Drága lehet a különutas megoldás

A befektetői bizalom csökkenése és az adóbevételek erodálása lehet a következménye annak, hogy Magyarország speciális megoldásokat alkalmaz a transzferárazás területén – véli Lipták Zoltán. Az EY adótanácsadó partnere szerint olyan változások lesznek a nemzetközi adózásban a következő időszakban, amelyek alapvetően változtatják meg az eddigi gyakorlatot, és ma úgy néz ki: hazánk vesztese lehet ennek a folyamatnak.

A legfejlettebb államokat tömörítő OECD bő két évvel ezelőtt indította útjára a BEPS projektet (Base Erosion and Profit Shifting), vagyis a káros adóverseny és az agresszív adótervezés elleni küzdelmet. A korábbi tapasztalatokból kiindulva sokan kételkedtek benne, hogy főként a multinacionális társaságok egyes adótervezési gyakorlata ellen fellépő program megfelelő támogatást kaphat. Ám miután a legnagyobb államok – az Egyesült Államok, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság is – a kezdeményezés mellé álltak, végül, példa nélküli módon, a nemzetközi szervezet tartani tudta az eredetileg megszabott határidőket. A transzferárazás felülvizsgálatával, a káros adóstruktúrák elkerülésével foglalkozó előírások folyamatosan válnak a nemzetközi joggyakorlat és az uniós előírások részévé – a magyar gazdaságpolitika pedig inkább alkalmazkodni kénytelen a változásokhoz. Így van ez a transzferárakban érintett hazai vállalatok többségével is: miután a nemzetközi ügyleteket jellemzően csoportszinten kezelik, a magyar operációnak kevés beleszólása van abba, mi hogyan történjék.

Lipták Zoltán szerint ebben a környezetben meglepő a magyar hatóságok fellépése: a hazai transzferár-szabályozás ugyanis meglehetősen szigorúnak számít, az adóhatóság pedig igyekszik a sokszor még el sem fogadott OECD-ajánlásokat is érvényesíteni. A folyamatban ráadásul a szabályozó hatóság is viszonylag passzív: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tulajdonképpen szabad kezet kapott a transzferárak területén a felügyeletét ellátó minisztériumtól. A szigorú és öntudatos hatóság pedig az elmúlt években az Európai Unióban példa nélkül álló, igencsak meglepő döntéseket hozott. Mindez nehéz helyzetbe hozza a multinacionális cégeket, hiszen azt üzeni nekik: Magyarországon más transzferár­elvek érvényesek, itt kiemelten kell foglalkozni ezzel a kérdéssel.

A problémát azonban éppen a nemzetközi koordináció okozza: a transzferárak ügye ugyanis tulajdonképpen arról szól, hogy hol, melyik országban adózzon adott multinacionális cég, hol keletkezett az adóalap, hol folyt a tevékenység – végső soron ebben kell az egyes adóhatóságoknak közös álláspontot elfoglalniuk. A magyar hozzáállás miatt azonban két-három éven belül komoly jogvitákba keveredhet az ország, és Lipták Zoltán szerint valószínűleg Magyarország gyakrabban húzza majd a rövidebbet.

A különutas hazai elgondolások megvédése ugyanis eleve nehéz, de a magyar hatóságok számára a várható államközi vitákra való felkészülés is komoly kihívást jelent. A BEPS projekttel kapcsolatban felkészült szakembereket ugyanis a magyar hivatalok nem tudtak kellő számban kiképezni és megtartani, miközben a jövőben nekik kell majd a kifejezetten erre a területre kinevelt német–olasz–francia szakértői gárdával vitatkozni arról, hova kerüljön az adóbevétel. Ennek részint az lehet a következménye, hogy az adóalap eltűnik Magyarországról, és csökken a költségvetési bevétel. A befektetői bizalmat az rombolhatja leginkább, ha a hazai szabályozás és joggyakorlat túlságosan eltávolodik a nemzetközi trendektől.