Hosszú életű termékeket szükséges tervezni
Úgy kell a hazai ipart hosszú távon megfelelő mennyiségű és minőségű hulladék-alapanyaggal ellátni, hogy érdemes legyen befektetni a kapcsolódó újrahasznosítási ágazatokba – mondta a Világgazdaság érdeklődésére Boros Anita, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkára.
Ezt segíti az a nemrég született kormányhatározat is, amely szerint
csak akkor importálható szennyvíziszap és kevert települési hulladékból előállított másodlagos tüzelőanyag (RDF), ha a hazai közszolgáltatásban előállított RDF mennyisége és minősége nem megfelelő.
Boros Anita a következő húsz évben elvégzendő feladatot hatalmasnak nevezte, hiszen
Magyarországnak át kell állnia a körforgásos gazdaságra, amelyben már a termékeket is úgy kell megtervezni, hogy minél hosszabb ideig tölthessék be rendeltetésüket, minél könnyebben legyenek javíthatók, de ez utóbbira minél kevesebb szükség legyen.
Mivel a végül hulladékká váló eszközöknek hasonló vagy éppen teljesen megújult formában vissza kell kerülniük a gazdaságba, elengedhetetlen a kapcsolódó iparágak technológiaváltása, újrahasznosítási képességük növelése, a szelektív hulladékgyűjtés továbbfejlesztése, a hulladék mennyiségének és ezzel együtt lerakásának a mérséklése.
Máris számos iparágban tapasztalható jelentős elmozdulás az újrahasznosított termékek használata irányába.
A váltásban kiemelt az építőipar szerepe, hiszen a hazai hulladék döntő része építési, bontási hulladék.
A kormány kiemelt figyelmet szentel a hazai műanyagiparnak is: a készülő műanyagipari stratégiában a Műanyagipari Klaszter azzal is foglalkozik majd, hogy a hazai műanyagipar továbbfejlesztése mellett miként mérsékelhető a települési hulladékokban a műanyagok mennyisége – az aránya ma több mint 15 százalékos –, miként tehető hatékonyabbá a műanyag-feldolgozás, és hogyan fejleszthetők tovább a környezetkímélő lebomlási módok.
Az ITM szerint az államnak kell ellenőriznie a termékek gazdasági körforgásban elfoglalt szerepét.
Az államtitkár közlése szerint már minden ágazattal folynak az egyeztetések, mégpedig három fő területen, a hulladékgazdálkodási ágazat működési modelljének értékelése, az egyes csomagolási termékek gazdasági újrahasznosítása és a kapcsolódó visszaváltási rendszer bevezetése, valamint a hulladékgazdálkodás minőségbiztosítása, piacfelügyelete, vagyis az állami szerepvállalás szakmapolitikai kérdéskörei kapcsán.
Magát a hulladékgazdálkodási stratégiát az ipar, a tudományos élet, az érdekképviseletek és a kormány szakértőiből álló, közel hetvenfős hulladékgazdálkodási tanácsadó testület állítja össze.
A nulladik lépésnél kell kezdeni
Az újrahasznosítás csak az egyik kihívás – mutatott rá Boros Anita –, ugyanis már a folyamat elején, a hulladék gyűjtésénél és válogatásánál kardinális, más országokban is felmerülő problémák jelentkeznek. „Olyasmit is kidobunk, ami gazdasági értelemben érték. Ráadásul a száraz és a nedves hulladék keveredése miatt gyakran nehézkes vagy lehetetlen a hulladék megfelelő szétválogatása, az így megmaradt hulladék főként energetikai célú hasznosítása pedig sokkal kisebb hatásfokú” – fejtette ki. Ezért már a vásárlónak oda kell figyelnie, mit és miként vásárol, majd később mit és hogyan dob ki. Az ipar ott segíthet, hogy újrahasznosítja a szétválogatott hulladékokat. | VG
