A bérterhek csökkentését szeretnék elérni a gyáriparosok

JAVASLAT A reálbéremelés arányában javasolja csökkenteni a bérekre rakódó közterheket a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. Az MGYOSZ közleménye szerint az infláció és a versenyszféra éves béremelésének különbségével (vagyis a versenyszféra reálbéremelésével) kellene minden évben mérsékelni a munkáltatói terheket, tehát 5 százalékos béremelés és 2 százalékos infláció esetén 3 százalékkal, vagyis például 31,5 százalékról 30,55 százalékra. Bár a közlemény nem tér ki erre, a lépés a nyugdíjjárulékok esetében logikus lehetne: miután az időskori ellátások értéke az inflációhoz kötött, a reálbér növekedésével elvben csak a kassza egyenlege javul. (Valójában a probléma ennél összetettebb, hiszen a kiadások és a bevételek egyenlegét azért befolyásolja az újonnan belépő nyugdíjasok száma és a nekik kifizetendő magasabb ellátási összeg is.) Jövőre egyébként a kívánalom megvalósul: a kormány 3,4 százalékos bérnövekedési ütem mellett számol 1,6 százalékos inflációval, ami 1,7 százalékos reálbéremelési ütemet jelent. Az szja-csökkentés eleve ennél nagyobb mértékben csökkenti a bérterheket (az 1 százalékpontos csökkentés legalább 2 százalékos tehermérséklést jelent).

Az MGYOSZ mindenesetre úgy véli, az adócsökkentésekkel el kellene érni, hogy az adóék – a munkavállalónak kifizetett nettó és a munkáltató bérköltségének különbsége – elérje a visegrádi országok, esetleg az újonnan csatlakozott EU-tagok átlagát. (Magyarországon 2013-ban 49 százalékos volt az adóék, ami a 40-42 százalékos régiós átlaghoz képest is magas, az újonnan csatlakozó EU-tagok átlaga azonban ennél is alacsonyabb érték.) A szervezet úgy véli azonban, hogy a kormánynak ki kell használnia a történelmi lehetőséget az évtizedek óta magunkkal hurcolt strukturális problémák egy részének kiigazítására.

A bérterhek csökkentésének szükségességét a feszített munkaerőpiaci helyzettel magyarázzák, mondván: a cégek nem találnak elegendő és/vagy megfelelően képzett munkaerőt, több vállalat küzd komoly gondokkal, hogy megtartsák alkalmazottaikat. Mindez – írják – erős béremelési nyomás alatt tartja a munkaadókat.

Ezzel is indokolják, hogy a kormánynak csökkentenie kellene a közszférában alkalmazottak létszámát, persze képzésekkel kellene alkalmassá tenni a felszabaduló munkaerőt a versenyszférában való alkalmazásra. Ezenkívül – a versenyszféra munkaerőigényeinek növekedésével párhuzamosan – a közmunkára fordított forrásokat szerintük a mobilitás (és az átköltözések) fokozására és a hatékony képzés támogatására kellene fordítani.