Csak a rubel győzött
Ha nem indul be egy újabb rubelesés, akkor az infláció már valószínűleg elérte a csúcsát – idézte a The Moscow Times a Capital Economics vezető feltörekvő piaci közgazdászát –, és a következő hat hónapban folyamatosan gyengül majd, év végére 10 százalék körül lehet. (Az orosz jegybank a múlt héten csökkentette 150 bázisponttal 12,5 százalékra az alapkamatot – amit tavaly decemberben 17 százalékra kényszerült felvinni –, és jelezte, hogy ha az infláció enyhül, akkor folytatja a vágásokat.)
A rubel újabb zuhanására egyelőre nem sokan számítanak, még akkor sem, ha a szárnyalásra nem ad magyarázatot az orosz gazdaság teljesítménye. Idén eddig mintegy 14 százalékkal erősödött az orosz fizetőeszköz a dollárhoz képest – a tavalyi 45 százalékos esés után –, miközben a gazdaság zsugorodik: hivatalos adat még nincs, de a kormányfő, Dmitrij Medvegyev áprilisban azt mondta, hogy az első negyedévben év/év alapon 2 százalékkal csökkent a GDP, 2009 óta először. Az IMF prognózisa szerint idén 3,8 százalékkal esik vissza a GDP.
Valamennyit segíthetett a rubelnek, hogy az ukrán konfliktus nem súlyosbodott mostanában, és megtámogatta az árfolyamot az olajárak emelkedése is. (Ez utóbbi azonban visszaüthet a költségvetésben – figyelmeztetett a CNBC elemzése –, hiszen a dollárhoz képest erősebb rubelben számolják el az olajbevételeket.) Az is lehet azonban, hogy főleg a jegybank tavalyi lépésének köszönhetően kapott erőre a rubel. Amikor ugyanis az árfolyam már nagyon mélyben járt, beindított egy olyan 50 milliárd dolláros programot, amelynek keretében az orosz vállalatok kedvezményes árfolyamon juthattak dollárhoz (ez jól jött a decemberi nagy összeomláskor – emlékeztetett a The Economist). Idén, amikor kevesebb külföldi fizetnivalójuk volt, a cégek magas hozamú orosz kötvényeket vettek az olcsó dollárból – hívta fel a figyelmet Timothy Ash, a Standard Bank tekintélyes térségi elemzője. Ezt a „carry trade-et” a jegybank április végén leállította azzal, hogy drágábbá tette a dollárkölcsönt – nem is folytatódott a korábbi iramban a rubel felértékelődése.
Ahhoz nagy valószínűséggel nem lesz elég sem az olajár, sem a rubel ereje, hogy simán finanszírozni lehessen azt a 2010-es évekre szóló, 20 ezer milliárd rubeles programot, amelyet Putyin az évtized elején hirdetett meg a hadsereg modernizálására (ez akkor mintegy 650 milliárd dollárnak felelt meg). Az orosz katonai felszerelés 70 százalékát tervezték lecserélni – nagy része még a szovjet időkből maradt vissza –, a tankoktól a vadászgépekig. A múlt hónapban Vlagyimir Putyin államfő is elismerte, hogy a modernizáció elhúzódik, ez azonban nem csak a gazdaság állapota miatt van így – idézte szavait a The Wall Street Journal –, hanem azért is, mert az orosz ipar még nem áll készen arra, hogy időben legyártson bizonyos fegyvereket. De senkinek ne legyenek kétségei, a programot végre fogjuk hajtani – hangsúlyozta Putyin. Később Medvegyev is elismerte, hogy a katonai költségvetést „ki kell igazítani”, a kormányzati adatokból pedig már ki is derül, hogy az idei hadikiadásokat legalább 5 százalékkal, mintegy 157 milliárd rubellel megnyesték.
Baki a főpróbán
A győzelem napjának 70. évfordulóját ünneplő szombati Vörös téri díszszemle egyik fő látványossága lesz az az oszlop, amelyben a T-14 néven futó high-tech szupertankok mutatkoznak majd be. Az új generációs harci járműveket nem állítják hadrendbe 2020 előtt – addigra nyilván sokszorosan tesztelik őket. A csütörtöki főpróba szerint erre szükség is van: a Vörös téren ugyanis lefulladt a felvonuló T-14-esek egyike, és csak félórás kísérletezés után sikerült újraindítani, miután hiába kísérleteztek az elvontatásával.
