Állami költekezéssel erősítenék a bővülést

Az utóbbi öt év leglassúbb növekedési ütemére lesz képes a globális gazdaság az idén: 2015 után 2016-ban is csak háromszázalékos növekedés várható a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss előrejelzése szerint. Novemberben még 3,3 százalékot vártak. Még nagyobb mértékben vette vissza a fejlett ipari országokat tömörítő szervezet az Egyesült Államokra és az eurózónára készített prognózisának fő számait. Az amerikai gazdaság idén csupán két százalékkal bővülhet, fél százalékponttal mérsékeltebb iramban, mint az intézmény közgazdászai gondolták bő negyedévvel ezelőtt. Az eurózóna eleve szerényebb ütemét 0,4 százalékponttal, 1,4 százalékra vette vissza az OECD.

A csütörtökön kiadott s csupán a nagy gazdaságokra vonatkozó új prognózis abból indul ki, hogy elégtelen a globális kereskedelmi forgalom, beruházás, kereslet, új pénzügyi kockázatok keletkeznek, a tőzsdék átértékelik növekedési várakozásaikat, miközben a fiskális politikák Kínát kivéve még mindig inkább megszorítóak. Ilyen környezetben a jegybanki könnyítés nem bizonyulhat elegendőnek a növekedés gyorsítására. A fiskális politikának ösztönöznie kellene a beruházásokat, méghozzá globális szinten, összehangolt módon. Ez azért is fontos észrevétel, mert a jövő héten Kínában ülnek össze a húszak csoportjának (G20) pénzügyminiszterei és jegybankelnökei.

A fejlett régió vártnál visszafogottabb növekedését a feltörekvő piacok lanyhulása és sérülékenységének fokozódása kíséri. Az olaj árának csökkenése élénkítheti ugyan a fogyasztást az importáló országokban, de súlyos teher az exportálók számára. Az eurózónában a beruházási tevékenység gyenge marad, a munkanélküliségi ráta pedig magas. Csak azok a tagországok számíthatnak gyorsabb ütemű növekedésre, amelyek a válság nyomán érdemi reformokat hajtottak végre. Az Egyesült Államokban a munkanélküliség csökkenése egyelőre nem váltotta ki a bérek emelkedését, s az exportpiacok sem kínálnak új lehetőségeket a gazdaság számára, így a növekedésnek nincsenek valódi új forrásai. Kínában pedig nagy kihívásnak ígérkezik a szerkezetváltás, az átállás a beruházásokról a szolgáltatásokra, ezt tükrözik részben a nemzetközi piacok is, amelyek rendkívül ingadozóvá váltak.

Miközben az európai és a japán jegybank tovább lazítja a monetáris politikát, a növekedési kilátások romlása miatt az amerikai is csak nagyon fokozatosan szigoríthat. Amíg az infláció üteme nem közelít a célhoz, ez helyes politikának tekinthető. De önmagában nem elégséges. A fiskális politika sem nem élénkítő, sem nem megszorító hatású az Egyesült Államokban és az eurózónában, de szigorú Japánban, akárcsak számos feltörekvő gazdaságban.

Számos ország vehetne fel hitelt alacsony kamaton, és sok OECD-tagállam rendelkezik fiskális mozgástérrel, hogy állami beruházásokat indítson meg a bruttó hazai termék (GDP) ösztönzésére. Az Európai Uniót közben súlyos új kihívások érik, s a bizonytalanságok miatt is borús a beruházási kedv. Az OECD szerint a közös cselekvés és az egységes megnyilatkozás, a reformok folytatása különösen a magországokban javíthatná a helyzetet.