Fenntarthatatlan a görög adósság

Szokatlan módon közzétette az ügyvezető igazgatóságban folyó vita részleteit a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Magyar idő szerint keddre virradóra hozta nyilvánosságra rövid összefoglalóját a negyedik cikkely szerint megtartott konzultációkról, illetve a 2015-ös politikai válság során Görögországnak nyújtott 86 milliárd eurós mentőprogram menetrendjéről és teljesüléséről. Az igazgatók elismerik ugyan Athén erőfeszítéseit, s magyarázatot találnak a végrehajtás során keletkezett csúszásokra, mégis megosztottak abban a kérdésben, vajon mekkora elsődleges többletet kellene elérnie az országnak a költségvetésben. Míg a többség úgy véli, hogy pillanatnyilag nincs szükség újabb megszorításokra, mert a gazdaság növekedési pályára áll, s elegendő a középtávon megcélozható 1,5 százalékos elsődleges – azaz kamatfizetések nélkül számított – egyenleg, mások azt mondták, hogy már 2018-ban szükség lehet a programban meghatározott 3,5 százalékos többletre. A dokumentum szerint a múlt évi 0,4 százalék után idén 2,7 százalékkal bővülhet a görög gazdaság, míg az elsődleges egyenleg 2017-ben egy százalék lehet, a GDP százalékában. Az igazgatók amúgy egyöntetűen szorgalmazták a strukturális, különösen a munkaerőpiaci reformok folytatását, a zárt szakmák megnyitását a verseny előtt, az adóbázis szélesítését, az adóelkerülés visszaszorítását és a beruházások ösztönzését.

Azok az igazgatók, akik megelégednének az 1,5 százalékos többlettel, azt is elképzelhetőnek tartják, hogy Athén további adósságkönnyítésben részesüljön, annak mértékét pedig észszerű feltételezésekből kiindulva kellene meghatározni. Az adósságpálya ugyanis a mostani formájában fenntarthatatlan, ebben az igazgatók egyetértenek. Az államadósság a GDP-hez mérve 179 százalékos volt 2015 végén, tavaly 184 százalék lehetett, idén 180 százalék körül alakulhat. A Financial Times által pár nappal ezelőtt megszerzett és még nem publikált belső IMF-elemzés szerint 2022-re ugyan 164 százalékra mérséklődhet a teher, de aztán egyre nehezebbé válik, s 2060-ban már a GDP háromszorosára rúghat. Ám ha a görög adósság fenntarthatatlan méretű lenne, akkor az IMF nem is vehetne részt a programban.

A német kormány, akárcsak az eurózóna nevében Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, változatlanul azzal érvel, hogy a valutaalap nem szállhat ki az egyezkedésekből. Az európai hitelező kormányok kicsit derűlátóbban ítélik meg a görög helyzetet, mint az IMF, ám a vita már két éve tart. Kezdetben a valutaalap is szigorú követelményeket támasztott, de ráeszmélt, hogy a görög gazdaságot így nem tudja növekedésre ösztökélni, miközben a társadalom nagyon megszenvedi a kiigazítást. Módosított szemlélete azonban nem találkozott az európaiak szándékaival, a hitelek újabb átütemezése vagy elengedése pedig egyre érzékenyebb kérdés, hiszen idén Hollandiában, Franciaországban, Németországban és talán Olaszországban is választást rendeznek. Ha az IMF betartja saját szabályait, s a görög adósságpálya íve miatt kilép a programból, akkor a mentőakció is véget ér, Athént pedig újabb súlyos válság fenyegetheti.