Versenyellenes a magyar termékpiaci szabályozás

Ha a tagországok felhagynak a reformok végrehajtásával, ördögi körbe kerülhetnek. Az elégtelen kereslet és a jövedelmi egyenlőtlenségek miatt lassul a potenciális növekedés, megrendül a bizalom, s ez stagnálásra ítélheti a gazdaságokat. Ekként foglalta össze hétfőn Isztambulban, a Húszak Csoportjának (G20) pénzügyminiszteri és jegybankelnöki tanácskozásán a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Út a növekedéshez című kiadványának lényegét Angel Gurria főtitkár.

Elismerte persze, hogy a reformfolyamat fenntartása politikailag egyáltalán nem könnyű feladat, mert a szerkezeti átalakítás rövid távon költséges lehet, nem hozhat azonnali javulást, és nem szükségképpen népszerű. De nincs alternatívája az átfogó reformprogramnak, amely nem helyettesítheti a költségvetési kiigazítást sem. A cél az – ahogy ebben a G20 novemberi ausztráliai csúcstalálkozóján meg is állapodtak –, hogy öt év alatt két százalékponttal növeljék a globális kibocsátást.

Az új tanulmány úgy érzékeli, hogy a reformok az utóbbi tíz évben nagyjából azonos ütemben zajlottak, a válság után erőre kaptak, majd mostanában inkább gyengültek. Erre példa Spanyolország és Írország. Élénkül viszont e tekintetben Japán, Kína és Mexikó és térségünkben például Szlovákia. Az eurózóna magországai inkább visszafogják magukat, bár Németországban korábban nagyszabású reformokat vittek véghez.

Az OECD szakértői azt javasolják, hogy a tagországok élénkítsék a beruházásokat, különös tekintettel az infrastruktúra fejlesztésére, serkentsék a nemzetközi kereskedelmet és az innovációt és közben mérsékeljék a jövedelmi különbségeket, például az adóék csökkentésével.
A magas adóék (a bérköltségre rakódó adó és járulékterhek) mérséklése az egyes tagországokra vonatkozó ajánlások magyar fejezetében is megjelenik. Elkönyvelvén a munkáltatói szociális hozzájárulás csökkenését, az OECD további lépéseket ajánl a kisebb keresetűek támogatására például adójóváírással, amelyet a kevéssé torzító jellegű vagyonadóval és energiafogyasztási adóval lehetne finanszírozni.

Elismeri a jelentés azt is, hogy több más tagországhoz hasonlóan Magyarországon is emelkedik a nyugdíjkorhatár és a korai nyugdíjba vonulás lehetőségei megszűnnek, de azt javasolja, hogy a várható élettartamhoz kellene kötni a nyugdíjazás korhatárát. Egyebekben a 2013-as részletes országjelentésével egybecsengően azt sürgeti, hogy a kormány tegyen többet azért, hogy az oktatás valóban egyenlően hozzáférhető maradjon, támogassa a hátrányos helyzetűeket, mozdítsa elő a társadalmi sokszínűség megjelenését az iskolákban.

A szabályozás miatt elégtelen a verseny a kiskereskedelemben, az energia- és a távközlési szektorban, s ez visszaveti a termelékenységet, holott az utóbbi huszonöt évben Magyarországnak nem sikerült csökkentenie a tetemes különbséget a 34 tagállamból a legjobb 17 gazdasággal szemben. Ahogy az egy főre jutó bruttó nemzeti terméket illetően sem. Az OECD tanulmányából kiderül az is, hogy 2000 és 2012 között a reformok Magyarországon kiugró mértékben járultak hozzá a potenciális növekedéshez.

Elégedett magyar válasz

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint egyezik a kormány célkitűzéseivel, hogy el kell törölni a magasabb foglalkoztatás és az alulreprezentált csoportok – nők, fiatalok, szakképzetlenek és idősebb munkavállalók – munkaerő-piaci részvétele előtti akadályokat. A minisztérium örül, hogy az OECD az oktatás területén jó példaként említi a hátrányos helyzetű általános és középiskolai tanulók támogatási programját. „Az oktatás minőségének és az esélyegyenlőségnek a javítása a kormány legfőbb prioritásai közé tartozik” – szögezi le az NGM. Hozzáteszi: a kormány tudomásul veszi az OECD építő jellegű megjegyzéseit az ország állapotáról, valamint észrevételeit a kormány által már meghozott, illetve a jövőben végrehajtandó lépésekről.