Eltűnhet a brit hiány

A brit pénzvilág képviselői előtt, a londoni Mansion House-ban rendezett hagyományos éves vacsorán készült elmondani a választás utáni első terveit tegnap lapzártánk után George Osborne pénzügyminiszter. A brit sajtó már előre megszellőztetett néhány részletet, konkrét idézeteket is közölve Osborne beszédéből: a The Guardian által megszerzett szöveg szerint a vezérfonál az „új megállapodás”. Eszerint a politikai élet összes szereplője elfogadná, hogy szilárd költségvetés nélkül nincsenek gazdasági biztonságban a dolgozó emberek, a fenntarthatatlan deficiteket nem a leggazdagabbak, hanem a legszegényebbek szenvedik meg, ennél fogva normális időkben a kormányoknak – legyenek jobboldaliak vagy baloldaliak – költségvetési többletet kell elérniük, hogy lenyomhassák az adósságokat és fel tudjanak készülni a jövőbeli bizonytalanságokra.

A konzervatív pénzügyminiszter ezzel feladhatja a leckét az ellenzéknek, hiszen a Munkáspárt azzal kampányolt, hogy a működési kiadások terén többletet kell elérni, de az állami beruházások finanszírozására fel lehet venni hitelt. Osborne szerint viszont csak akkor lehet eltérni a többlettől, ha a gazdaság, hasonlóan a 2008-as válságidőszakhoz, nagyon komoly nehézségekkel néz szembe – hogy mit tekintene annak, az majd július 8-án, az új büdzsé beterjesztésekor derül ki.

Osborne az adóssághelyzet kezelésére azt a bizottságot akarja újból összehívni, amely utoljára 1860-ban, William Gladstone pénzügyminisztersége idején ülésezett. Az eredetileg a napóleoni háborúk okozta költségvetési károk helyreállítása érdekében felállított testületben a pénzügyminiszter, a Bank of England kormányzója, a képviselőház elnöke és a legfelsőbb bíróság elnöke vesz részt; pénzügyminisztériumi források szerint az adósságkezelés továbbra sem e testület dolga lesz, életre keltésével a kormányzat azt akarja demonstrálni, hogy komolyan veszi az elmúlt hét évben több mint 80 százalékosra duplázódó GDP-arányos adósság leépítését.

A pénzvilág képviselőit már csak azért is érdekelheti a fiskális helyzet, mert a finanszírozásban egyelőre komoly szerepet játszik a 2011-ben bevezetett banki különadó, amelyet azóta kilencszer vittek följebb (idén áprilisban már a mérlegfősszeg 0,21 százalékára rúgott). A sarc mérséklését egyre erőteljesebben sürgeti a szektor, amelynek legnagyobb szereplői székhelyük áthelyezését is kilátásba helyezték emiatt (mint megírtuk, ez az egyik oka annak, hogy az HSBC fontolóra vette, Londonból Hongkongba költözik át). Arról nem szivárogtak ki hírek, hogy Osborne mit tervez ez ügyben, arról viszont igen, hogy a vacsorán ugyancsak beszédet mondó Mark Carney, a jegybank kormányzója a felügyeleti szabályozások szigorításának újabb körét készült bejelenteni az utóbbi idők manipulációs botrányaira reagálva.

Konkrétumokat vártak a piaci szereplők a 79 százalékban állami tulajdonban levő Royal Bank of Scotland (RBS) jövőjét illetően is. A pénzügyi válság során több menetben, összesen 45,5 milliárd font közpénzből megmentett nagybankot a kormányzat a tőzsdén keresztül adná újra magánkézbe, a Bloomberg az ügyhöz közelálló forrásoktól úgy tudja, hogy ezt még az év vége előtt megkezdik.

Micawber úr feltámad

A brit kormányoktól a 20. század első feléig hagyományosan a legalább egyensúlyban levő büdzsét várták el, követve a Micawber-elvet. (Dickens Copperfield Dávidjának hősétől származó szállóige szerint a kiadást meghaladó bevétel a boldogsággal egyenlő, a bevételt meghaladó kiadás viszont a nyomorral.) Az utóbbi ötven évből csak hétben mutatott többletet a brit költségvetés, ebből három azokra az évekre esett, amikor a munkáspárti Gordon Brown volt a pénzügyminiszter. A válság mélypontján, 2010-ben a GDP 11,4 százalékára rúgott a deficit, a március 31-gyel véget ért 2014/15-ös költségvetési évet 4,8 százalékos hiánnyal zárták.