Lenullázott stabilitás

Annyira új szerkezetű a jövő évi költségvetés, hogy maradt minden a régiben – néhány eddig nem látott sort és egy vadonatúj összefoglalást jelent csupán, hogy immár a működési és a beruházási kiadások külön részekben szerepelnek, semmi mást. Némiképp csalódást is okozott az elemzőknek a Nemzetgazdasági Minisztérium a kedden késő este a parlament honlapján megjelenő tervezettel: nem kell hosszan keresni, hogy miért van távol a nullástól a 2017-es költségvetés. Miután az államháztartási törvény nem változott, a büdzsé is maradt a korábbi szöveggel, például rögtön az első paragrafus első bekezdése kimondja, hogy az államháztartás központi alrendszerének hiánya jövőre 1166 milliárd forint lesz. Ez több mint a másfélszerese az erre az évre eredetileg tervezettnek.

Művi tagolás

Persze van megosztás („tartalmi tagolás”) működési, valamint egyéb kiadásokra is, ám mindez csak az uniós kiadások és a korábban már létező felhalmozási költségvetés elkülönítését jelenti a többi tételtől, a működési kiadások nullszaldója így keveseket érdekel. Főként azért, mert alig van gazdasági relevanciája: úgy jön ki, hogy az áfabevételekből pont annyit tettek oda, hogy a végső szám az elvártnak megfelelő legyen.

A valójában figyelt hiánymutatók növekedése mindenütt jelentős: a kamatkiadások nélküli egyenleg ismét negatív lesz, amire 2011 óta nem volt példa. Az uniós elszámolás ennél jobban áll, az idei két százalék után jövőre 2,4 százalék következik, de a kormány EU-szabályt is szeghet, miután a strukturális egyenleg nem javul, vagyis nem közeledünk a korábban kijelölt alacsonyabb deficit felé. Ez még jelenthet némi egyeztetési munkát a kabinetnek.

A kormány mindenesetre bizakodónak látszik, jövőre 3,1 százalékos növekedést, 0,9 százalékos inflációt terveztek, és úgy gondolják, hogy a beruházások idei visszaesése csak átmeneti lesz. Természetesen a növekedés motorja már nem is az export lesz a prognózis szerint, hanem a belső fogyasztás, amely 2017-ben is tovább emelkedik – részben a béremeléseknek, részben pedig az állami adócsökkentéseknek hála. A bérnövelésben jövőre az állam veszi át a szerepet, de hogy az alkalmazottak ne örüljenek előre, a prognózisból az is kiderül: a létszámleépítések időszaka is következik. Erre utal, hogy a közszférában a munkavállalók számának csak igen lassú bővülésével számol a tervezet. Igaz: döntés még nincs ez ügyben, vagy legalábbis nem nyilvános.

Gyorsan emelkedő kiadások

Makroszinten mindenesetre igencsak érdemes lehetett gyors és dinamikus béremelésekkel, valamint a háztartások fogyasztásának gyarapodásával számolni: a költségvetési kiadások jelentősen, 14 százalékkal, több mint 2200 milliárd forinttal emelkednek jövőre. Ennek egy nagy része – 800 milliárd forint – persze az uniós pénzek kifizetésének felgyorsításából adódik, de azért van ettől függetlenül is elhatározott hazai állami beruházás. A legnagyobb összeget persze az életpályamodellek kiterjesztése, illetve folytatása emészti fel: a kormány számtalan területen (NAV, egészségügy, oktatás) ígért béremelést, és a források elosztásánál is ügyelni látszik ennek betartására. Az a tétel azonban csak megszorításokkal lesz igaz, hogy a jövő évi költségvetéssel mindenki lép egyet előre: lesz olyan terület, amely visszaszorul.

Az költéseket mutató funkcionális kiadásokban – itt látszik, valójában mire mennyit költ az állam – például a műszaki fejlesztés mellett a munkanélküli-ellátások sem emelkednek, miközben az egyéb társadalombiztosítási ellátások csökkennek is. Ez utóbbi azonban inkább csak technikai kérdés: forintban számolva valóban csak az államadósságra fordított kiadásoknál van mérséklődés igazán (minden más főbb terület növekszik), ám reálértéken számolva vagy GDP-arányos költéseket tekintve már van visszaszorulás. Ezt vizsgálva látszik, hogy a kormány két dologra koncentrál. Egyrészt azokban az ágazatokban látszik növekedés, ahol bérpótlást látott szükségesnek (az oktatás, az egészségügy és a rendvédelem tipikusan ilyen), másrészt a beruházások lesznek még jelentősek, ugyanis a közlekedés, a gazdasági támogatások, a környezetvédelem és a lakásügyek GDP-arányos kiadásai növekednek. Ezzel párhuzamosan – ahogy az elmúlt években mindig – csökkennek a jóléti ellátásokra és a nyugdíjakra fordított kiadások a GDP-hez viszonyítva. Igaz, ezek még mindig a legnagyobb részt képviselik a költéseken belül.

Ambiciózus bevételnövelés

A kiadások gyors növekedéséhez a bevételek emelkedése is párosul: a főbb adóbevételek a központi alrendszerben 9,5 százalékkal, több mint 1134 milliárd forinttal emelkednek, ami a 0,9 százalékos infláció és a 3,2 százalékos növekedés mellett jelentősnek mondható. A legmeglepőbb és a legnagyobb a társasági adónál a növekedés: az idei 400 milliárdos bevételi előirányzat után jövőre 734 milliárd következik, minden bővebb magyarázat nélkül. Egyedül a Költségvetési Tanács jegyez meg annyit, hogy bizonyára a növekedési adóhitel miatt számol ilyen jelentős összeggel a kormány. A KT mindenesetre ez alapján megalapozottnak látta a bevételeket, és szokás szerint a fogyasztási adónál és az szja-nál fogalmazott meg kritikát, mondván: itt a beszedés hatékonyságának javulására is szükség van ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a bevételi terveket.

Pedig nem ez a két leginkább magyarázatra szoruló tétel: a fogyasztás bővülésére és a fehérítő intézkedésekre alapozott gazdaságpolitika miatt az 5,3 százalékkal bővülő áfa- és a 7,8 százalékkal emelkedő szja-bevételek kevesebb magyarázatra szorulhatnak. Azonban kérdés lehet, hogy ha az szja-bevétel 8 százalék alatt nő, akkor a szintén a bérhez kötött járulékbevételek miért emelkednek 9 százalékkal. És azt sem tudjuk, miért emelkednek az illetékbevételek 21 százalékkal, vagyis 25,5 milliárd forinttal jövőre – ennyivel több ügyet aligha intéznek ugyanis 2017-ben a polgárok.

A bevételi sorok érdekessége még a hitelintézeti járadék megszüntetése: a kormány 6,3 milliárd forintot láthatóan nem kér el a pénzintézetektől, hanem megszünteti a terhet – igaz, a bevételekben ez nem látszik majd meg, miután ezt a tételt le lehetett írni a bankadóból. (Vagyis az egyébként csökkenő bankadó nem mérséklődik befizetés szintjén majd annyival.) Ez a lépés tehát inkább tűnik adminisztrációs könnyítésnek.

Varga nyert?

A költségvetést vizsgálva persze az is érdekes, hogy melyik tárca vagy hivatalvezető tudott nagyobb összeget kiharcolni a saját területének. Bár az ilyen összehasonlítás félrevezető is lehet, hiszen az egyes területek átcsoportosításai – az, hogy az egyik tárcától a másikhoz kerül adott szakágazat felügyelete – százmilliárdos eltéréseket okozhat egyik évről a másikra. Ám az ilyen átrendezés is sokat elárul, hiszen a tárcavezetők így nagyobb vagy kisebb jelentőségű területeket kapnak, miközben azért csak maguk csoportosíthatnak át a saját fejezetükön belül az egyes tételek között.

Ebből a szempontból az egyértelmű nyertesnek az idén a Varga Mihály vezette nemzetgazdasági tárca tűnik, amely a tavalyihoz képest 169 százalékkal, 174 milliárd forinttal emelte meg a kiadási keretét – ez azonban nagyrészt annak a régi döntésnek az eredménye, hogy átvették a szakképzés feletti irányítást az Emmitől. A büdzsében ez most jelenik meg, miközben ez elfedi, hogy a gazdasági tárca elvesztette a turizmus felügyeletét, amely a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került.

Jelenős nyertes persze még a kancellária (mint minden évben): a Miniszterelnökség közel ezermilliárdos kerettel rendelkezik már, amely kiegészül a Miniszterelnöki Kabinetiroda külön fejezetbe került (vagyis Rogán Antal önálló felügyelete alá tartozó) 22 milliárd forintos keretével. Persze a kancelláriánál elkönyvelt tartalékok is növelik itt a keretet – más kérdés, hogy ezek szintje az ideihez képest nem változik jelentősen. Jövőre az Országvédelmi Alap 60, a rendkívüli tartalék 110 milliárdos lesz – az idén 70 és 100 milliárd forint volt a két összeg (vagyis a kormány könnyen elosztható kerete egy picit nőtt).

Megszűnő alapok

Az állami területek közül a legnagyobb vesztesnek a KSH tűnik, amely azonban az idei kiugrás után veszíti csak el költségvetésének ötödét. Az igazságügyi tárca kerete 6 százalékkal csökken, míg számos olyan tárca, hivatal és terület lesz, amelyik az idei keretekkel lesz kénytelen beérni jövőre is. Még rosszabbul járt két önálló költségvetési alap: a kormány megszüntetni javasolja a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot és a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Alapját (az árvízvédelminek az idén 10,1, a szövetkezeti alapnak 0,1 milliárdos volt a költségvetése). A döntés indokát nem tudni, csak annyi biztos, hogy a kormány erről az elmúlt napokban döntött: a megszüntetésről szóló mondat ugyanis a Költségvetési Tanács véleményére írt kormányzati válaszban annál a pontnál szerepel, ahol az időközben bekövetkezett változásokat sorolják. Itt is annyit ír azonban a kabinet, hogy a megszüntetendő alapok feladatait „más módon” látják majd el.