Nem a hivatalnokokat keresik a cégek

„Megnézem magamnak, ahogy a minisztériumi hivatalnokok beállnak majd a szerelőszalag mellé” – reagált a Világgazdaság kérdésére egy fejvadász arra a felvetésre, hogy a magyarországi munkaerőhiányra részben megoldás lehet az állami szférában a következő években tervezett több tízezres, akár százezres létszámleépítés. Az ötletet Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára dobta be nemrég egy konferencián, mondván, hogy a korábbi állami alkalmazottakat átképzés után a versenyszférában lehetne alkalmazni. A lapunk által megkérdezett munkaerő-közvetítő szakemberek eltérő vehemenciával reagáltak a felvetésre, többen annyira komolytalannak tartották, hogy inkább nem közölték véleményüket. 

Sághy András, a Kienbaum Magyarország vezetője szerint maga a gondolat jó, és nem is teljesen lehetetlen feladat, de a helyzet sokkal bonyolultabb annál, semhogy egyszerűen átirányítsák a közszférából elbocsátott dolgozókat a versenyszféra üres álláshelyeire. A fejvadász szerint az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a verseny- és a magánszféra különböző vállalati kultúrával rendelkezik és eltérő képesség- és készségcsomagot igényel a munkavállalók részéről. Bár vannak olyan munkahelyek a közszférában is, amelyek a privát szektor vállalataihoz nagyon hasonlóan működnek, de a többségük esetében nagyobb a távolság, így vélhetően lesz egy nagyobb munkavállalói tábor, amelynek átképzésre, tréninge lesz szüksége. Utóbbi csak akkor működhet, ha a kormány nagyon tudatos és tervezett stratégia alapján, az emberekre fókuszálva hajtja végre a feladatot. A másik alapvető probléma, hogy vélhetően nem a versenyszférából valóban hiányzó informatikusokat, mérnököket fogják elküldeni a költségvetési szektorból, mert rájuk ott is szükség van – hangsúlyozta Jáger László, a Man at Work toborzási vezetője. A szakember szerint a jó munkaerőpiaci pozícióval bíró munkavállalók nagy részét amúgy is elcsábította már a versenyszféra. Feltételezhetően zömmel adminisztratív, irodai dolgozókat fognak elbocsátani, ha tényleg lesz leépítés, ám ők komoly versenybe csöppennek a munkaerőpiacon: az álláskeresők mintegy 60 százaléka ilyen munkát keres, miközben az üres állásoknak csupán 4-5 százaléka esik ebbe a kategóriába – hívta fel a figyelmet Jáger. 

A másik problémás terület a nyelvismeret, amely a versenyszférában sok munkahelyen elvárás. A költségvetési szektorban is sok embernek van nyelvtudása, de nem mindegy, hogy az élő-e, vagy csak papíron létező – hangsúlyozta Jáger László. Márpedig versenyszféra fehérgalléros munkahelyein nem ritka igény a két nyelv tárgyalóképes szintű ismerete sem. Emellett egyéb akadályok is felmerülnek, például a munkatapasztalat hiánya és a motiváció kérdése. Sághy András szerint a közszféra fehérgalléros munkavállalói valószínűleg presztízsveszteségként élnék meg, ha fizikai munkát kellene végezniük, vagy kényelmetlenül érintené őket a normál irodai órák helyett több műszakos munkarendben, esetleg hétvégén dolgozni. „Márpedig a három műszakos és a folyamatos munkarend az általános gyakorlat a multinacionális gyártócégek körében” – teszi hozzá Jáger László. Sághy András szerint az sem biztos, hogy az adminisztratív feladatokra szabott bérszintet csábítónak találják a korábbi közszférás fizetésükhöz képest.

Valamennyi embert fel tudna szívni a magánszféra, ami megkönnyítheti a közszféra létszámcsökkentési folyamatát, de vélhetően nem tömegeket, legalábbis komoly támogatás nélkül semmiképpen – hangsúlyozta Sághy András. „Azt viszont el kellene kerülni, hogy a nem megfelelő intézkedésekkel és átképzésekkel végül a közfoglalkoztatottak létszámát növeljék” – figyelmeztetett Jáger László, aki szerint egyre égetőbb probléma a munkaerőhiány, a cégek több ágazatban is egymás elől halásszák el az embereket, ezért aligha van idejük kivárni egy ilyen állami akciót. A tét ugyanis óriási: például egy elektronikai cég számára egy ember kiesése egy műszak alatt 7-10 millió forintos bevételkiesést jelent.