H. GY. | Az európai konyha egyik anomáliája a paszternák vagy pasztinák (Pastinaca sativa), ugyanis az íze, a formája, az állaga, sőt a színe is megtévesztésig hasonlít a petrezselyemgyökérhez, ám például a szára emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ugyanakkor a zellerrel, a sárgarépával és a petrezselyemgyökérrel is rokon, mindebből következően képes kiváltani e három zöldséget.
Ősszel túlkínálat van belőle, ugyanúgy, mint a sütőtökből, de ahogy halad előre az idő, egyre kevésbé ajánlott a fogyasztása, ugyanis fás lesz, az íze pedig túlságosan telített és édes. Nincs különösebben fontos élettani hatása, de az íze rendkívül „simulékony”, és jól elkészítve nagyon szerethető, magas rosttartalma miatt pedig bűntudatmentesen lehet fogyasztani. (Nem túl magas a kalóriatartalma.) Van némi gyógyhatása, a petrezselyemhez hasonlóan vizelethajtó, görcsoldó és vese-, illetve epe-, esetleg gyomorproblémák kezelésekor érdemes fogyasztani. Ugyanakkor a petrezselyemzöld sokkal hatékonyabb ezen a téren, a paszternáknak viszont az élvezeti értéke magasabb.
Kevesen tudják, hogy a paszternák a magyar konyhában a burgonya előtti időszakban éppen a burgonya szerepét töltötte be. Ezt a zöldséget adták az egytálételként fogyasztott levesekhez, ezt pürésítették a vadhúsokhoz, és a „szegénykonyhákban” ezt dobták a parázsra, kevés sóval fogyasztották.
A modern konyha újra felfedezett alapanyaga ugyanis igénytelen zöldség, mostoha körülmények között is megterem, és a répákhoz hasonlóan sok nyomelemet tartalmaz, ráadásul rendkívül jól illeszkedik a modern konyhatechnológiába. Leggyakrabban vajjal és teljes tejjel pürésítve kínálják, vagy hígítva, tojássárgájával és tejszínnel krémlevesnek készítik el. Az olasz konyha is szívesen használja, ha épp nincs szezonja a zellernek, a paszternákot használják a híres olasz alap, a szofrító elkészítéséhez. Sőt előszeretettel használják az olasz szegénykonyhákban is raviolitölteléknek, ugyanis remekül fűszerezhető, és az íze bármerre „hajlítható”.
Itthon is akadnak ennek a zöldségnek hódolói, ők igyekeznek újra bevezetni a népies nevét, amely egykoron fehérrépa volt. Ma ezt a szót tévesen a petrezselyemgyökérre használják.
