Globális megoldást sürget az EU és az IMF

Az érdeklődésnél talán csak a biztonsági készülődés nagyobb, hiszen az Iszlám Állam elleni küzdelem és a menekültválság egyik kulcsországába érkeznek a résztvevők, az amerikai elnöktől az európai, a kínai, az indiai vezetőkön át a szaúdi uralkodóig. Ezért most nem a gazdasági krízis utóhatásainak a kezelése lesz az eszmecserék homlokterében, hanem az ennél sokkal nyomasztóbb ügyek, mint a terrorizmus és a menekültek helyzete. Előbbit a G20 idei elnöke, Törökország tűzte frissiben a napirendre, utóbbit pedig az európai államok erőltették.

Mint Donald Tusk, az Európai Tanács, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kifejtette: globális megoldást kellene találni, a migrációval foglalkozó nemzetközi szervezetek megerősítése és más országok, például az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia bevonása révén. S ilyen megközelítést sürget Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezére is, aki azzal érvel, hogy a menekültek befogadása nehéz, de lehetséges folyamatnak ígérkezik. Azt javasolja, hogy a befogadó országok a menekülteknek mihamarabb kínáljanak munkát, szakképzést és nyelvoktatást, illetve a külföldön végzett tanulmányokat, diplomákat ismerjék el.

Ami a világgazdaságot illeti: a héten az OECD is jelezte, hogy a feltörekvő országok fogják vissza a globális növekedést, s a továbbiakban csak a szerkezeti reformokban lehet bízni, mert a fiskális és monetáris politikák kimerítették eszközeiket. A G20-ak fogadkoznak, hogy öt éven belül két százalékponttal emelik a GDP-t, 2025-ig 15 százalékkal csökkentik a fiatalok körében a munkanélküliséget, igyekeznek ott adóztatni a nemzetközi vállalatokat, ahol azok a tényleges tevékenységüket folytatják. Vitába torkollhat, hogy a decemberi párizsi klímacsúcson az EU szigorú nemzetközi szerződés megkötését szeretné elérni, míg az USA nem kötelezné el magát.