Pekingtől kérhet gazdasági segítséget az észak-koreai vezető
Szeptemberben várhatóan Kínába látogathat Kim Dzsong Un észak-koreai vezető – értesült phenjani és pekingi forrásokból a Reuters. A pekingi vizit lenne Kim Dzsong Un első külföldi útja azóta, hogy tavaly decemberben apja, Kim Dzsong Il, a „Kedves Vezető” halála után az ország élére került. A látogatás fő célja az lenne, hogy a „Legfelsőbb Vezetőnek” nevezett Kim Dzsong UN segítséget kérjen Kínától a siralmas állapotban lévő észak-koreai gazdaság fellendítéséhez.
Elemzők szerint ugyanis az ország gazdasági helyzetének javítására irányuló erőfeszítések sikerességén múlik, hogy a Kim-dinasztia továbbra is megőrzi-e hatalmát az ország felett. A világ utolsó sztálinista rezsimje ugyanis jelenleg nem képes ellátni önmagát. Az ország a nemzetközi segélyektől függ a 90-es évek közepe óta, amikor is mintegy kétmillió ember halt éhen. Az ENSZ adatai szerint a 24 milliós országból ötmillió ember élelmezése függ a nemzetközi élelmiszersegélyektől, illetve minden harmadik gyermek súlyos alultápláltságban szenved.
Az észak-koreai vezető szeptemberi pekingi útját múlt heti kínai látogatásán Kim Dzsong Un nagybátyja, Dzsang Szong Tek kérte, akit az észak-koreai vezető fő tanácsadójának, egyfajta régensnek is tartanak. A kínai külügyminisztérium a Reutersnak nem kommentálta a phenjani kérést a pekingi vizitre vonatkozóan.
Dzsang Szong Tek pekingi útján Hu Csin-tao kínai államfővel és Ven Csia-pao kormányfővel is találkozott. A két kínai vezető határozottan arra kérte Dzsang Szok teket, hogy Phenjan tegyen meg mindent a gazdaságának beindítására. Ez azt jelezheti, hogy Peking egyre nagyobb aggodalommal figyeli az észak-koreai éhezők számának növekedését, ami komoly nemzetbiztonsági fenyegetést is jelenthet számára. A rezsim összeomlása esetén ugyanis milliós méretű menekülthullám érkezhet Kínába.
A pekingi vezetők egyben támogatásukról biztosították azokat az észak-koreai terveket, amelyek a kínaihoz hasonló modell, a piacgazdaság felé nyitás alapján látnának hozzá a gazdaság modernizálásához. Ezzel kapcsolatban sürgették a speciális gazdasági zónák további kialakítását is. A külföldi beruházások vonzására Phenjan valójában már 1991-ben megkezdte a speciális ipari övezetek kialakítását. Ezek egyike a dél-koreai határhoz közeli Gaesongban 2004-ben megvalósított ipari park, ahol dél-koreai cégek jelenhettek meg, amelyek gyáraiban északiakat foglalkoztatnak.
A dél-koreai cégek mellett kínai vállalatok is jelen vannak az országban, amelyeknek azonban nincsenek túl jó tapasztalataik az ottani befektetésekkel kapcsolatban. Egyrészt az észak-koreai bürokráciára panaszkodnak, másrészt arra, hogy az észak-koreai üzletfelek gyakran megkárosították őket. „Az észak-koreai beruházás egy rémálom volt, az elmúlt négy év megtanított minket arra, hogy az észak-koreai partnerek szélhámosok és csalók” – így panaszkodott a Xiyang vegyipari cég, amely közel 40 millió dollár befektetést bukott el Észak-Koreában. Tavaly a kínai kereskedelmi ügynökség állítólag figyelmeztette is a cégeket, hogy legyenek nagyon körültekintőek az észak-koreai befektetéseknél.
Hatalmas elmaradás
Észak-Korea nem ad ki GDP-adatokat, azonban becslések szerint az ország gazdasága a dél-koreai GDP mintegy negyvened részét teszi ki. Ez abból a szempontból hatalmas különbség, hogy az amúgy ásványkincsekben jóval gazdagabb Észak-Korea gazdasága a hetvenes évek elején még jobb állapotban volt, mint a dél-koreai, ugyanis a második világháborúban a japán megszállás során északon jelentős ipar épült ki a szomszédos Kína elleni támadás hátterének biztosítására. Az azt követő években azonban Dél-Korea jelentős iparosításba és az export felfuttatásába kezdett, míg északon a sztálinista diktatúra zárt gazdaságot hozott létre.
-->
