A neoklasszikus közgazdaságtannak nincs magyarázata arra, hogy miért történnek időről időre válságok – mondta Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) konferenciáján. Mindennek az az oka, hogy ez az iskola elsősorban a kereskedelemre, a termékek cseréjére koncentrál, nem veszi tekintetbe a tőke tulajdonosait, illetve azt, hogy az embereknek dolgozniuk kell a megélhetésért. Pogátsa Zoltán szerint az is probléma, hogy a neoliberális keretrendszer túlzottan leegyszerűsíti a gazdaságot, nem veszi figyelembe a tranzakciós költségeket, az elosztási problémákat, a bankokat, a hitelezést és a megtakarításokat. A közgazdász szerint bizonyos szempontból a neoklasszikus gazdaságtan közel áll a központi tervgazdasághoz.
Fotó: Kallus György
A tőkepiacokat a hetvenes évektől a 2008-as globális válságig folyamatosan liberalizálták és deregularizálták a világ minden részén, az államok mérete pedig többé-kevésbé állandó volt ebben az időszakban – mondta Dombi Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) docense. A progresszív adórendszerek az évtizedek során leépültek, ami az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett. El kell fogadni, hogy mindig voltak és mindig lesznek gazdasági válságok – húzta alá az
ELTE tanára. Az elmúlt ötven évben folyamatosan banki és tőkepiaci megingások tépázták meg a gazdaságot, 2000-től 2008-ig viszont ezek száma jelentősen csökkent. Úgy tűnt, hogy stabilizálódtak a piacok, de valójában csak az elmúlt ötven év legnagyobb vihara előtti csendnek lehettünk szemtanúi.
A legnagyobb probléma most az egyenlőtlenség, amely a gazdasági növekedést fenyegeti, és instabilitást okoz. A nyolcvanas évektől 2008-ig a neoliberalizmus uralta a közgazdasági gondolkodást, mely inkább piacbarát volt, mint állambarát – vázolta fel Dombi Ákos, aki kifejtette, hogy ma a bizonytalanság korszakát éljük, és még mindig nem biztos, hogy milyen elméletek lehetnek meghatározók a következő évtizedekben.
Pogátsa Zoltán szerint az is probléma, hogy a neoliberális keretrendszer túlzottan leegyszerűsíti a gazdaságot, nem veszi figyelembe a tranzakciós költségeket, az elosztási problémákat, a bankokat, a hitelezést és a megtakarításokat. | VG
