy nemzetközi konszernek egyre nagyobb tortáért harcolnak, ennek során már kínai cégekkel is meg kell küzdeniük. Utóbbiak pedig veszélyesen gyors ütemben fejlődnek” – mondta ezzel összefüggésben a német lapnak Sharon Bell, a Goldman Sachs amerikai óriásbank pénzügyi elemzője.
De minek köszönhető a távol-keleti high tech vállalatok előretörése? Hogyan vált képessé az elmúlt évtizedekben lesajnált, a világ gyártósoraként aposztrofált kínai gazdaság „visszatámadni”, és miként tudta csúcsszínvonalú termékekkel saját piacain sarokba szorítani a nagy nyugati versenytársakat?

Elemzők szerint a felfutás csak részben magyarázható két, régóta fennálló okkal: az olcsó munkaerővel és a hatalmas belső kereslettel. Tény, hogy bár a kínai munkaerő az elmúlt években drágább lett, még mindig annyira olcsó, hogy – különösen a munkaerőigényes ágazatokban – továbbra is előnyt jelent a helyi társaságoknak a nem Kínában gyártó versenytársakkal szemben. Másrészt a több mint egymilliárd ember által táplált belső kereslet továbbra is hatalmas lehetőséget jelent a hazai pályán otthonosan mozgó és a külföldiekkel szemben még mindig előnyben lévő helyi cégeknek, amelyek így relatív könnyedén tudnak növekedni.

Mindez azonban nem lett volna elég az áttöréshez: ahhoz kellettek olyan faktorok is, mint a villámgyors technikai fejlődés, az állami támogatás és az egyre agresszívebb terjeszkedés. Ama a technikát illeti, az innovációra költött kiadások szélsebesen emelkednek.”Nagyon sokat fektetünk új technológiákba, k+f-be: világszerte 140 ezer munkavállalónk van, ebből több mint 53 ezer foglalkozik k+f-fel. Ilyen központjaink működnek Kínában, Svédországban, Németországban és Milánóban. Mindenféle technológiai szabványokra, protokollra vannak fejlesztéseink, a szabványosítás területén nemzetközileg a vezető cégek közé tartozunk. Tehát nincs arról szó, hogy másolnánk a technológiát” – jegyezte meg ezzel összefüggésben a Huawei magyarországi vezére.

A kínai állam jelentette hátszél fontosságát jelzi a megújuló energia területén végbement fejlődés is: Peking körülbelül tíz évvel ezelőtt nyilvánította kulcsfontosságú iparággá a megújuló energiaszektort, és ennek megfelelően masszívan támogatta a nap- és szélenergiában utazó helyi társaságokat. Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen a napelemgyártó piacot ma már kínai cégek uralják.

A kormány emellett adókedvezményekkel és megbízásokkal segíti a kulcsfontosságú cégek előre jutását. Erre szolgáltat példát a Huawei, amely akkor kezdett igazán befutni, amikor a kormány jelentős adóengedményt adott neki, és egyúttal megbízta a helyi távközlési infrastruktúra fejlesztésével. Peking ráadásul külföldön is segíti a hazai cégeket: az afrikai államoknak adott hiteleknek – kimondva-kimondatlanul – sok esetben a kínai cégek üzlethez jutását szabta feltételként. Ezt tette a Huawei esetében is, amely ma már piacvezetőnek számít a fekete kontinensen.

Az állam és a gazdaság összefonódását jelzi egyébként, hogy a kormány még ma is ötéves tervekben fekteti le azokat a növekedési és technológia célkitűzéseket, amelyeket az egyes ágazatoknak el kell érniük, számos konszernben pedig – közvetlenül vagy közvetetten – továbbra is részesedéssel rendelkezik. A feltörekvő kínai cégek tehát részben szabadok, részben felülről irányítottak –  vagy ahogy Hasso Plattner, a SAP felügyelőbizottságának elnöke fogalmazott nemrég: „ez a jobb piacgazdaság” modellje. A továbbra is a kommunista párt egyeduralma alatt álló ország politikai és gazdasági elitje közötti kapcsolatokról sok mindent elmond az is, hogy Liang Wengen, az építőipari gépeket gyártó Sany konszern vezére ősszel állítólag – a vállalatvezetők közül elsőként – bekerül majd a Kínai Kommunista Párt központi bizottságába.

Ennek megfelelően az állam vastagon benne van a siker harmadik tényezőjében, az agresszív terjeszkedési politikában is: segíti a külföldi cégek bekebelezését és „ajánlásokat” ad ki, mely kínai cég mely nyugati vállalatra vesse ki a hálóját. Ebből nem volt hiány az elmúlt években: a kínai Geely tulajdonába került például a legendás svéd autógyár, a Volvo, a világ vezető betonpumpagyártója, az egykor német Putzmeister a Sanyé lett, Németországban pedig ma már szinte minden eladásra kínált autóipari beszállítóért versenybe szállnak a távol-keleti országból érkező riválisok vagy pénzügyi befektetők.

Persze azért vannak olyan szektorok, amelyekben a kínai cégek nem rúgnak labdába  - legalábbis egyelőre. Ilyen például az autóipar, ahol az olyan helyi vállalatok, mint a FAW, a SAIC, a Brilliance vagy a BAIC csak tisztes távolból követik a BMW-t, a Mercedest vagy éppen a Volkswagent. Hiába működnek német-kínai közös vállalatok Kínában, hiába fejleszt például a VW a SAIC-cal és a FAW-val közösen elektromos autókat, ezekbe a projektekbe a németek csak annyi energiát, időt és pénzt fektetnek, amennyi minimálisan szükséges, a kulcstechnológiákat pedig továbbra sem adják ki a távol-keletieknek. Elemzők szerint az autóiparban vagy éppen a szoftveriparban még legalább tíz, a gyógyszeriparban pedig húsz-harminc év kell ahhoz, amíg a kínai vállalatok európai mércével mérve is komolyan vehető szintre küzdik fel magukat.

A német autóipar egyben arra is jó példát szolgáltat, hogy ha egy szektor időben és a megfelelő eszközökkel reagál az új kihívásokra, akkor végül megerősödve kerülhet ki a konkurenciaharcból. Ellenkező esetben viszont úgy jár, mint a német szórakoztató elektronikai ipar, amelyet a 80-as, 90-es években annyira letaglózott a japán high tech cégek áradata, hogy azóta sem sikerült újjáélednie.

- ZTE (IT és telekom): 10,5 milliárd euró, 250 millió euró

- Huawei (IT és telekom): 24,1 milliárd euró, nincs adat

- Sany (gépgyártás): 6,1 milliárd euró, 1,05 milliárd euró

- Zoomlion (gépgyártás): 5,6 milliárd euró, 978,6 millió euró

- CNR (vonatgyártás): 10,8 milliárd euró, 362,2 millió euró

- Asiainfo (szoftvergyártás): 371,4 millió euró, 57,6 millió euró

- Ufida (szoftvergyártás): 483,2 millió euró, 65,1 millió euró

- Chery (autógyártás): 5,13 milliárd euró, nincs adat

- Sinovel (szélenergia): 1,26 milliárd euró, 94 millió euró

- Sungrow (napenergia): 105,2 millió euró, 20,9 millió euró

- Tencent (internet): 3,46 milliárd euró, 1,24 milliárd euró A magyar kkv-knak is lehet esélyük Kínában – Chris Cheung, az EU KKV Központ piaci tanácsadója - Az Európai Unió által alapított EU KKV Központ célja, hogy segítse az európai kis cégek kijutását a kínai piacra. Ez elsőre meglehetősen nehéz feladatnak hangzik. Miért kellene egy magyar kkv-nak éppen a távol-keleti országban megjelennie?

- Kína előnye a hatalmas belső piac és a továbbra is nagy potenciális növekedési lehetőség. Egy olyan időszakban, amikor Európa komoly gazdasági problémákkal küzd, ez lehetőséget jelent az európai kkv-k számára is.

- Hogyan lehet az egyik legnagyobb hátrányt, a távolság okozta hatalmas utazási és szállítási költségeket kompenzálni?

- Bár a kínai társaságok már sok szektorban felzárkóztak az európai vetélytársakhoz, még mindig vannak olyan ágazatok, amelyekben a magyar cégek rendelkeznek olyan tudással, know how-val, amivel a kínaiak még nem. Ide tartoznak például a zöld, környezetbarát technológiák, a vízgazdálkodás, a szennyvíztisztítás, gyógyszeripar vagy éppen a mezőgazdasági gépgyártás. Ezeken a területeken Kína kihívásokkal szembesül, amelyek egyben lehetőséget jelentenek a magyar kkv-k-nak is. A mi központunk információval, tanácsadással, a piacra lépés megkönnyítésével segíthet nekik. Emellett lehetőség van arra is, hogy Pekingben időlegesen irodát és adminisztrációs szolgáltatást biztosítsunk számukra.

- Konkrétan milyen lépéseken keresztül vezet az út a kínai piacra?

- Először is meg kell határoznia a vállalatnak, mely régiót, várost célozza meg. Ezt követően, a jogi tennivalók elvégzése mellett találni kell egy megbízható kínai partnert – ha exportról van szó, akkor egy forgalmazót –, a központ ebben is tud segíteni. A siker kulcsa – a minőség és a know how mellett – az, hogy sikerül-e megfelelő, bizalomra épülő kapcsolatot kiépíteni az üzleti partnerekkel és a vevőkkel. Ez természetesen nem fog menni egyik napról a másikra.

- Mi a bizalom megszerzésének kulcsa Kínában?

- Ott kell lenni, rendszeres kapcsolatot kell tartani a partnerrel. A másik fontos tényező az őszinteség, hitelesség. Szakítani kell időt a másik megismerésére – ne mindig csak üzletről legyen szó, hanem családról, hobbiról is. Egy idő után a kapcsolat elkezd mélyülni, és kiépül a bizalom.

- Eddig mennyi magyar kkv érdeklődött a kínai piac iránt?

- A központ alig másfél éve működik, a magyar cégekkel pedig még csak most kezdjük kialakítani a kapcsolatot. Tény, hogy a Kínában befektető vagy oda exportáló európai kis cégek száma relatív alacsony. A 24 millió uniós kkv 13 százaléka exportál az EU-n kívülre, közülük mindössze kilenc százalék, azaz körülbelül 250 ezer kkv választotta Kínát. Reméljük, hogy ez a szám növekedni fog – mi ezen dolgozunk. -->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek