A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2018. májusi stabilitási jelentésében látott először napvilágot az adósságfékszabályok tervezett szigorításának ötlete. A jegybanki anyagban akkor azt írták, hogy „közvetlen hatást válthatna ki a kamatperiódus hossza szerint differenciált JTM-szabályok bevezetése. Nemzetközi példákat is figyelembe véve felmerülhet – írták –, hogy egy rövidebb kamatrögzítésű jelzáloghitel felvétele esetén azonos jövedelem esetében csak kisebb összegű hitelt vehessen fel az ügyfél, így inkább hosszabb, például legalább 5 vagy 10 éves kamatrögzítésű hitelek felé tereljen a szabályozás, amelyek esetében a limitek változatlanok maradhatnának.
Azon ügyfelek esetében pedig, akik mégis a rövidebb kamatrögzítést választanák, a módosítás hatására nagyobb jövedelmi puffer állna rendelkezésre egy esetleges törlesztőrészlet-emelkedés hatásainak elviselésére. Egy ilyen szabályozói lépés tehát közvetlenül a szerződések szintjén hatva segítené elő a hitelezés egészséges szerkezetben, fenntartható módon való növekedésének támogatását.”
Az ezt követően megalkotott, október elején életbe lépő szigorítással kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a hitelfelvevők mekkora arányát érintheti a szigorítás. Az MNB a 2017-es adatok alapján készített döntés-előkészítő anyaga úgy számolt, hogy a tavaly megkötött új lakossági jelzáloghitelek mintegy harmadát érintették volna valamilyen formában az októbertől érvényes változások. Az viszont előremutató, hogy a tavaly felvett változó kamatozású jelzáloghitelek mintegy felét nem lehetett volna olyan feltételekkel folyósítani, ahogy azt az ügyfelek felvették, ha a szigorított jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutatóra (JTM) vonatkozó szabályokat már alkalmazták volna. Ugyanakkor a felmérés szerint a szóban forgó adósok nagy része választhatott volna más megoldást: felvehettek volna rögzített kamatozású hitelt, vagy kisebb összegű és/vagy hosszabb futamidejű változó kamatozású hitelt igényelhettek volna, esetleg több adóstársat kellett volna bevonniuk az ügyletbe. Persze a tavalyi adatokhoz képest most októberben alapvetően más helyzetben lesz a hitelpiac:
elég itt csak arra emlékeztetnünk, hogy idén júniusban már az új jelzáloghitelek 84 százalékát hosszabb fix kölcsönök tették ki, míg egy évvel korábban ez az arány még bőven 60 százalék alatt volt.
A fix hitelek térnyerésével magyarázható az is, hogy az MNB most megjelent hitelezési jelentése arról ír, hogy miközben az elmúlt hat hónapban a bankok 15 százaléka számolt be a lakáshitel-feltételek enyhítéséről, a megkérdezett hitelintézetek 30 százaléka lát még teret a felárak további csökkentésére. Az adósságfékszabályok október elsején életbe lépő módosításával összhangban a bankok 40 százaléka helyezte kilátásba a JTM-mutató szigorítását, így az aggregált lakáshitel-feltételek további enyhülése összességében nem várható.
Az elmúlt hónapokban – a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek megjelenésével összhangban – a jegybank korábbi szándéka szerit csökkent a változó és fix kamatozású hitelek kamatfelára közötti különbség: a minősített hitelek 2017. szeptemberi indulása óta az egy–öt évre fixált hitelek átlagos felára 1,2 százalékponttal, az öt éven túl fixált hiteleké 0,8 százalékponttal csökkent. A negyedév végére az előbbi kategória negyedéves átlagban elérte, az utóbbi pedig 0,2 százalékpontra megközelítette a változó kamatozású hitelek kamatfelárát. (Az egy–öt évre fixált hiteleknél az előző negyedévhez képest 44 bázispontos, az öt éven túl fixáltaknál pedig 62 bázispontos csökkenés figyelhető meg negyedéves átlagban.) A versenynek köszönhetően az MFL-termékek átlagos kamatfelára ma már 50 bázisponttal a szabályozásban szereplő 3,5 százalék alatt van.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
