Donald Trump elnöksége alatt mennyiben változhat Magyarország gazdasági és politikai viszonya az Egyesült Államokkal?
– Fontos az elnök személye, de még fontosabb a kongresszus, vagyis a képviselőház és a szenátus összetétele. Amerika fokozatosan távolodik a nemzetközi kereskedelmi egyezményektől, ahogy a csendes-óceáni partnerség elhagyása, úgy az európai uniós TTIP befagyasztása is ezt mutatja. Ettől függetlenül a kelet-közép-európai régión belül ahogy Lengyelország, úgy Magyarország is geopolitikai és üzleti szempontból az Egyesült Államok fontos partnere, a kapcsolat ezután még erősebbé, intenzívebbé válhat. Meggyőződésem, hogy a következő évek újabb jelentős amerikai befektetéseket hozhatnak Budapestre, főként a szolgáltató szektorban és a digitális gazdaságban.
A Trump-érában mi lesz a külügy kulcsterülete: Oroszország, Kína vagy a Közel-Kelet?
– Minden a hadi körülményeken múlik, mesterterv nem létezik. Fegyveres konfliktusba biztosan nem bocsátkozunk Pekinggel, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy értelme legyen. Az erőviszonyokat fenntartja a kínai importvám drasztikus emelése, ami válasz a jüan árfolyamának manipulálására. Ebbe az irányba mutat az amerikai cégek gyártókapacitásainak hazahozatala is a Távol-Keletről. Oroszországgal lassan, megfontoltan sakkozunk, ellentétek éppúgy lehetnek, mint közös megoldáskeresés. A Közel-Keleten pedig 10-15 éve Európa helyett cselekszünk, de az Egyesült Államok csak akkor kezd újabb hadműveletekbe, ha nincs más választása. James Mattis védelmi miniszterrel a kabinetben minőségi változást érhetünk el Szíriában.
Hasonlóan gondolkodik a migrációról az amerikai elnök, mint a magyar kormányfő, Orbán Viktor. Hogyan kellene kezelnie a kérdést az Európai Uniónak?
– Az USA 1920 óta koordinálja a bevándorlást, lassan száz éve léteznek a limitek, a kvóták. A migrációnak számos előnye van Amerikában, de Európában más a helyzet. A szíriai háborúra nem lehet az válasza az, hogy minden menekültet befogad, ez nem válságkezelés, hanem zsákutca. Brüsszelnek látnia kell, hogy nemcsak a szuverenitásuk miatt aggódó EU-tagállamoknak, hanem a menekülteknek is azzal tesznek jót, ha a Közép-Európa felé terelés helyett megállítják a hullámot az észak-afrikai államokban vagy a Nyugat-Balkánon. De ehhez nem elég beszélni, cselekedni kell, megteremteni a menekülttáborok intézményi feltételeit. Aggasztó az eddig látott tehetetlenség.
A franciaországi, illetve a németországi választások mennyiben befolyásolhatják Trump európai törekvéseit?
– Nincs olyan terv, amely Francois Hollande vagy Angela Merkel személyének függvénye, legfeljebb a szélsőséges pártok hatalomra kerülése hozhatna stratégiai változást az amerikai–európai kapcsolatokban. Donald Trump megteheti, hogy megválogatja, kiket enged közel magához, ennek markáns jele a már említett szabadkereskedelmi egyezményekből való kihátrálás is.
Ki lesz a Brexit nyertese: az Európai Unió vagy Nagy-Britannia?
– A kilépéssel mindenki nyer. A briteknek elegük lett a brüsszeli bürokratákból, abból a rendszerből, amelyhez sokkal többet adnak, mint amennyit kapnak tőle. Elég erős a gazdaságuk ahhoz, hogy önállóan is boldoguljanak, a belső piachoz való további hozzáférést pedig úgy harcolhatják ki, hogy cserébe engedményeket tesznek a szabad munkaerőmozgás terén. A másik oldalról nézve pedig az EU-ban maradó 27 tagnak nem fog hiányozni egy olyan 28., aki eddig is egyéni elbírálás alá esett. De a várhatóan jelentősebb kötelezettségek nélkül megmaradó privilégiumok válthatnak még ki heves vitákat.
Gyakran publikál a roskadozó olasz bankrendszerről, amely a jóslata szerint akár Németországot, ezáltal egész Európát bajba sodorhatja. Benne van a pakliban egy görög válsághoz hasonló végkifejlet?
– Azért nem vonható párhuzam, mert Görögország kis ország, a 60 millió lakosú Olaszország viszont Európa negyedik legnagyobb gazdasága. A 360 milliárd eurónyi nem teljesítő nem egyik napról a másikra halmozódott fel, a rendszerszintű hibák pedig a nagy múltú Monte dei Paschi di Sienához vezetnek. Az olasz bankcsőd továbbra is valós veszély, a dominó pedig a Deutsche Bankig is elérhet.
Várhatóan mi lesz a következő években az USA-ban a GDP-növekedés motorja? Illetve Európa miben bízhat?
– Az innováció a kulcs. Nincs kontinentális recept, az információtechnológiai forradalom új alapokra helyezi a világ gazdaságát, aki nem elég gyors és rugalmas, az lemarad. A negyedik ipari forradalom körülöttünk zajlik, ezekben a pillanatokban is olyan gépek, szoftverek, technológiák születnek a világ számos pontján, amelyek rövid időn belül megváltoztatják a hétköznapi életünket. Ezen a téren nehéz hosszú távú előrejelzést adni, de a feldolgozóipar a múlt, a mesterséges intelligencia és a robotika pedig a jövő. A legfontosabb akadály, amelyet le kell küzdeni, hogy a fogytán lévő energiakészletek mellett hosszú távon elő tudjuk teremteni a mindehhez szükséges erőforrásokat.
– A magyar agy a legértékesebb exportcikk Észak-Amerikától Ázsiáig mindenütt, mindig is az volt. Ez az ország olyan kutatókat, tudósokat, orvosokat adott már eddig is a világnak, hogy ezután is a tudományba, a szellemi tőkébe kell kapaszkodni. Az pedig a mindenkori hatalom felelőssége, hogy meglegyen a megfelelő finanszírozás, a kellő infrastrukturális háttér a kutatócsoportok rendelkezésére álljon.
Tavaly azt nyilatkozta a Business Insidernek, hogy atomtámadástól belátható időn belül nem kell tartani, de újabb háborúk ettől még kitörhetnek, akár Kelet-Európában is. Fenntartja az álláspontját?
– Oroszországgal továbbra sem árt óvatosnak lenniük a régióbeli nemzeteknek, intő példa lehet a Krím félsziget bekebelezése. Moszkva kétarcú: egyszer félkarú óriásnak tűnik, máskor alvó oroszlán benyomását kelti. Közép-Európa országai csak magukra és egymásra számíthatnak, össze kell fogniuk, minden eshetőségre felkészülve. A nukleáris fegyverek fejlesztéséről és a rakétakísérletekről pedig a legtöbb embernek Észak-Korea jut az eszébe. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok kitart Dél-Korea és a térség stabilitása mellett. Ha Kim Dzsongun nemcsak nemcsak provokál, hanem mégis támadásba lendül, a mindent elsöprő amerikai válaszra legfeljebb 15 percet kell várni Phenjanban. Az USA határozottan képviseli a szövetségesei érdekeit.
Trumppal kezdtük a beszélgetést, zárjuk is vele: megosztó személyiség az amerikai elnök, meghökkentő kijelentésekkel. Melyik nyilatkozata lepte meg a legjobban?
– Amikor az arizonai szenátor, 2008-ban még republikánus elnökjelölt John McCainről azt mondta a kampány során, hogy nem háborús hős, holott több mint öt évet töltött vietnami hadifogságban. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot.
Keretes
George Friedman
A 68 éves geopolitikai előrejelző, a nemzetközi ügyek stratégája 1996-ban alapította meg a világ legfőbb geopolitikai kihívásainak elemzésével foglalkozó Stratfort, melynek egészen 2015-ig az igazgatója is volt, ekkor azonban eladta az amerikai agytrösztöt. Ezután hozta létre Geopolitical Futurest, amely regionális előrejelzést ad előfizetőinek. Friedman Budapesten született 1949-ben, holokauszt-túlélő szüleivel a kommunista diktatúra elől vándorolt Amerikába. Nős, négy gyermeke van, a Texas állambeli Austinban él.
KIEMELÉS
Az Egyesült Államok kitart Dél-Korea és a térség stabilitása mellett, ha Kim Dzsongun mégis nukleáris támadásba lendül, az elsöprő amerikai válaszra 15 percet kell csak várni Phenjanban
