Megszűnő bizonytalanság

Érdemi változást hozhat az őszi adócsomag az IFRS-áttérésekben, hiszen számtalan olyan kérdést tisztázhat, amelyek bizonytalansága miatt sok vállalat inkább kivárt az egyébként számára elvben kedvező váltással – véli Bartha Zsuzsanna, az EY könyvvizsgálati szolgáltatások partnere. Az Országgyűlés ugyan tavaly novemberben elfogadta a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) alapján készített mérlegek hazai bevezetéséről szóló törvénymódosítást, ám máig megválaszolatlan maradt számos gyakorlati kérdés. Azt lehetett tudni, hogy kiknek lesz kötelező átállni (jövőre a tőzsdei cégek, aztán – 2018-tól – a bankok számolnak el a nemzetközi szabályok szerint kötelezően), ám az kérdés volt, miként hat az áttérés az adófizetési kötelezettségekre. A magyar és a nemzetközi számvitel elszámolási különbségei miatt esetenként akár jelentős eltérések keletkezhettek volna az adófizetési kötelezettségben – például az iparűzési adó alapját számottevő mértékben érintheti az árbevétel elszámolása miatt jelentkező eltérés a kereskedelmi cégeknél –, a kérdés így az volt, hogy az állam hogyan kívánja kezelni a költségvetést érintő bizonytalanságot.

Elvben az IFRS-re való átállás azért jó az érintett cégeknek, mert így megszűnik a dupla könyvelés: a nemzetközi piacokon is jelen lévő – vagy éppen az anyacégüknek jelentő – társaságok ugyanis kénytelenek az elfogadott ottani standardok szerint (is) elkészíteni mérlegüket, miközben meg kell felelniük a hazai előírásoknak. A jogalkotói szándék egyértelműen a kettősség megszüntetése, egyúttal – a kiadások csökkentésével és a transzparencia növelésével – a hazai cégek versenyképességének javítása volt. Akár annak árán is, hogy a hivataloknak kellett megtanulniuk az új rendszert és átvállalni a duplikációt: az adóhatóságnak (de a KSH-nak és a jegybanknak is) el kell fogadnia a magyar és a nemzetközi számvitel szerinti elszámolásokat is, és ezeket meg is kell tudni feleltetni egymásnak.

A probléma az átállással a bevételi kockázat volt: a kormányzat minimumadót szeretett volna előírni a nemzetközi elszámolást választó társaságoknak az első három évre, az átállás előtti profitot alapul véve. Így garantálni lehetett volna a költségvetési bevételeket akkor is, ha az IFRS-alapú nyereségkimutatás szerint alacsonyabb lett volna az adó – csakhogy ez az előírás nem vette figyelembe az üzleti okokból bekövetkező nyereségcsökkenést. Alacsonyabb adóalap megállapításához a társaságnak bizonyítania kellett volna, hogy a magyar szabályok szerint egyébként kevesebb adót kellene fizetnie a minimális mértéknél. Bartha Zsuzsanna szerint ez az érintett cégeknek azt jelentette volna a gyakorlatban, hogy így is, úgy is meg kellene őrizni a magyar könyvelési rendszereket, amivel viszont éppen az átállás lényegi célja veszett volna el.

Miután nem volt tiszta, lesz-e minimumadó, és milyen egyéb adózási előírások jöhetnek az IFRS-t választó cégek számára, több társaság kivárt az átállással – magyarázza az EY partnere, hogy miért csak kevés cég választotta az elszámolási rendszert. (A NAV adatai szerint összesen 82 ilyen társaság lesz jövőre, ebből közel hatvan tőzsdei cég, amelyeknek kötelező az átállás.) Az őszi adócsomagban azonban a kormány számtalan részletkérdést tisztáz: ilyen az iparűzési adó alapjának meghatározása, aminek eredményeként az átállás nem változtat jelentősen a befizetési kötelezettségeken. Bartha Zsuzsanna úgy véli, ahogyan szűnnek meg a bizonytalansági tényezők, úgy választja majd egyre több társaság a nemzetközi elszámolási formát, hiszen az érdeklődés – főként azon cégeknél, amelyeknél egyébként is kell ilyen beszámolót készíteni – jelentős.