A civil szervezetek évente hatalmas összegek felett rendelkeznek, aminek csak töredéke az 1 százalékából származó felajánlás. A KSH adatai szerint 2015-ben az alapítványok, közalapítványok és egyesületek együttes árbevétele 607 milliárd forint volt, ezen belül csak az alapítványok 240 milliárd forint árbevételt könyveltek el. Ehhez képest a kimutatása szerint a társadalmi szervezeteknek ténylegesen felajánlott 1 százalék ugyanebben az évben 8,4 milliárd forint volt, vagyis a felajánlott 1 százalékok a bevételek összesen 1,4 százalékát adják. (Tavaly a Heim Pál gyermekkórház Fejlesztéséért létrejött alapítvány kapta a legtöbb felajánlást.)
[caption id="" align="aligncenter" width="600"]
Kép: Teknős Miklós[/caption]
A NAV adatai szerint a potenciálisan felajánlható összeg a 2015-ös adóév után 16,9 milliárd forint volt, aminek több mint feléről nem rendelkeztek az adózók, ami azt mutatja, hogy bennük is van bizonytalanság a szervezetek támogathatóságát illetően. Sokan gondolják például, hogy a nagy kampányt folytató civil szervezeteknek nem juttatnak pénzt, mert azok azt nem a célként meghatározott tevékenységre, hanem óriásplakátokra költik. A Kantar média adatai szerint azonban a civilek tavaly január és május között, - vagyis a falajánlási időszakban – listaáron is jóval kevesebb mint 1 milliárd forintot fordítottak kampányokra. Ehhez képest számos orgánum és vállalat biztosít ingyen, vagy a listaár töredékéért felületet civil szervezeteknek, vagyis a hirdetésekben szereplő társadalmi szervezetek legfeljebb 300 millió forintot hagynak a hirdetési piacon, ami a kapott támogatás töredéke.
Az elmúlt évek néhány nagy port felkavaró ügye – elsősorban a Gyermekrák Alapítvány esete – mindazonáltal azt mutatja, hogy az alapítványok és más civil szervezetek átláthatósága sokszor kívánnivalót hagy maga után. Nem véletlen, hogy több olyan kezdeményezés is született már, amely valamiféle garanciát kíván állítani a támogatandó szervezetek tevékenysége mögé. Ilyen kezdeményezés az Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete, amelyhez csak olyan szervezetek csatlakozhatnak, amelyek elfogadják a társaság szabályokon túlmutató etikai kódexét.
Ugyanez a bizonytalanság tette lehetővé, hogy – tavalyhoz hasonlóan – idén is felbukkanjon a semmiből egy vállalkozás, amely több civil szervezet szerint zsarolással próbálta rávenni a társadalmi szervezeteket arra, hogy pénzfizetés ellenében a támogatható szervezetek listájára kerüljenek. A vállalkozás ellen fellépő civilek állítása szerint a társaság azzal fenyegette őket, hogy amennyiben nem fizetnek, úgy a nem támogatható civil szervezetek között tüntetik fel őket a cég honlapján.
A probléma gyökere, hogy az alapítványok, közalapítványok, vagy célszerű pénzfelhasználását lényegében senki nem ellenőrzi. Az átláthatóság ebben a szférában a megfelelő dokumentumok leadását, és nem azok valóságtartalmát jelenti. Akinek van közhasznúsági beszámolója, az megfelel az elvárásoknak és támogatható, függetlenül attól, hogy ez a dokumentáció mennyiben egyezik a valósággal, azaz mennyire pontosan írja le a szervezet működését, és a működésére szánt források felhasználását.
A támogató ezzel szemben azt várja el, hogy világosan és érthetően rögzítsék a szervezet működését és az általa felhasznált pénz útját, de még jobban örülne, ha egy harmadik fél garantálná számára, hogy az adott civil szervezet megfelelően működik. „Jelenleg a szervezetek csak elenyésző százaléka veszi igénybe professzionális könyvvizsgáló cégek szolgáltatását, pedig ez lenne az első lépés az átláthatóság és elszámoltathatóság útján” – mondja Szabó István, a KPMG Vállalati Felelősségvállalási menedzsere.
„A rendszerszintű átalakulást az segíthetné, ha a szervezetektől és az államtól független, hiteles szereplő végezne pénzügyi és szakmai kritériumoknak való megfelelőségi vizsgálatot, de ennek jogszabályi és finanszírozási keretei nem biztosítottak. Így aztán jobbára azok a szervezetek rendelkeznek auditált beszámolókkal, amelyeket a könyvvizsgáló cégek ingyen, vagy jelentős kedvezménnyel segítenek működésük átláthatóvá tételében.
