Irányváltás a bankvilágban

IMF Jórészt az európai bankok visszavonulása miatt két folyamat rajzolódik ki a világgazdaságban: a határon átnyúló közvetlen hitelezés visszaszorul, miközben a leánybankok tevékenysége élénkül. A válság nyomán nagy európai pénzintézetek távoztak az amúgy kecsegtető ázsiai piacokról is, helyükre főként japán, illetve kínai bankok nyomultak be. Az átrendeződésnek számos előnye van, írja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a pénzügyi stabilitásról kiadandó jelentés elemző fejezetében.

Az egyik előny az, hogy miután a külföldi bankok a sokkokat is képesek továbbítani, így ha tartózkodnak a közvetlen hitelezéstől, a pénzügyi stabilitást is növelik. A másik az, hogy a fogadó országban a külföldi tulajdonban lévő leánybankok kevésbé fogják vissza magukat, mint a belföldi versenytársak, ha esetleg politikai válság ütné fel a fejét. A tanulmány nem foglalkozik Magyarországgal, visszamenőlegesen is tanulságos az utóbbi megállapítás – bár a szakértők zöme számára a különadók vészes következményei már kivetésükkor előrejelezhetőek voltak. A nemrégiben Budapesten folytatott konzultációkról néhány napja megjelent anyagok viszont rögzítik az IMF véleményét, amely szorgalmazza a különadók kivezetését a rendszerből és az állami szerepvállalás korlátozását a pénzügyi szektorban.

A pénzügyi válság kirobbanása után a közvetlen külföldi hitelezés zsugorodása arra késztette a vállalatokat, hogy kötvénykibocsátással a tőkepiacról pótolják a szükséges finanszírozást. A kevésbé globalizálttá váló bankszektorban azonban mérséklődhet a verseny, és a világgazdaságban felhalmozódó megtakarítások elosztása is kevésbé hatékonyan mehet végbe. Ezért a valutalap úgy véli, nem kellene háttérbe szorítani a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat sem. Az IMF szerint a pénzügyi megrázkódtatások elkerülése érdekében a kormányoknak elsősorban azt kellene szorgalmazniuk, hogy a leánybankok helyben jussanak forrásokhoz.