A koronavírus-járvány alatt szinte azonnal gazdát cseréltek a piacon kínált, használt motorcsónakok, hiszen mindenki kereste a lakásból való kiszabadulás lehetőségeit, és a hajós jogosítvánnyal rendelkező tehetősebbek közül sokan ezt a vízen találták meg. Ráadásul akkor az üzemanyagárak is extrém alacsonyak voltak a mostani szinttel összevetve – mondta a VG-nek a Dunakanyar egyik legnagyobb magánkikötőjének a vezetője, akit a dunai hajósélet helyzetéről kérdeztünk.
Lapunk több motorcsónak- és kikötőtulajdonossal is beszélt a témában, de névvel egyikük sem szeretett volna nyilatkozni. Abban nagyjából egyetértés volt köztük, hogy bár az elmúlt években a balatoni vitorláskikötőkhöz hasonlóan Budapesttől északra a Duna mentén sem volt könnyű szabad motorcsónakhelyet találni a dokkokban, arra számítanak, hogy ez megváltozhat. Egyrészt azért, mert a jelenlegi gazdasági nehézségek miatt a pandémia alatt „beruházók” közül sokan megválhatnak a hajójuktól, másrészt – noha az igaz, hogy egy módosabb rétegről van szó – az üzemanyagárak emelkedése is a motorcsónak-használat visszaeséséhez vezethet.
A tapasztalat ugyanis az, hogy a 480 forintos hatósági árú benzint csak viszonylag rövid ideig vehették igénybe a hajósok, ha kihúzták a járművüket a benzinkútra, és ott felmutatták a magyar hajólevelüket. Azonban ma már csak a piaci árú üzemanyagot vehetik a töltőállomásokon, ha pedig kannával mennek a benzinkútra, a legtöbb helyen eleve csak ilyen áron vásárolhatnak – magyarázta az egyik kikötővezető. Persze a közvélemény erre mondhatja azt – folytatta –, hogy aki ilyen luxuskörülmények között tölti a szabadidejét, az úgyis kibírja az áremelkedést, de azért a valóság az, hogy nemcsak multimilliomosoknak van motorcsónakjuk, hiszen azok között is óriásiak a különbségek, a motoros ladikoktól kezdve a cruiserekig. Sőt, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a hajósok jelentős összeggel járulnak hozzá az adott térség turisztikai költéseihez szálláshelyeken, éttermekben, bárokban, cukrászdákban – tette hozzá.
A hajózás költségei ugyanakkor nemcsak a vagyonosabbak számára lettek magasabbak. Azoknak is jóval mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, akiknek egy egynapos kiránduláshoz vagy egész egyszerűen a mindennapi életükhöz szükséges a vízi út. Hiszen például a Budapesttől alig néhány kilométerre fekvő szentendrei-szigeti településeken élők közül sokaknak a komp az egyetlen reális közlekedési lehetőségük. Az árakban nagy a szórás: a kifejezetten az utóbbi kört kiszolgáló, Dunakeszi–Horány, illetve Szentendre–Szigetmonostor között ingázó autóskompok jóval olcsóbbak, mint például a Nagymaros–Visegrád, illetve a Vác–Tahitótfalu viszonylaton közlekedő hajók. Az utóbbi esetében például egy személyautó átjuttatása a túlpartra 1500 forintba kerül, és ehhez jön hozzá az utasok fejenként 500 – kedvezményes áron 400 – forintos viteldíja.
Nagymaros–Visegrádnál az árszabás a gépkocsi esetében 1800 forint, míg a személyjegy 750, a kedvezményes jegy pedig 650 forint. A komp üzemeltetőjét vélhetően sokan kérdezhették a témában, mivel a honlapjukon huszonkét pontba szedve sorolta fel, milyen tételeket tartalmaz a jegy ára. A viteldíj mellett ilyen például
- a legénység és a hajó biztosítása,
- a mederhasználati díj,
- a bér-, a járulék- és az adóköltség,
- a karbantartás,
- valamint az ingyenes átkelés biztosítása a hat év alattiak és a hatvanöt év fölöttiek számára.
Igencsak költséges program a szárnyashajózás is Budapest és Esztergom között: a felnőttek retúrjegye 12 ezer forintba, a gyerekeké 6 ezerbe kerül, de az utóbbi díjat kell megfizetnie annak is, aki magával vinné a kerékpárját.
