Csökken a bankadó mértéke, de a pénzintézetek befizetése növekedni fog az idén is, mert az adóalap növekszik – többek között erről beszélt a Világgazdaságnak adott interjújában Jelasity Radován. A Magyar Bankszövetség elnökét az extraprofitadóról, az új ATM-szabályozásról és az idei gazdasági nehézségekről is kérdeztük.
Milyen évet zárt tavaly a magyar bankrendszer?
Ha röviden kell összegeznem, akkor kihívásokkal teli esztendőt zártunk. Végleges számok még nincsenek, de a körülményekhez képest igyekeztünk jól teljesíteni. Az egyik oldalon ott vannak az emelkedő kamatok, hiszen a bankszektor könyvelés szerinti profitja valószínűleg átlagon felül nőtt az utolsó negyedévben a hosszú lejáratú állampapírok hozamának jelentős csökkenése miatt. A másik oldalon viszont ott az extraprofitadó, a kamatstopok, a moratóriumok és az emelkedő költségek, amelyeket az új jogszabályi változások tovább növelnek, mint az ATM-hálózat növelésének az előírása. Amellett sem szabad elmenni, hogy
a magyar bankrendszer megőrizte a belé vetett társadalmi bizalmat és tőkehelyzetét,
amely az ország gazdasági stabilitásának az egyik alapja. A sok teher mellett még van némi likviditási tartaléka, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy 2023-ban támogatni tudjuk a gazdaságot az előtte álló kihívások leküzdésében.
Jó néhány állami vezető, köztük Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter több tanácskozáson is arról beszélt, hogy még mindig sok a bank Magyarországon, ennek ellenére nincs valódi verseny a pénzintézetek között. Igaz lehet ez a megállapítás?
Tavaly is folytatódott a bankszektor konszolidációja és koncentrációja, a hitelintézetek száma tovább csökkent Magyarországon: összeállt a Magyar Bankholding, a Commerzbank visszaadta a licencet, a Sopron Bankot pedig átvette a Magnet Bank. Viszont jöttek új intézmények is – ezt nem kilóra mérik, valódi verseny volt eddig is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi 6-7 évben sok lakossági és vállalati forinthitel kamatfelára megfeleződött (például a lakossági jelzáloghiteleké). Folyik viszont egy másik verseny is, mégpedig az országok között. Az összehasonlítást nehezíti, hogy Magyarország nem mérhető a megszokott hatékonysági mutatókon keresztül a magasabb és a referenciakamat, illetve az adóterhek jelentős eltérése miatt, amelyek jelentősen átírják a működési mutatóinkat. A kérdéskör komplexitása miatt azt is érdemes megemlíteni, hogy a különböző hátterű külföldi bankok szélesebb körű nemzetközi befektetési és kereskedelmi együttműködéseket hoznak Magyarország számára. Így az ország gazdasági fejlődését már az itteni jelenlétük is érdemben támogatja.
A Magyar Bankholding létrehozása mennyire változtatja meg a magyar bankrendszer belső erőviszonyait?
A Magyar Bankholding (MBH) létrehozása szakmai szempontból minimum az évtized szakmai kihívása, ami sok mindent át fog írni. Itt nemcsak intézmények fúziójáról, hanem a munkavállalóikról és az ügyfelekről is szó van. Egy ilyen integráció egy kihívásokkal teli folyamat, főleg, ha a „2x2 néha 5” a cél és az összes magyarországi bankra kihat. Ebben a szektorban mindenki arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételek mellett dolgozhasson és magas színvonalon szolgálhassa ki az ügyfeleit stabil működés mellett. Ez alól az MBH sem kivétel.
A kormányzat részéről többször elhangzik az a vélemény, hogy a külföldi tulajdonban lévő, Magyarországon működő pénzintézetek túl nagy profitot küldenek haza az anyabankjuk számára. Mi erről a véleménye?
Általában minden befektető, beleértve a magyarokat külföldön és belföldön is, ha már egyszer pénzt fektetett be, igyekszik azon keresni, és a megképzett jövedelem egy részét más tevékenységre felhasználni, vagy például hazautalni. Ezek a hazautalások, amelyekből aztán a befektetők osztalékot is kapnak, a törvényi előírásoknak megfelelően folynak. A rendszerváltozást követően a bankok a nyereségüket jellemzően tőkeemelésre fordították, hogy nagyobb volumenben tudják finanszírozni a gazdaság újraépítését. A 2008-as gazdasági válságot követően pedig a globális bankrendszer válságállósága érdekében kellett és kell ma is a bankok tőkéjét növelni. A 2008–2015 közötti időszakban a külföldi tulajdonosok jelentős mértékben feltőkésítették magyarországi leánybankjaikat. Sok külföldi országgal ellentétben nálunk ezt a terhet nem a helyi befektetőknek vagy az adófizetőknek kellett állniuk. Magyarországon több a külföldi mint amennyit a magyarok fektettek ki, habár ez az arány a növekvő magyar kifektetések miatt lassan, de biztosan javulni fog.
Támogatni kell a kifektetést, nemcsak keletre, hanem nyugatra is, ami egyre aktuálisabb,
és ebben a Magyar Bankszövetség is jelentős szerepet játszik. Támogatjuk a kifektetést több vonalon is: szomszédos országokkal mélyítjük az együttműködést, regionális szervezetekben aktívan veszünk részt, járjuk a régiót. Mindennek az alapja a hazai bankok tőkeereje, amelynek megfelelő szintre hozásához több igen eredményes évre lenne szükségünk.
Az extraprofitadó mekkora terhet jelentett tavaly a bankrendszernek? Az idén mekkora lesz az a bankrendszer szintjén?
Korai ma pontosan megmondani, mekkora volt a befizetés, de azt gondoljuk, hogy a kormány által várt 250 milliárd forint körüli összeget befizették a magyarországi bankok. 2023-at nézve ugyan valamelyest csökken az adókulcs (10-ről 8 százalékra), azonban a kamatok szintje is jelentősen változott tavaly, a további egyedi tényezőkről nem is beszélve. Emiatt is nagyon hálátlan megjósolni az összeget, de
az adóalap jelentős növekedése miatt magasabb lesz a 2022. évi befizetésnél.
Reménykedünk azonban, hogy a kormány az ígéretéhez híven az extraprofitadót megszünteti 2024-től.
Az idén mekkora nyereségességre és teljesítményre lehet számítani a hazai bankrendszerben?
Ilyen környezetben embert próbáló bármit is jósolni. Szerintem most minden bank abban a helyzetben van, hogy néhány havonta teljesen újraértékeli a terveit. Ami biztosnak tűnik: a jelentősen lassuló hitelezés és az emelkedő költségek. Mindeközben nagyobb hangsúly lesz a befektetési tanácsadáson és természetesen tovább folytatódik a digitalizáció is.
Mi, az Erste Bankban az idei évre 0,2 százalékos éves átlagos GDP-növekedést várunk, de ez 2024-ben már 4,2 százalékos lehet. Az ezt követő időszakban 3–4 százalék közötti ütemben nőhet a hazai gazdaság éves szinten a várakozásunk szerint, vagyis a potenciális szint körüli ütemben bővülhet középtávon a gazdaság. Az elmúlt hetekben egyébként érdemben javultak a növekedési kilátások globálisan és Magyarországon is. Ami a külső környezetet illeti, a bizonytalanságok nem tűntek el, de
a mostani jelek szerint az európai gazdaságokat nem „üti meg” annyira az és az idén sikerülhet elkerülni a recessziót.
A 2023-as éves átlagos inflációra vonatkozó előrejelzésünk 18,5 százalék, és még 2024-ben is éves átlagban az 5 százalékot közelítheti. Egyelőre magas szinten látszik tetőzni az áremelkedés üteme, és az infláció látványosabb mérséklődése az idei második fél évben indulhat meg.
