Miközben tavaly már egyáltalán nem működtek menetrend szerinti BKV-hajójáratok a Dunán, a hajózási tevékenység indokolt költsége mégis 435 millió forint volt 2021-ben – a VG értesülése szerint ez a megállapítás szerepel a fővárosi tömegközlekedési cég frissen elkészült jelentésében, amely a közforgalmú vízi közlekedést vizsgálta. A közel félmilliárdos összeg azért különösen fájó a budapesti közpénzek elköltése szempontjából, mert 2018-ban – amikor abszolút csúcson volt a dunai vonaljáratok kihasználtsága – is összesen csak 497 millió forintot emésztett fel az üzemeltetés.
Vagyis azzal, hogy a városvezetés spórolási okokból lelőtte a BKV által nyújtott szolgáltatást, mindössze 62 millió forintot spórolt meg az előző évben.
Ennek a „haszonnak” a jelentősége még inkább eltörpül, ha figyelembe vesszük, hogy a BKK adatszolgáltatása szerint 2018-ban a hajóvonaljegyből származó bevétel elérte a mintegy nettó 68 millió forintot. Azzal, hogy a főváros 2020 tavasza óta felfüggesztette a menetrend szerinti hajóinak a közlekedését, értelemszerűen elesik ettől a jegyárbevételtől is.
Magas költségek
Igaz, hogy mivel a BKV nem maga, hanem alvállalkozókon keresztül végeztette az üzemeltetést, a nekik fizetett üzemeltetési díjaktól megszabadulva 227 millió forintot megfogott a főváros 2021-ben 2018-hoz képest.
Csakhogy ezzel párhuzamosan a kiadási oldalon megemelkedtek a közvetlen költségek, a személyi jellegű ráfordítások és az amortizáció is.
Mindez szintén nem valamiféle váratlan folyamat eredménye, hanem könnyen belátható okai vannak. Így például:
- az üzemeltetési szerződések felmondásával a korábban az alvállalkozókkal végeztetett feladatokat a BKV látja el,
- az üzemeltetői feladatok visszavétele az érintett szervezet létszámának emelését tette szükségessé (biztosítani kell a hajók mozgatására és fenntartására alkalmas személyzetet),
- mivel papíron a hajózási tevékenység szüneteltetése ideiglenes, a hatályos közszolgáltatási szerződés értelmében a BKV feladata a hajók és a kikötők üzemképes állapotban tartása,
- ráadásul a 2020-as évben részben, 2021-ben pedig végig a BKV felelt (külső szolgáltató bevonásával) a hajók őrzéséért.
Van még egy, valamivel bonyolultabb közgazdasági tényező is, amely a hajók állása alatt is hozzájárult a viszonylag magas állandó költségszinthez. Ez a végrehajtott korszerűsítési munkálatok aktiválása, amely növelte az eszközállomány könyv szerinti értékét és az amortizáció költségét. Erre viszont egy felelős menedzsment ugyancsak gondolhatott előzetesen.
Lennének utasok
Ez tehát a pénzügyi mérlege a dunai kishajók leállításának. Ugyanakkor van egy másik szempont is, amely legalább ennyire fajsúlyos, és amelynek figyelembevételével ugyancsak alátámasztható módon kritizálható Karácsony Gergely főpolgármester és stábjának döntése. Ez pedig nem más, mint az utazóközönség jogos érdeke.
A budapesti forgalmi számokból – nem mellékesen a nemzetközi példákból – világosan látszik, hogy a menetrend szerinti hajózásra igenis lenne igény.
A már említett 2018-as rekordévben összességében, a D14-es kompot is idevéve, 425 ezren vették igénybe a szolgáltatást. Tény, hogy ez 2019-re 305 ezer főre esett vissza, de az abban az évben, május végén bekövetkezett döbbenetes tragédia, a Hableány rendezvényhajó katasztrófája markánsan szerepet játszott ebben. A 27 halálos áldozatot követelő szerencsétlenség erősen visszafogta a hajózás iránti keresletet.
Mindenesetre azzal, hogy a főváros beszüntette a BKV-val való közlekedés lehetőségét a Dunán,
tömegeket hátrányosan érintő lyukat ütött a fővárosi tömegközlekedés szolgáltatási oldalán.
Igaz ez még akkor is, ha a hajójáratok elsődlegesen sétahajóként voltak népszerűek, és az a cél nem teljesült, hogy a hajózás a hivatásforgalmú közlekedés teljes értékű eleme legyen. Más kérdés, hogy a 40-50 éves hajókkal, korszerűtlen infrastruktúrával, hosszú menetidőkkel ez egyáltalán mennyiben reális elvárás.
Partraszállás
A BKV még 2010 és 2012 között 90 százalékos intenzitású európai uniós támogatással, összesen 493 millió forintból felújított, illetve kiépített hat meglévő (Szent Gellért tér, Boráros tér, Petőfi tér, Batthyány tér, Jászai Mari tér, Meder utca) és három új (Haller utca, Népfürdő utca, Újpest Városkapu) kikötőt, amely lehetővé tette a menetrend szerinti hajójáratok elindítását.
A szolgáltatás hét saját tulajdonú hajóval, alvállalkozók bevonásával startolt 2012. július 1-jén.
A dunai vonaljáratok D11–D13 viszonylatszámmal közlekedtek Újpest, az Árpád út és a Kopaszi-gát (Rákóczi híd), valamint a Római fürdő és a Haller utca között. Ezenfelül 2014 februárjában a BKK felügyelete alá és a BKV üzemeltetésébe került a Csepel-szigetet Soroksárral összekötő D14 viszonylatszámú révjárat.
Végjáték
A Fővárosi Önkormányzat először a Covid következményeiből adódó hatásokra és a keresletátrendeződésre hivatkozva tartotta a dokkokban a BKV hajóit. Majd később, 2021 őszén a fővárosi közösségi közlekedési bevételek csökkenését és a kormányzati elvonásokat jelölte meg annak okaként, hogy 2021-hez hasonlóan 2022-ben sem tudja biztosítani a fővárosi hajózási tevékenység üzemeltetéséhez szükséges fedezetet.
