Holnap szavazhat az Országgyűlés arról a törvényjavaslatról, amely a kizárólagos szerződések tilalmával rendezné a Magyarországon forgalmazott sörök piacát. A kistermelők szempontjából az a tét, hogy ahol egy nagy sörgyár és a vendéglátóhely között ilyen megállapodás van érvényben, ott azt a jövő nyártól semmisnek kell tekinteni. Ezután a kisebb főzdéknek 20 százalékos piaci részt biztosítana a jogszabály, míg a multiknak a fennmaradó 80 százalékkal kellene beérniük. Ezt az arányt azonban nem a nagy gyártók 6,21 millió hektoliteres teljes hazai éves értékesítésére kell vetíteni, hanem csak a csapolt sörre, ez az esetükben tavaly 558 ezer hektoliter volt. „Reális cél, hogy a törvénytervezet szerint nekünk fenntartandó egyötöd részt ne csak ezekben az egységekben használjuk ki, hanem két-három év alatt a szektor egészében is” – mondta a Világgazdaságnak Gyenge Zsolt, a Fóti Kézműves Sörfőzde tulajdonosa, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének (KSE) elnöke.
Gyenge Zsolt e várakozását arra alapozza, hogy a mostani, 3 százalékos részesedésük már magában azzal megduplázható, ha teljesen kihasználhatják a gyártókapacitásaikat. Merthogy a 80-90 hazai főzde zömének a termelése legfeljebb a nyári hónapokban éri el a kapacitásai 90-100 százalékát, az év egészében viszont már az 50-60 százalékos arány is jónak mondható. A következő lépés az lenne, ha a kisüzemi sörfőzdék így akár már 6 százalékos országos piaci részesedése 12 százalékosra ugrana kapacitásbővítéssel és technológiafejlesztéssel, akár pénzügyi befektetővel is, ha addigra valóban szabaddá válik a piac.
Azért nem lobbiztak ennél csekélyebb – 5-10 vagy éppen 15 százalékos – szeletért az éttermeket, kocsmákat, kisvendéglőket és szállodákat tömörítő HoReCa-szegmens sörtortájából, mert a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2015-ös vizsgálata során éppen a nagy gyártók vállalták, hogy a vendéglátóipari egységekkel kötött kizárólagos szerződések feloldásával meghagyják a piac 20 százalékát a kisebb főzdéknek – emlékeztetett Gyenge Zsolt. Ezzel szemben a nagyüzemi dominancia számos helyen egyelőre közelebb van a 100 százalékhoz, mint a 90-hez, nemhogy a 80-hoz. A szakember szerint, mivel az elmúlt öt évben e téren nem történt érdemi változás, a törvény csak a előtt tett ígéretnek szerezne érvényt.
A három nagy gyár – a Dreher, a Heineken Hungária és a Borsodi – túlsúlyára a KSE elnöke azt a példát hozta fel, hogy egy egyesületi tag megszámolta: a budapesti Váci utcában 32 helyen árultak csapolt sört, de mindenütt csak az egyik nagyüzem termékeit kínálták, kisüzemit sehol sem. Gyenge Zsolt másik példája még szemléletesebb, eszerint a Fóti Kézműves Sörfőzdének önmagában elegendő piac lenne az alig húszezer lelkes Fót, csakhogy a márka a szülővárosában sem képes csapra kerülni a kocsmákban, éttermekben a nagyvállalatokkal kötött exkluzív megállapodások miatt. Pedig a helyi terméket a helyi piacra elv például Európa legnagyobb sörfogyasztó nemzeténél, Csehországban is működő gyakorlat, miközben a Pilsner Urquellnek ugyanúgy a japán Asahi a tulajdonosa, mint a Drehernek, a Staropramennek pedig a Borsodihoz hasonlóan az észak-amerikai Molson Coors.
A közhiedelemmel ellentétben a kisüzemi csapolt sör nem feltétlenül egyenlő a korsónként 1000-1500 forintos árral, Gyenge Zsolt szerint a kisebb főzdék többségének van olyan alapivósöre, amely a nagyüzemi termékekhez hasonlóan 500-700 forintért árusítható a vendéglátásban. Mivel a törvénytervezet szerint a kizárólagos HoReCa-szerződések csak a jövő nyártól vesztik érvényüket, a KSE elnöke szerint a következő egy év felkészülés lesz az új időszakra. Úgy látja, addigra azok a főzdék is képesek lehetnek versenyképes áron termelni, amelyeket a fogyasztók jelentős része ma még drágának tart. Más kérdés, hogy rövidesen külföldi versenytársak is megjelenhetnek, így például cseh, szlovák vagy lengyel főzdéknek is vonzó lehet 2021 után a magyar piac.
