Bár tegnap reggel még kedvezően reagáltak a piacok arra, hogy Olaszországban szertefoszlottak az Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga kormányalakítási tervei, napközben elpárolgott a befektetői optimizmus.
A tízéves olasz állampapírok hozama 2014 óta nem tapasztalt szintre ugrott, az euró pedig jelentősen gyengült a dollárral szemben.
A milánói tőzsdeindex, az FTSE MIB 2,49 százalékot esett, miután a befektetők különösen az olasz pénzintézetek részvényeit adták: az UniCredit 5,34, a Banca Generali 6,73, az Intesa Sanpaolo pedig 4,36 százalékos mínuszban volt napközben.
A kormányalakítás amiatt bukott meg, hogy Sergio Mattarella államfő visszautasította a pártok javaslatát, miszerint a hírhedten euroszkeptikus Paolo Savona legyen a gazdasági miniszter.
Mattarella lépése elhalasztja ugyan a krízishelyzetet, ám a következő választáson a populisták megerősödéséhez vezethet, ami aggasztó
– idézi a Bloomberg a római LUISS Egyetemen oktató Rosamaria Bitettit.
Fotó: AFP
Az államfő hétfőn szakértői kormány felállításával bízta meg Carlo Cottarellit. A korábbi IMF-hivatalnok a megbízást elfogadta, és (a tervek szerint) már a héten bemutatja kormánya programját a parlamentben. Ha bizalmat szavaznak a szakértői kormánynak, Cottarelli 2018 végéig állhat az ország élén, ha azonban a törvényhozás leszavazza a kormányt,
2019 eleje helyett már szeptemberben vagy októberben előrehozott választás következhet.
Az Északi Liga pártvezetője, Matteo Salvini jelezte: amennyiben koalíciós partnere, a Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország a szakértői kormány mellett szavazna, az az együttműködésük végét jelentené. A Hajrá Olaszország szóvivője, Giorgio Mulé tegnap azt nyilatkozta, hogy a párt nem támogatja a szakértői kormány felállítását. Ám ha végül mégsem tartanák magukat előzetes ígéretükhöz, Salvini megfontolhatja, hogy koalícióra lépjen az Öt Csillag Mozgalommal.
A Világgazdaságnak nyilatkozó Tanács-Mandák Fanni nem sok esélyt lát erre a forgatókönyvre. „Az Északi Liga és az Öt Csillag Mozgalom választási szövetségét kevéssé tartom valószínűnek. A két politikai erő választási programja nagymértékben eltérő, ami a kormányalakítási tárgyalások során is megmutatkozott. Ezeket az alapvető különbségeket végül úgy oldották fel a koalíciós szerződésben, hogy hol az egyik fél engedett, hol a másik. A program kapcsán ugyanakkor látni kell azt is, hogy csak célokat fogalmaztak meg, amelyekhez nem rendeltek eszközöket. Kérdéses tehát, hogy a kijelölt célokat miként valósították volna meg” – mondta lapunknak a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
