A munkatényező már nem tudja bővíteni a gazdaság potenciális növekedését, a tőkét és a technológiát kell fejleszteni ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható növekedési pályán maradjon a magyar gazdaság – mondta a VG-nek Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. A szakember hangsúlyozta, 2022-ben mindennél fontosabb lesz, hogy mennyi pénzt tudunk majd hatékonyságnövelésre, illetve olyan beruházásokra fordítani, amelyek erősítik a termelékenységünket és támogatják az innovációt, mivel új munkaerőt bevonni egyre nehezebb. Ám idén ennek is megvannak a buktatói, mivel nemcsak munkaerőből, de eszközből is hiány van. „Látjuk, hogy milyen hiány van félvezetőkből, alkatrészekből vagy alapanyagokból. Azok a gépek, amelyek hatékonyságot tudnának növelni, korlátozottan állnak rendelkezésre” – fogalmazott, egyúttal hangsúlyozta, nem mindegy, hogy milyen beruházásokról beszélünk, hiszen nem mindegyik növeli a termelékenységünket. „Hiába gondolkozunk uniós projektekben, ha ezek nem biztos, hogy növelik a hatékonyságot vagy a versenyképességet. Ebben a tekintetben van még hova fejlődni” – figyelmeztetett az elemző.
A 3,5-4 százalék körüli termelékenységnövekedés az idén összejöhet a gazdaságban. Ez attól is függ, hogy az egyes beruházások mikor fordulnak termőre – mutatott rá a VG-nek Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője. A szakember emlékeztetett, 2016 óta fordulat történt a növekedés szerkezetében, a munkaerőhiány megjelenésével a vállalatok rákényszerültek arra, hogy javítsák a termelékenységüket. Ennek köszönhetően évek óta a munkaerő-termelékenység bővülése a potenciális növekedés legfőbb támasza, 2017–2019 között ez évente 3,5 százalékkal nőtt. Nem véletlen, hogy csak a feszes megjelenése hozta el ezt a fordulatot, ugyanis
a 2010 után bevezetett munkaerőpiaci reformok hatására nagyot ugrott a foglalkoztatottak száma, azonban az új belépők jellemzően alacsonyabb termelékenységűek voltak.
Így a negatív összetételhatás lassította a termelékenységnövekedést, amely a kormány számításai szerint az idén eléri az 5,2 százalékot, és középtávon is 4 százalék körül alakul. A munkaerőhiány ráadásul berobbantotta a bérdinamikát is, ami erősen elvált a 3-4 százalék körüli termelékenységnövekedéstől, ez pedig hosszabb távon még megbosszulhatja magát. Németh Dávid szerint idei-óráig ez előfordulhat, emlékeztetett rá, hogy korábban is volt ilyen bérdinamika, például 2017-ben, de akkor az még a 3 százalékot sem érte el.
Fontos hangsúlyozni, hogy amikor termelékenységről beszélünk, akkor a versenyképességi rangsorok is elsősorban a vállalatokat mérik, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy például a magyar kkv-k mennyire hatékonyak. Habár Magyarországon a kis- és közepes cégek relatív termelékenysége nagymértékben növekedett 2010 és 2018 között, a nagyvállalatok termelékenységének még mindig csak kevesebb mint 60 százalékát éri el. Virovácz Péter úgy vélekedik, hogy a méretgazdaságosság miatt a kkv-k és a nagyobb cégek közötti szakadék mindig meg fog maradni.
Egy mikrovállalat nem tud hozzáférni azokhoz a globális láncokhoz és ahhoz a tudáshoz, amely segítené abban, hogy hatékonyabban termeljen, ezzel szemben a multik ki tudják használni a globális szinergiákat.
„Nincsen olyan gazdaság a világon, ahol a kkv-szektor hatékonyabb tud lenni, mint egy nagyvállalati szektor” – magyarázta az ING elemzője. Mindenesetre a K&H szakértője szerint a kkv-k digitalizációs szintjében vagy a mérethatékonyság erősítésében bőven van még tér a fejlődésre, ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank versenyképességi jelentései is rendszeresen megállapítják.
