Tehercsökkentés és CSOK-kiterjesztés a tarsolyban

Bár a jövő évi költségvetést tavasszal elfogadták, és gránitszilárdságúak az adótörvények is, ősszel azért jönnek változások. Ezt már a tavalyi tapasztalatokból eleve lehet sejteni, de a hátravan még az adózás rendjéről szóló törvény teljes, az adóhivatalt barátságosabbá tevő megújítása is. Ha ez még nem lenne elég, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter maga jelentette be korábban, hogy ősszel élénkítő csomagot kíván a kabinet elé terjeszteni. A költségvetés kedvező helyzete ezt megerősíti, kérdés, mekkora mozgásteret lát majd a kormányzat hosszabb távon. Jelenleg ugyanis egyszeri tételek (az uniós átutalások megérkezése, a General Electric nagybefizetései és az EU-támogatások lehívásának lassulása) okozzák a minden elképzelésnél jobb helyzetet.

Az intézkedések egyik iránya a járulékok csökkentése lehet: ezt a munkaadói szervezetek is szorgalmazzák, mondván, a foglalkoztatást is növelné és a béremelési lehetőségeket is tágítaná, ha a kabinet mérsékelné a jelenleg 28,5 százalékos elvonási szintet. A bérekre rakódó terhek egy százalékpontos csökkentése a költségvetési számításkor használt ökölszabály szerint százmilliárdos kiesést hoz a büdzsében – ám ebből a munkáltatói adók esetében jó néhány tétel lejön. Egyrészt: a költségvetési szférában is kisebb lesz a járulékfizetés – vagyis a költségvetési kiadások sem lesznek akkorák. Másrészt: a várhatóan magasabb bérnövekedési ütem és a növekvő foglalkoztatás is segít visszapótolni a kieső összegeket. Szakértők az egy százalékpontos járulékcsökkentés nettó hatását korábban 54 milliárd forintra tették, míg az érezhetőség küszöbét öt százalékpontra. Ez alapján 270 milliárd forint kiesést okozna a munkáltatói járulék már érezhető csökkentése, amelyre akár található keret.

Ennél drágább lenne a kormányzat régi politikai ígéretének, az egy számjegyű szja-nak a beváltása (vagy az, ha a munkavállalói járulékokat csökkentené a kormány, ami hatásaiban pontosan egyenértékű ezzel). A 9 százalékos egykulcsos bevezetése a már említett ökölszabály értelmében 600 milliárd forintot venne ki a költségvetésből. Itt a csökkentő tételeket azonban legfeljebb az jelenti, hogy mérséklődne a kedvezmények érvényesítésének lehetősége, hiszen kevesebb adóból kisebb mértékben lehet leírni is. (Más kérdés, hogy ez a legnagyobb tételt jelentő „gyermekkedvezménynél” nem annyira igaz, hiszen ott az adóból nem leírható részt a járulékból lehet igénybe venni.) Ráadásul az szja-csökkentés ellen szól, hogy itt a foglalkoztatási helyzet nem javul annyira gyorsan. A fogyasztás felfutását ugyan segíti, hogy többet keresnek az emberek, de a vállalatoknak nem lesz nagyobb terük arra, hogy több embert vegyenek fel. Az élénkítés másik módja a keresleti oldal felpörgetése. Az egyik ilyen volt  és lehet az építőipari fellendülést beindítani hivatott családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) bevezetése. A lakás vásárlásához, építéséhez és bővítéséhez adott támogatás megszerzési feltételeinek könnyítése, a támogatási összegek – háromgyerekesek esetében jelentős – növelése pozitívan hatott ugyan a piacra, de nem tudta ellensúlyozni az állami megrendelések visszaesését. Elképzelhető, hogy a kormány a feltételek újabb könnyítésével ad lökést az iparágnak. Az intézkedésnek ugyanakkor szintén jelentős hátránya, hogy nehezebb visszalépni belőlük. Erre példa a támogatások 2001–2002-es kiszélesítése, amely ugyan óriási növekedést indított be a lakásépítésekben, de vállalhatatlan terhet jelentett a költségvetésnek. A kormányzati óvatosság ezen a területen mindenképpen érthető.

Az sem kizárt azonban, hogy a kabinet közvetlen megrendelésekkel lássa el az építőipart. Az uniós támogatási programok felfutása mellett erre akár lehetőséget adhat a 2024-es olimpiai jelentkezés is: a sportfejlesztéseket emellett az egészségmegőrzés céljával is indokolni tudja majd a kabinet. De ugyanilyen projektet jelenthetnek a már bejelentett központi kórházfejlesztések is.