Az európai energiakrízis kulcsproblémája a gázpiaci helyzet, ugyanis a villamosenergia-piacon jelentkező gondok is döntő részben a földgázszektorban tapasztalható nehézségek átgyűrűzéséből fakadnak. Ha a gáz-nagykereskedelmi árakat sikerülne csökkenteni, az – a gázerőművi áram-előállítás ármeghatározó szerepe miatt – a villamosenergia-tarifákat is jelentősen mérsékelhetné – ez az első fő állítása a Zéró Karbon Központ és a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) közös tanulmányának, amelynek részleteit a központ vezetője, Kaderják Péter ismertette a VG-nek adott nyilatkozatában.
Európai megoldás kell
Az energiahivatal volt elnöke, korábbi energiaügyi államtitkár szerint egyértelmű, hogy mivel a kontinens földgázpiaca egy integrált rendszer, európai megoldásra van szükség, a tagállami megoldások az eddigi tapasztalatok alapján nem túl biztatók. Bár a jelenlegi viták egyfajta gázársapka bevezetéséről szólnak, a Zéró Karbon Központ szerint nem ez a megfelelő kiút, mert ha ezt meglépné az EU, más, döntően ázsiai piacok azonnal az ársapka fölé ajánlhatnának, és elvihetnék az európai piacról az LNG-t. A másik probléma – folytatta –, hogy
az árlimitet a gázszállítási szerződések kritikus pontjaiba való beavatkozásként is lehetne értelmezni, így jogilag támadható lenne.
A budapesti energetikai kutatóközpont alternatív javaslata abból indul ki, hogy a világpolitikában és -gazdaságban történtek ellenére az Európába vezetéken szállító földgáznagyhatalmak – Oroszország mellett Norvégia, Algéria és Azerbajdzsán – termelési költségeiben az előző évhez képest nem igazán következett be változás. Ennek ellenére az egy esztendővel ezelőtti 30 euró/megawattóra helyett a közelmúltban már a 300 euró/megawattórát is elérte a tarifa.
Le kell fölözni az extrabevételt
A költségek tehát nem változtak, a gázszállítók bevételei viszont a tízszeresére nőttek, ami mindenképp indokolatlan. Hogy ennek a hátterében piaci manipuláció áll, vagy az LNG-ért folytatott verseny következménye az extrabevétel, azt nem tudjuk, viszont álláspontunk szerint Európának le kell fölöznie e tízszeres növekedés nagy részét, és nem szabad ott hagynia ekkora összeget a termelőknél
– mondta Kaderják Péter.
E lefölözés átmeneti lenne, és a javaslatuk szerint a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy a belépési pontokon Európa kifizettetné a csővezetékes szállítókkal – az LNG-importra ez nem vonatkozna – a piaci ár és az elismert költségek különbségét.
„Ha tavaly megawattóránként 30 eurós árral is nyereségesek voltak a termelők, akkor most meg kell elégedniük maximum 60-70 euróval. Vagyis az EU-nak a holland gáztőzsde aktuális árából le kellene vonnia ezt a 60-70 eurót, és a különbözetet egy hatósági díj formájában be kellene szednie” – magyarázta a szakember, megerősítve, hogy teljesen indokolatlannak tartja a csővezetékes szállítók jelenlegi többletbevételét.
A magyar kutatók szerint ezt a pénzt egy közös európai számlára kellene elhelyezni, és a pénzt vagy a fogyasztók gázár-kompenzációjára, vagy a megújuló energiaforrások alkalmazását elősegítő beruházásokra kellene fordítani.
Merre tovább, zöldátállás?
Kaderják Péter arról is beszélt, hogy az orosz–ukrán háború fejleményei – például az ellátásbiztonság miatt ismét szükségessé vált szén- és tűzifa-felhasználás – rövid távon részben felülírják a zöldátállási menetrendet, hosszú távon viszont minden fogyasztót a kiszámíthatatlanság minimalizálása felé terelnek. Így a szakember szerint végeredményben
jóval erősebb lesz az igény az energiamegtakarítási megoldások, a kiszámítható energiaár-környezet iránt, amiben a megújuló erőforrások elsőbbsége és a nukleáris energia jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
E folyamat már ma is látható, hiszen egyre többen hajlandók a korábbinál nagyobb anyagi erőfeszítést vállalni akár a zöldenergiák alkalmazásáért, akár az épületszigetelésért, akár egy ingatlan okosüzemeltetéséért. Az is igaz ugyanakkor, hogy az ilyen beruházások költségei napjainkban nagyon elszaladtak, ezért a kormány feladata az, hogy ha lesznek zöldberuházási források, akkor ezeket a magas finanszírozási költségeket állami támogatások révén mérsékelje – tette hozzá a Zéró Karbon Központ vezetője. Szavait azzal zárta, hogy a megújuló áramtermelés örvendetesen növekvő trendje fenntartásának legkritikusabb pontja jelenleg a villamosenergia-tárolási képességek fejlesztése, ezért
nagy jövőt jósol a hálózati energiatárolók fejlesztésének
minden szegmensben, a háztartásoknál, az ipari energiafogyasztóknál, a rendszerirányítónál és az elosztótársaságoknál egyaránt.
