Alig találtak mikroműanyagot
A mikroműanyagok (öt milliméternél kisebb részecskék) jelenléte a környezetünkben egyre összetettebb kihívás a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szakembereknek. A tengerek és az óceánok szennyezettsége miatt a kutatók már évek óta kongatják a vészharangot, a hazai halastavak nemrégi laboratóriumi vizsgálatai azonban megnyugtató eredményeket mutattak – közölte magyar kutatók vizsgálati eredményeire hivatkozva a Laboratorium.hu.
A hazai haltermelésre jellemző körtöltéses és völgyzáró gátas tavakon vett minták eredményeit egy intenzíven horgásztatott tóból, valamint természetes vízfolyásokból és tavakból származó minták értékeivel hasonlították össze. A mintákat a halastavakat tápláló víz bevezetési pontjánál, a tóból elfolyó vízből és az üledékből vették. A mérések jellemzően 5–20 részecskét mutattak ki köbméterenként, ez kevesebb mint a fele a tavalyi méréseken a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske köbméterenként). Összehasonlításul: létezik olyan, a Balatonnál háromszor nagyobb kínai tó, amelyben a mikroműanyag-részecskék számát köbméterenként a 3 és 25 ezer közötti tartományban mérték.
A halastavakban az üledékeknél az elfolyási pontok közelében több helyen nem voltak kimutathatók mikroműanyagok. Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4–1,6 részecske jelent meg egy kilogramm üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (például a Velencei-lagúna üledékében) akár ennek a száz- vagy ezerszerese is lehet – közölték a kutatók. A kimutatott műanyagfajták tovább erősítik az eddigi hazai tapasztalatokat: a legnagyobb mennyiségben gyártott és – jellemzően csomagolóanyag formájában – felhasznált anyagok a leggyakoribbak, vezet a polipropilén, a polietilén és a polisztirol.
