A mostaninál egyszerűbb és kevésbé központosított közös agrárpolitikáról szólnak az Európai Bizottság (EB) agrárpolitikai főigazgatóságának kiszivárgott elképzelései. Az új KAP-ról szóló közleményt a bizottság november 29-én véglegesíti és hozza nyilvánosságra.
A kiszivárgott tervezet szerint a főigazgatóság elutasítja a közvetlen kifizetések nemzeti társfinanszírozásának, illetve annak választhatóságának bevezetését. Vagyis az agrártermelők jövedelmének 46 százalékát kitevő közvetlen támogatásokat továbbra is uniós szinten folyósítják majd. „A közvetlen kifizetések uniós hatáskörben hagyása megfelel a magyar álláspontnak” – közölte a Világgazdaság érdeklődésére Hollósi Dávid, a Takarék csoport agrárigazgatóságának igazgatója. Mint megemlítette, Magyarország mellett más, erősen érintett tagállamok is kifejtették ellenvetésüket a nemzeti társfinanszírozás bevezetése ellen.
A kiszivárgott tervezet több eszközzel is előnyben részesítené a kisebb, legfeljebb közepes méretű gazdaságokat, ami – filozófiáját tekintve – ugyancsak nem áll messze a magyar állásponttól. Vélhetően azt a hírt is örömmel fogadták a hazai agrárirányításban, hogy decentralizálnák a KAP végrehajtását: az EU a továbbiakban csak a főbb paramétereket határozná meg, a végrehajtás módját a tagállamok állítanák össze egy stratégiai terv formájában, hasonlóan a Vidékfejlesztési programhoz. A szakértő szerint a zöldítés átalakításáról egyelőre sokat nem tudtunk meg, de a bonyolult és kontraproduktív rendszer átalakítása vélhetően nem sok tiltakozást generál majd.
A Takarék agrárigazgatója szerint azonban a magyar kormány által is elfogadható formába csomagolt átalakításnál a lényeg várhatóan a támogatások csökkenése lesz. Ennek egyrészt objektív oka a Brexit, a rendelkezésre álló források csökkenése, másrészt azonban úgy tűnik, egy érzékeny témát is megnyitni készül az EU, mégpedig a támogatási szintek tagállamok közötti, nyugat–keleti irányú kiegyenlítését. Magyarország – mint a tagság fajlagos támogatásokat tekintve egyik legnagyobb nyertese – számára ez a kezdeményezés arányosan, a torta méretének csökkenésén is túlmutató támogatáscsökkenést eredményezhet. Ebben már biztosan lesznek viták – véli a szakértő.
A mostani elképzelések szerint kötelező felső határt szabnának az egyes gazdaságok számára folyósítható közvetlen kifizetéseknek. Az egy gazdaságnak juttatható támogatási plafon 60 ezer és 100 ezer euró között lenne. A tervek szerint a kisgazdaságok megemelt támogatáshoz juthatnának. Ennek várható hatásáról Hollósi Dávid elmondta, hogy gyors számításaik szerint a kedvezőbb változatban 15, a másik verzióban pedig 22 százalékkal csökkenne a területalapú és zöldítési támogatások mértéke a hazai agráriumban. Ennek összegszerűen és arányait tekintve is a közép- és nagyüzemek lennének a vesztesei: a 440–1200 hektár között gazdálkodók 40, illetve 64 százalékkal, az 1200 hektár felettiek pedig 70-80 százalékkal alacsonyabb támogatási összeggel számolhatnának. Ugyanakkor a hazai mezőgazdasági terület mintegy 55 százaléka a 60 ezer eurós támogatási összegnek megfelelő birtokméret alá tartozik, ezeket nem érintené a módosítás – tette hozzá Hollósi Dávid.
A szakértő szerint ugyanakkor más eszközökkel, például jövedelemtámogatással az így kieső pénzek egy része pótolható, de egy ilyen modellváltás ezzel együtt is jelentős változásokat indítana el ebben a szegmensben. „Aki nem tudja jól csinálni, az abbahagyja, így akár egy koncentráció is megindulhat. Az sem kizárt, hogy a sok esetben keresztfinanszírozott állattenyésztési ágazatok lehetnek a változások első rövid távú vesztesei” – vázolta a Takarék agrárigazgatója.
Arra a kérdésre, hogy mely ügyekben kellene a magyar agrárdiplomáciának a tervezethez képest változtatásra rábírnia az EB-t, Hollósi Dávid azt válaszolta, hogy a legnagyobb probléma a támogatások ágazatok szerinti egyenlőtlen elosztása. Az erőteljesen támogatott szántóföldi ágazat mellett vannak olyan állattenyésztési ágazatok – illetve az élelmiszeripar is ide tartozik –, ahol értékteremtő módon lehetne elkölteni a mostaninál nagyobb összegű támogatásokat is. Ebben a témában kellene a tárgyalások során egy olyan stratégiai szemléletet képviselnünk, amely az egyes ágazatok fejlődési potenciálján és valós erőforrásigényén alapulva hosszú távon igyekszik maximalizálni Magyarország agrár- és élelmiszeripari ágazatainak versenyképességét. Lehet, hogy itt nyitott ajtón kopogtatunk, elképzelhető, hogy a decentralizált rendszer erre a kérdésre is megfelelő formát jelent majd – vetette fel. A támogatási összegek újraosztásában természetes szövetségeseink elsősorban a visegrádi csoport országai és a balti államok lesznek.
Az unión belüli agrárerőviszonyok jövőbeni átalakulására ugyanakkor csak részben hathat a támogatás – véli a szakértő –, lényeges szempont az is, hogy a központi forrást hogyan tudjuk felhasználni. További kérdés, hogy elsajátítjuk-e az agráriumban is azt a szemléletet, amely az ipari termelésnek már régóta sajátja, vagyis hogy az ipar hatékonyan, versenyképesen vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, ennek révén pedig jobban tud piacokat szerezni vagy a sajátjait megőrizni. Ezekből következően a versenyképességnek csak egy, és talán nem is a legfontosabb összetevője a támogatási rendszer – nyomatékosította Hollósi Dávid.
A kiindulópont
A 2014 és 2020 között Magyarországnak jutó összes uniós forráson belül a KAP részaránya 36,1 százalék. Ezen időszak alatt az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap 8,9 milliárd, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztés Alap pedig 3,45 milliárd eurót biztosít, ezzel Magyarország részaránya a teljes KAP költségvetésében az unión belüli gazdasági súlyánál nagyobb arányú, 3,19 százalék. | VG
