Tartogat még érdemi forrásokat a 2014–2020-as uniós ciklus a vállalkozásoknak, vagy jobban teszik, ha már a 2021–2027-es időszakra fókuszálnak?
Abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar vállalatok, különösen a kkv-k minél több pályázati forráshoz jussanak. Tavaly az eurózóna átlagos bővülési ütemének csaknem a háromszorosával, 4,9 százalékkal nőtt a hazai ebből mintegy 1,2-1,5 százalékot a hazai és uniós fejlesztéspolitikai támogatások magyaráznak. Ezért a tervek szerint még az idén mintegy 800-1000 milliárd forint értékben jelentethetünk meg új pályázatokat a mostani ciklus forrásainak terhére. Az összeg nagyságát a 10 százalékos tagországi túlvállalás mellett az euró-forint árfolyam is befolyásolja, hiszen a korábbi számításokban szereplő 307 forintos átváltást egyszer már felemeltük 318-ra, de akár további módosítás is indokolt lehet. Az említett összeg még kiegészülhet a visszahulló forrásokkal, olyan támogatásokkal, amelyek az esetleg meg nem valósuló pályázatok miatt válhatnak újra elérhetővé.
Arról vannak már publikus részletek, hogy melyek lesznek a 2020 utáni prioritások?
Az első és legfontosabb, hogy a 2021–2027-es pénzügyi keret sarokszámai Magyarország számára elfogadhatók legyenek, mert az előzetesen közölt változat semmilyen észszerű érvvel nem indokolható érvágást jelentene. Legfeljebb annyit lehet előrebocsátani, hogy vizsgáljuk a kombinált hiteltermékek elterjesztését, a pilotprogramban már tesztelt, feltételesen visszatérítendő támogatási forma további térnyerésének lehetőségét.
A bürokráciacsökkentés is napirenden van?
Igen, arra törekszünk, hogy még kevesebb legyen a papírmunka, akár feleannyi, mint most, ezzel a pályázók és az intézményrendszer életét is megkönnyíthetjük. E téren segítségünkre lehet a többi 2004 után csatlakozott tagállam gyakorlatának vizsgálata a visegrádi térségtől egészen a balti államokig. A tervek között egy előminősítési rendszer bevezetése is szerepel: ha egy cég az első pályázatánál minden szükséges adatot megadott, a költségekkel pedig szabályszerűen elszámolt, akkor a második-harmadik alkalommal már a különféle nyomtatványok újbóli bemutatása nélkül zöld utat kaphatna.
Kellően kifinomult a fejlesztéspolitikai rendszer ahhoz, hogy távol tartsa a csalókat?
Minden operatív programnál és irányítóhatóságnál egymást érik az auditok és a helyszíni vizsgálatok, a támogatások odaítélése és felhasználása a lehető legkomplexebb átvilágításnak, mindenféle jogszabállyal megtámogatott, folyamatos monitorozásnak van kitéve. Ha százból csak egyszer találnak valamit, az azt jelenti, hogy jók a szűrőberendezéseink, de természetesen a nullára törekszünk. Bár idehaza komoly visszhangjuk van az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatainak, sok esetben az Európai Bizottság át sem veszi az OLAF gyanúbejelentéseit, mert nem tartja őket megalapozottnak, vagy mert a magyar állam időközben már megfelelő választ adott.
Ezt vajon a nettó befizető országok is így gondolják?
Velük kapcsolatban sokkal inkább neuralgikus pontnak tekinthető, hogy hiába telt el több mint másfél évtized a 2004-es bővítés óta, sokan még mindig alamizsnaként tekintenek az új tagoknak járó forrásokra. Csakhogy a valóság az, hogy a magyar vállalkozások gyakran versenyhátrányban vannak a tőkeerős nyugati cégekkel szemben, ráadásul az állami dotáció lehetősége is limitálttá vált. A régi tagállamok számos területen még fennálló előnyét fokozza, hogy a Magyarországnak járó EU-s pénzek jelentős hányada a külföldi cégek hazai leányvállalatain keresztül visszajut nyugatra.
Az államháztartást nem sodorja veszélybe, hogy nagyra nyílt az olló az uniós támogatások költségvetési forrásból történő megelőlegezése és a brüsszeli lehívások között?
Nem látok semmilyen költségvetési kockázatot, az államháztartás gazdálkodása kiegyensúlyozott. Már a források 110 százalékára tervezünk kötelezettséget vállalni, markáns jeleként a gyorsításnak, ami azt a célt szolgálja, hogy a 2007–2013-as után a 2014–2020-as időszakban is elkerüljük a forrásvesztést. Az Európai Bizottság a teljes forráskeret 43 százalékát utalta át eddig, ez a részeredmény pedig szintén bizakodásra adhat okot, hiszen a V4-ek között éllovasok vagyunk vele. Arra törekszünk, hogy ebben a mutatóban 2020 végére 43-ról 55 százalékra ugorjunk előre.
Több közvetlen forrás jut ezentúl a gazdaságba, vagy már a 2014–2020-as szint fenntartása is jó eredmény lehet?
A 2007–2013-as ciklus 16 százaléka után a 2014–2020-as időszakban közel megnégyszereztük, 60 százalékra tornáztuk fel azt az arányt, ami vállalkozásfejlesztési támogatások formájában közvetlenül a reálgazdaságba, azon belül a kis- és középvállalkozásoknak jut. Szerintünk ez a jó irány.
Kimutatható, hogy ezek a források érdemi hatást gyakorolnak
a cégek hatékonyságának, versenyképességének növelésére?
Óriási fejlődést látok, hiszen a magyar gazdaság megcáfolta, hogy a teljesítménye kizárólag a német gazdaságtól függ. Kitörést jelent a kihelyezett összeszerelő üzem skatulyájából, hogy Németország GDP-je 0,4 százalékkal nőtt, miközben Magyarországé 4,9-del. Ha az utóbbi időszak német befektetéseire, például a BMW, a Bosch vagy a Continental esetére gondolunk, magas hazai hozzáadott értéket és komoly kutatás-fejlesztési kompetenciát láthatunk. Már a felületes szemlélő sem foghatja rá Magyarországra, hogy itt nincs meg a nemzetközi szinten is versenyképes tudás. A legnagyobb konszernek is felismerték, hogy lehet építeni a magyarokra akkor is, ha mérnöki, tervezési munkáról, kutatói tevékenységről van szó.
A kutatás-fejlesztési források elnyerése terén éppen ezért lenne még hová fejlődni.
Ez így van, annál is inkább, mert a következő ciklusban is nagyjából egyharmad rész jut a vidékfejlesztésre, egyharmad a strukturális és a kohéziós alapokra, a fennmaradó harmad pedig a közvetlenül Brüsszelből elnyerhető forrásoké, amelyek jelentős része a Horizont
Europe programba kerül. Ez utóbbi óriási lehetőség, amit eddig nem használtunk ki eléggé, hiszen az innen elérhető kutatás-fejlesztési és innovációs források mindössze 0,46 százalékát hoztuk el, miközben lakosságarányosan 2 százalék felett kellene járnunk. Igaz, ezen a téren minden 2004 után csatlakozott EU-tagnak van hová feljavulnia, hiszen a 13 ország együttesen szerezte meg a Horizont-pénzek 5 százalékát, ezzel az unión kívüli országoknál is gyengébben teljesítünk. Itt muszáj tehát érdemi eredményt felmutatnunk, hiszen a kutatás-fejlesztési és innovációs források célzott befektetéséé a jövő, a mesterséges intelligencia, a big data, az önvezető autózás és a biotechnológia korában ez magától értetődő motiváció.
Kedvező piaci fogadtatás
Pozitívak a pályázók visszajelzései a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (Ginop) pilotprogramjában, amelyre lapunknak adott interjújában Perényi Zsigmond, az ITM államtitkára is utalt. A felhívást csaknem három és félszeres túljelentkezésnél zárták le. A vállalatvezetők azért tartják előremutatónak a Mikro-, kis- és középvállalkozások technológiai modernizációjának támogatása című konstrukciót (Ginop-1.2.10), mert az általuk felvett kölcsön időközben akár teljes egészében támogatássá válhat, ha a gazdálkodási mutatóik kedvezően alakulnak. A kétmilliárd forint keretű pályázat népszerűségét jelzi, hogy a felfüggesztéséig 213 igény futott be támogatásra, 6,83 milliárd forint értékben. Az első hat nyertest már ki is hirdették, összesen több mint 230 millió forintból fejleszthetnek. A felhívásra olyan mikro-, kis- és középvállalkozások jelentkezhettek, amelyek akkreditált klasztertagsággal rendelkeznek, vagy a TEÁOR-szám szerinti főtevékenységük számítógép, elektronikai, optikai termék, villamos berendezés, gép, gépi berendezés vagy orvosi eszköz gyártása. | vg
A GDP-növekedésen belül
1,2-1,5
százalék a fejlesztési forrásoknak köszönhető
