Ha nem indul be egy újabb rubelesés, akkor az infláció már valószínűleg elérte a csúcsát – idézte a The Moscow Times a Capital Economics vezető feltörekvő piaci közgazdászát –, és a következő hat hónapban folyamatosan gyengül majd, év végére 10 százalék körül lehet. (Az orosz jegybank a múlt héten csökkentette 150 bázisponttal 12,5 százalékra az alapkamatot – amit tavaly decemberben 17 százalékra kényszerült felvinni –, és jelezte, hogy ha az infláció enyhül, akkor folytatja a vágásokat.)
A rubel újabb zuhanására egyelőre nem sokan számítanak, még akkor sem, ha a szárnyalásra nem ad magyarázatot az orosz gazdaság teljesítménye. Idén eddig mintegy 14 százalékkal erősödött az orosz fizetőeszköz a dollárhoz képest – a tavalyi 45 százalékos esés után –, miközben a gazdaság zsugorodik: hivatalos adat még nincs, de a kormányfő, Dmitrij Medvegyev áprilisban azt mondta, hogy az első negyedévben év/év alapon 2 százalékkal csökkent a GDP, 2009 óta először. Az IMF prognózisa szerint idén 3,8 százalékkal esik vissza a GDP.
Valamennyit segíthetett a rubelnek, hogy az ukrán konfliktus nem súlyosbodott mostanában, és megtámogatta az árfolyamot az olajárak emelkedése is. (Ez utóbbi azonban visszaüthet a költségvetésben – figyelmeztetett a CNBC elemzése –, hiszen a dollárhoz képest erősebb rubelben számolják el az olajbevételeket.) Az is lehet azonban, hogy főleg a jegybank tavalyi lépésének köszönhetően kapott erőre a rubel. Amikor ugyanis az árfolyam már nagyon mélyben járt, beindított egy olyan 50 milliárd dolláros programot, amelynek keretében az orosz vállalatok kedvezményes árfolyamon juthattak dollárhoz (ez jól jött a decemberi nagy összeomláskor – emlékeztetett a The Economist). Idén, amikor kevesebb külföldi fizetnivalójuk volt, a cégek magas hozamú orosz kötvényeket vettek az olcsó dollárból – hívta fel a figyelmet Timothy Ash, a Standard Bank tekintélyes térségi elemzője. Ezt a „carry trade-et” a jegybank április végén leállította azzal, hogy drágábbá tette a dollárkölcsönt – nem is folytatódott a korábbi iramban a rubel felértékelődése.
Ahhoz nagy valószínűséggel nem lesz elég sem az olajár, sem a rubel ereje, hogy simán finanszírozni lehessen azt a 2010-es évekre szóló, 20 ezer milliárd rubeles programot, amelyet Putyin az évtized elején hirdetett meg a hadsereg modernizálására (ez akkor mintegy 650 milliárd dollárnak felelt meg). Az orosz katonai felszerelés 70 százalékát tervezték lecserélni – nagy része még a szovjet időkből maradt vissza –, a tankoktól a vadászgépekig. A múlt hónapban Vlagyimir Putyin államfő is elismerte, hogy a modernizáció elhúzódik, ez azonban nem csak a gazdaság állapota miatt van így – idézte szavait a The Wall Street Journal –, hanem azért is, mert az orosz ipar még nem áll készen arra, hogy időben legyártson bizonyos fegyvereket. De senkinek ne legyenek kétségei, a programot végre fogjuk hajtani – hangsúlyozta Putyin. Később Medvegyev is elismerte, hogy a katonai költségvetést „ki kell igazítani”, a kormányzati adatokból pedig már ki is derül, hogy az idei hadikiadásokat legalább 5 százalékkal, mintegy 157 milliárd rubellel megnyesték.
Baki a főpróbán
A győzelem napjának 70. évfordulóját ünneplő szombati Vörös téri díszszemle egyik fő látványossága lesz az az oszlop, amelyben a T-14 néven futó high-tech szupertankok mutatkoznak majd be. Az új generációs harci járműveket nem állítják hadrendbe 2020 előtt – addigra nyilván sokszorosan tesztelik őket. A csütörtöki főpróba szerint erre szükség is van: a Vörös téren ugyanis lefulladt a felvonuló T-14-esek egyike, és csak félórás kísérletezés után sikerült újraindítani, miután hiába kísérleteztek az elvontatásával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.