Később érheti utol a régió fejlett Európát

A korrupció és a jogi rendszer ellenőrzése, a kormányzás hatékonysága, az üzleti élet szabályozása, az adórendszer, a foglalkoztatottság, az egészségügy és az oktatás, az innováció – ezek azok a területek, amelyeknek prioritást kellene élvezniük Magyarországon a szerkezeti reformokban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb regionális elemzése szerint. Az IMF a tágan értelmezett térséget vizsgálta Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa (CESEE) címszó alatt, és az egyes országok számára megfogalmazott ajánlásokat is összerakta 14-féle szempont alapján, ebből Magyarországnak a fenti hét területen kellene erősítenie. A legtöbb országnál a kormányzás hatékonysága, az üzleti szabályozás és az infrastruktúra szerepel a kényes pontok között – Magyarországnál az infrastruktúra nem hagy túl sok kívánnivalót.

Növekedési szempontból az országcsoport nagy része viszonylag jól áll, kivéve Oroszországot és a FÁK-régió többi vizsgált országát (Belarusz, Moldova, Ukrajna), amelyek recesszióban vannak, de a két meghatározó FÁK-gazdaság, az ukrán és az orosz, a közeljövőben az IMF szerint megkezdi a kilábalást. A fellendülés értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy a tempó még a CESEE legjobbjainál is elmarad a válság előttitől, így a korábban reméltnél több időbe telhet utolérni a fejlett Európát. Mivel a globális feltételek sem túl rózsásak, a térség országainak az kínálja a legjobb lehetőséget a felzárkózásra, ha szerkezeti reformokat hajtanak végre.

A külső kockázatok ráadásul növekedtek az utóbbi időben. A legjobban az fékezné le a CESEE-országok növekedését, ha stagnálna az eurózóna gazdasága – lévén a legfőbb partnerük –, de az USA és Kína vártnál lassúbb növekedését is megéreznék. A bizonytalanságot fokozó tényezőként említi az elemzés a politikai instabilitást, a populista pártok felemelkedését szerte a régióban. Az Európa fejlettebb országai és a régió országai közti szakadék áthidalásához mindenütt erősebben kell fókuszálni a munkaerőpiaci helyzet javítására, a beruházásokra és a hatékonyság növelésére. A munkaerőpiacon nagy nehézségeket okoz, hogy számos CESEE-ország kénytelen szembenézni az aktív lakosság csökkenésével, nemcsak az elöregedés, hanem a kivándorlás miatt is: utóbbi az IMF becslése szerint az elmúlt 25 évben mintegy 20 millió főt vont ki a régió­ból, ez a teljes aktív lakosság 6,25 százaléka. A strukturális munkanélküliség, illetve a képzési hiányosságok csökkentése mellett javíthatna a helyzeten az alulfoglalkoztatott társadalmi csoportok, köztük a nők és az idősebbek bevonása.

A beruházások terén tapasztalható lemaradást jól mutatja, hogy egy tipikus CESEE-országban az egy főre jutó tőkeállomány nagyjából a harmada a fejlett európai országokénak. Különösen nagy a lemaradás az infrastrukturális beruházások terén, ahol az állami beruházások segíthetnek, de önmagukban nem elegendők: olyan intézményi reformokra volna szükség, amelyek javítják a magánberuházások, illetve -megtakarítások megtérülését. A régió zömében a belső megtakarítások nem elég magasak ahhoz, hogy olyan szinten tartsák a beruházási rátát, amellyel egy generáción belül fel lehet zárkózni a fejlett Európához.