Miért teljesít csodásan az ír gazdaság?

Az unió leggyorsabban növekvő gazdasága ismét az ír – amely kelta tigrisként az első Orbán-kormány példaképe volt –, tavaly 7,8 százalékkal bővült, ezen belül a negyedik negyedévben kilenccel. A megelőző évben, 2014-ben is ötszázalékos iramot diktált. Látványosan csökken a munkanélküliség, az államadósság, a költségvetési hiány, szárnyal az export. Az ingatlanfinanszírozási és bankválság ellenére sem veszítette el tőkevonzó képességét Írország. Ebben a közegben a választók februárban mégis egyfajta kiábrándultságról tettek tanúbizonyságot, amikor nem teremtettek tiszta helyzetet, és mind ez ideig nem is sikerült új kormányt alakítani. A polgárok csalódásának oka az lehet, hogy miközben a bruttó hazai termék (GDP) már túlszárnyalta a válság előtti szintet, az egy főre jutó nemzeti jövedelem még nem.

Ám a nyolcvanas évek óta kialakult valódi együttműködési rendszer valószínűleg nem hagyja cserben az íreket. A héten megegyezett a két legnagyobb párt, hogy az Enda Kenny volt és jelenlegi ügyvezető kormányfő irányította Fine Gael kisebbségi kormányt alakíthat. A legfőbb vetélytárs, a Micheál Martin nevével fémjelzett Fianna Fáil támogatja majd a kabinetet, például a költségvetési ügyekben, figyelemmel az eurózóna tagországaira elsődlegesen vonatkozó stabilitási paktum előírásaira. A Fine Gail még csütörtökön is tárgyalt független képviselőkkel, akik közül néhányan helyet kaphatnak az már pénteken megalakuló kormányban, amelynek kezelnie kell az ingatlanpiaci buborék kipukkadásának utóhatásait, jelesül a lakáshiányt. S olyan témákban is egyezségre kellett jutni, mint az egészségügy, a vidékfejlesztés, a széles sávú internet-hozzáférés terjesztése. Abban viszont egyetértés látszik kikerekedni, hogy az elaggott infrastruktúra korszerűsítésére bevezetett vízdíjat felfüggesztik.

Az ír gazdaságra leselkedő legnagyobb veszély jelenleg az esetleges brit kilépés az Európai Unióból. A világgazdasági változásokat, a feltörekvő és fejlődő térségek vártnál lassúbb fellendülését jól vészelte át a szigetország. Ez annak is köszönhető, hogy a főként amerikai multinacionális vállalatok, mint a Facebook és az Apple vagy a gyógyszeripar óriásai közül a Pfizer, valamint a piaci réseket ügyesen megtaláló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégek továbbra is bíznak Írországban és a 12,5 százalékos társasági adóban, még akkor is, ha részben washingtoni nyomásra az adóoptimalizálásra kevesebb lehetőséget kínál Dublin. Sőt, az adóbevételek tavaly kilenc százalékkal emelkedtek, ám a társasági forrásból származók ötven százalékkal. Ez persze a gyors növekedés következménye, de azért néhány kiskaput is be kellett zárni.

Az export mellett, amely tavaly a GDP 114 százalékát tette ki, a belső kereslet is élénkül. A munkanélküliség, amely még 2012-ben is csaknem 15 százalékos volt, az év elején 8,6 százalékra süllyedt, s további lassú mérséklődés várható. A gazdaság idén is öt, jövőre majdnem négy százalékkal bővülhet, ez pedig – a fegyelmezett politika nyomán – megmutatkozik a költségvetési és adósságmutatókban is. Írország 67 milliárd eurós hitelcsomagot kapott az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól, részben a bankszektor átalakítására. Az együttműködés szellemében, hatékony intézményi közegben végrehajtott és már két éve lezárult program nyomán megindult látványos növekedés az említett területeken is szinte csodás javulást eredményezett. A büdzsé hiánya, amely a GDP nyolc százalékán állt 2012-ben, tavaly 2,3 százalékra mérséklődött, s 2017-re 0,4 százalékra eshet, a strukturális deficit pedig eltűnik. Vagyis a nullás költségvetésről nem csupán beszélnek. Ennek nyomán a négy éve 120 százalékos államadóssági ráta tavaly száz alá került, jövőre 86 százalékra mérséklődhet. Más kérdés, hogy 2007-ben az arány még 24 százalékos volt. A költségvetésben azonban így is keletkezett mozgástér. Nem töri meg a javuló trendet az erre az évre tervezett 1,5 milliárd eurós adócsökkentés és kiadásnövelés, s természetesen a dicséretet dicséretre halmozó Brüsszellel sem kellett összeveszni.