A digitális megoldások hatására megváltozott fogyasztói szokások, a technológiai fejlődés következtében megjelenő új megoldások, valamint a szabályozói változás együttes hatása vezetett oda, hogy az elmúlt években nagy számban tűntek fel olyan új szereplők a pénzintézeti iparágban, amelyek valamilyen hagyományosan banki terméket vagy szolgáltatást nyújtanak a fogyasztók számára – írja Kerényi Ádám és Molnár Júlia a Hitelintézeti Szemlében publikált közös tanulmányában.
Eltérően szocializálódott nemzedékek jelentek meg a pénzügyi szolgáltatások vásárlóiként. Őket szokás digitális írástudó vagy Y generációnak nevezni. Ez a korosztály ma már a legnagyobb fogyasztói szegmens az amerikai gazdaságban. Egy felmérés szerint az Y generáció 88 százaléka használja az internetet bankoláshoz, és csaknem háromnegyedüket (73 százalék) jobban érdeklik a technológiai cégek új pénzügyi szolgáltatásai, mint a saját bankjuk pénzügyi szolgáltatása.
A fizetésben a technológiai változás hatására mind a fizetőeszközök, mind a lakossági fizetés és a pénzforgalmi rendszerek terén jelentős változások mentek végbe, ami elsősorban a költségek csökkenéséhez és a szolgáltatás minőségének javulásához vezetett. Ezzel párhuzamosan az új technológiák (például blockchain) megnyitották a lehetőséget számos új pénzforgalmi szolgáltatás felbukkanásához, megkerülve a hagyományos banki közvetítői rendszert.
A határokon átnyúló, a banki szabályozás hatálya alá nem tartozó megoldások azonban számos prudenciális és információbiztonsági kérdést vetnek fel, amelyek vizsgálata szabályozói szempontból fontos és időszerű. A hitelezésben ezzel egyidejűleg az online piactér alapú hitelezés és a közösségi finanszírozás megjelenése új, népszerű finanszírozási forrássá nőtte ki magát. E főképp indirekt finanszírozási formák elsősorban a kockázatos, a bankok által alulszolgált szegmensekben (például kisvállalkozói hitelezés, diákhitel) terjedtek el.
A digitális megoldások és a fintech szereplők megjelenése nem egyformán érintette a pénzügyi közvetítői szektort. Az új szereplők elsőként és legnagyobb számban a kevésbé tudásintenzív, standardizált és kis belépési küszöbű szolgáltatások területén tűntek fel. Ezek közül kiemelkedik a fizetés és hitelezés területe, ahol a nem banki szereplők megjelenése mind a fejlett, mind a fejlődő országokban nagymértékű. (A szerzők vizsgálódása nem korlátozódik az egyes földrajzi területekre, hiszen a szolgáltatások digitális voltának köszönhetően a földrajzi lokáció kevésbé meghatározó tényező.)
A tanulmány azonban azzal érvel, hogy az alternatív hitelszolgáltatók népszerűségének növekedését nem egy új fenntartható hitelezési modell, hanem egy gazdasági ciklus eredményezte, amit elsősorban az alacsony kamatok, a bankokkal szembeni bizalomvesztés és a szabályozói arbitrázs támogat.
Nem csak a startupok aktivitása növekedett a fintech szektorban. Számos nagy, nem banki vállalat kezdett el pénzügyi szolgáltatást nyújtani az elmúlt időszakban. Elsősorban a technológiai óriások bizonyultak sikeresnek. Ezek ugyanis számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek segítségével eredményesen tudják leküzdeni a bankpiaci belépési korlátokat: nagy létező ügyfélkörük és megfelelő IT-infrastruktúrájuk van, és erős a reputációjuk is. A technológiai mamutcégek elsősorban fizetési szolgáltatásokat ajánlanak meglévő ügyfeleiknek, ám több példa akad arra is, hogy a hitelezésben szintén részt vesznek.
A tanulmány arra kereste a választ, hogy a fintech szektor növekvő térnyerése milyen mértékben van hatással a banki üzletág egyes területeire. A kérdés azonban felvet számos további vizsgálatot igénylő területet. Ezek közül fontos további kutatási irány a nem banki szereplők szabályozásának, valamint a fintech megoldások hatásának vizsgálata a banki modellekre és a bankok innovációs képességére.
