Januárban mindössze 28 milliárd forinttal nőtt a lakossági állampapír-állomány, ennek láttán sokan úgy vélik, nem vonható be 800 milliárd forint a lakosságtól. Teljesíthetetlenek a számok?
Ambiciózusak, de nem teljesíthetetlenek. A januárt és a következő néhány hónap adatait ugyanakkor számos tényező torzítja. Egyrészt egy éve megváltoztattuk a vásárlói kört – az intézményeket végképp eltiltottuk a lakossági papírok vásárlásától, az önkormányzatoknak pedig külön kötvényt vezettünk be a Magyar Államkincstárnál. Emiatt a most lejáró korábbi rövid papírjaikat nem tudták megújítani. Ez nagyjából 160 milliárdos tétel, ezzel tehát érdemes korrigálni a januári és a februári számokat is. Emellett meghirdettük az Önkormányzati Magyar Államkötvényt is – ebben már több mint 150 milliárd forint van, amelyből az idei növekedés 50 milliárd forint. Folytatjuk a banki saját számlás állomány visszavásárlását is – ez is 100 milliárdos torzító tétel. A fentiek alapján a hosszabb futamidőkön megfelel, a rövidebbeken viszont az időarányostól elmarad az értékesítés.
Azért sokak szerint ideje lehet annak, hogy a korábbi terveket felülvizsgálva a külföld felé forduljon az ÁKK. Az elmúlt hetek két felminősítése után nem változtatnak? Nem lesz devizakötvény-kibocsátás?
A kormány döntött: a devizaadósságot az idén is csökkentjük. Ha ez az irány folytatódik, akkor az arány 2025-ig 3 százalékra mérséklődik. A felminősítés ezen nem változtat, mert nem az ár, hanem a külső leépítése a cél. Szögezzük le: 2015 óta nettó devizakötvény-kibocsátás nem volt, tehát maximális ütemben csökkentjük a devizaarányt. Két devizakötvény-kibocsátás volt: 2017-ben magas kamatozású dollárkötvényeket cseréltünk euróra, tavaly ősszel pedig a Richter-kötvény visszavásárlásához felhasználtuk az eurókötvény kibocsátását. Most már a jövő évre készülünk. A közelmúltban a 2020 januárjában lejáró dollárkötvényekből vásároltunk vissza egy csomagot.
Sokan attól tartanak, hogy a forintpiacot túlterheli az ÁKK. Erről mit gondol?
Éppen azért ambiciózus a lakossági program, hogy a nagybani forintpiacot ne terheljük túl.
De épp a lakossági piacon van változás...
Igen, új korszakhoz értünk. Az első szakaszban könnyű dolgunk volt, hiszen a banki betéti kamatok 6 százalékról nullára olvadtak – a betétállomány csökkenését könnyebb volt állampapírba terelni. Ezután, 2015 környékén, magas kamatozású papírokkal tudtuk fenntartani a keresletet – ez volt az plusz 3-4 százalékos ajánlatok piaca. A harmadik szakaszban az infláció esését is e prémiumnak köszönhetően tudtuk túlélni, 2017-ben 800, 2018-ban 740 milliárd volt a bővülés a magánszemélyeknél. Amikor újra megjelent az infláció, nekünk is lépnünk kellett – ezt szolgálta a nyári és a közelmúltbeli kamatemelés a rövid oldalon, az inflációkövető kötvények kamata pedig automatikusan igazodik a magasabb inflációhoz. De valóban új helyzethez kell alkalmazkodni: stabil inflációs környezetben még nem működtünk. Ráadásul megindult a lakossági hitelezés, pörög az
Akkor, amikor az ingatlanok ára évente átlagosan 10 százalékkal drágul, mi is azt érezzük, mint a bankok korábban velünk szemben, hogy ilyen hozamot nem tudunk nyújtani, ráadásul az olcsó hitelek nyomán az ügyfelek a megtakarításaikkal kiegészített hitelből lakást vesznek, azután pedig elkezdenek törleszteni – kevesebb pénzük marad megtakarításra. Óriási pénzről beszélünk: tavaly az utolsó három negyedévben 500 milliárddal nőtt a hitelállomány, csak az utolsó három hónapban 238,6 milliárd volt a kötelezettségek állománynövekedése. Más területen ennek sok a pozitív hatása, gyorsítja a gazdasági növekedést, ugyanakkor az is látszik, hogy ez nem kedvez a megtakarításoknak. Aki hitelt vesz fel, kiesik a megtakarítók közül. Így most szembeszélben kell vitorlázni. Az új kihívásokhoz új stratégiára, új eszközökre és új intézkedésekre van szükség. A lakáspiac lehűlésével viszont ez a pénz helyet fog keresni magának. Ekkor kell nekünk résen lenni, és bevonzani amennyit csak lehet.
Egy eszköz lehet a további kamatemelés.
Ezzel élünk is, de ennek észszerű korlátai vannak. Látni kell, hogy a költségvetés kamatterhét nem lehet korlátlanul növelni.
Ha a kamatokkal nem lehet túlterhelni a büdzsét, adódik, hogy az értékesítést kell megnyomni. A Világgazdaság konferenciáján kilátásba helyezte a banki jutalékok felülvizsgálatát. Szóba kerülhet ez?
Ennek is van költségvetési hatása. Az állampapír-értékesítésnek a 80 százalékát ma a pénzügyi szektor adja, tehát komolyan használjuk a pénzügyi infrastruktúrát. Korrekt, de nem túlzó jutalékszint kell, amely fedezi a forgalmazó költségeit. Ám azon elgondolkodhatunk, érdemes-e az eddigi folyósítási alapú jutalékrendszerről állomány típusúra áttérni. Ez kiszűrné a rövid futamidejű konstrukciók támogatását, a rövid papírok többszöri eladásának pörgetését a rendszerből. Ezzel ösztönözné a hosszabb távú papírok vásárlását is.
A harmadik megoldás a futamidő-bővítés lehet. Bankárok szerint a mai kamatkörnyezetben lehetetlen a lakosságot többéves megtakarításba hívni. Az ÁKK-nak sikerülhet?
Ha a piac így gondolkodik, akkor érdemes megjelenni az államnak a területen. A 6000 milliárdos lakossági állampapír-állomány fele ma már többéves prémium-állampapírban van. Az igazán hosszú távú öngondoskodás viszont még kihasználatlan terület, tehát innen tudunk új forrást bevonni.
Mi árulható el az öngondoskodási államkötvényről?
Ha a cél az, hogy az embereket hosszú, akár több évtizedes megtakarításra késztessük, magasabb hozamra van szükség, mint az ötéves prémium-állampapíré, amely az infláció felett 1,7 százalékot fizet, de legyen kisebb, mint a 3 százalékos prémiuma. Emellett teljesen egyszerűvé kell tenni a megoldást: aki jegyez, onnan kezdve mindig ugyanabba az állampapír-sorozatba fekteti majd a pénzét, amely 65 éves korában fut majd ki. Bármikor, bármekkora összeget befektethet, akár rendszeresen, akár esetenként, a kamat automatikusan újrabefektetésre kerül. Az államkincstárnál kell egy számlát nyitni, amely ingyen adja a szolgáltatást. Ennél olcsóbb, biztonságosabb, egyszerűbb nyugdíjtermék nem lesz.
A teljes interjút a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
