Drasztikusan drágulhatnak a hitelek

Komoly erőfeszítéseket kénytelen tenni a román nemzeti bank, hogy féken tartsa az elszabadult inflációt. Az idén már három alkalommal végrehajtott szigorításnak egyelőre nem látszanak a jótékony hatásai, sőt, a megugró bankközi kamatlábak miatt folyamatos támadások érik az intézményt. A fogyasztói árak gyors növekedésében fundamentális és egyedi tényezők is fontos szerepet játszottak.

Az áfavágások bázishatása kezdett kifutni, majd jelentős hatósági áremelésekre, mi több, az üzemanyag-illeték növelésére is sor került. Csak a hatósági árak és az üzemanyag-illeték emelése majdnem két százalékpontot magyaráz a márciusi 5 százalékos adatból – mondta lapunknak Bálint Csaba, az OTP Romania makrogazdasági elemzője.

Romániában az élelmiszerek súlya rendkívül nagy az inflációs kosárban, ami szintén gyakran vezet kilengésekhez. Az előbbieken túl a lej gyengülése is közrejátszott az infláció megugrásában. Igaz, a bázisinflációt mérő mutatók emelkedést jeleznek, de ezek csak most márciusban érték el vagy közelítették meg (indikátortól függően) a 3 százalékos szintet. A fundamentális tényezők sorában érdemes kiemelni, hogy a prociklikus fiskális politika által is támogatott bérnövekedés hatására a fogyasztás felpörgött, a munkaerőköltségek növekedése magasabb sebességre kapcsolt. A szakértő arra számít, hogy az éves infláció a következő hónapok során enyhén 5 százalék felett tetőzhet, majd az év végére, ahogy a hatósági árak és az üzemanyag-illeték emelésének bázishatása kifut, a 3,5 százalék (a jegybank célsávjának felső határa) közelébe mérséklődik.

Kérdés azonban, hogy mennyire egészséges a tavalyi robusztus, 7 százalékos gazdasági növekedés.

A túlhevülésből származó kockázatok kétségtelenül emelkedtek, ám a csökkenő külső adósságráta, az államadósság alacsony szintje és a már elindult monetáris szigorítás miatt Románia még fenntartható pályán van; a növekedés ugyanakkor idén 4,2 százalékra mérséklődik – mondta az elemző, aki szerint az első számú makrogazdasági kockázati faktor a prociklikus költségvetés.

Egyensúlytalanságot tükröz az egyre növekvő külkereskedelmi hiány is. Ennek egyik oka a rendkívül erős belső kereslet és a termelékenységnövekedést messze meghaladó bérdinamika, vagy a termelést korlátozó strukturális problémák.

„A folyó fizetési mérleg hiánya valóban nőtt az elmúlt időszakban, és régiós összehasonlításban is magasnak számít (GDP-arányosan 3,4 százalékos a deficit), de ez még messze van a válságot megelőző időszakban látott két számjegyű értékekhez képest – mondta Bálint Csaba. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a hiányt most gyakorlatilag teljesen fedezik a befolyó EU-s források és a közvetlen külföldi tőkebefektetések.

A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható