Bár nagyok a különbségek az tagországaiban, összességében így is túl sok élelmiszer kerül a kukákba. Ez a pazarlás több szempontból is óriási felelőtlenségnek minősül.
Arányaiban leginkább a háztartások gondatlansága mutatkozik meg a számok mögött.
Az élelmiszer-pazarlás növekvő, globális probléma az egész világon. Növeli az ellátás bizonytalanságát, ezzel hozzájárul az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett a feleslegesen megtermelt élelmiszerek környezeti terhe hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is, fokozza a túlzott vízfelhasználással összefüggő kockázatokat.
Az élelmiszer előállításához értékes erőforrások felhasználása szükséges, ezért magas a tevékenység ökológiai lábnyoma.
A termesztés, betakarítás, szállítás, előállítás, csomagolás, tárolás, előkészítés mind energiaigényes folyamatok. Ezt az energiát pazaroljuk el a kidobott élelmiszerek esetében. Ennek kiküszöbölésére sokféle megoldás létezik, amelyek közül a leghatékonyabb és a legegyszerűbb a pazarlás megelőzése.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése felhívja arra is a figyelmet, hogy az élelmiszerek pazarlásában megkülönböztethetünk elkerülhető, nem elkerülhető és potenciálisan elkerülhető hulladékokat. A legelső pont arra utal, hogy eredendően emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel kerül a kukába. Például megromlott joghurt, összefonnyadt egész gyümölcs, kidobott készétel. Ha ez megtörténik, az általában emberi gondatlanság következménye. Ezt nevezzük valójában pazarlásnak.
A második pont az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati vagy növényi eredetű úgynevezett élelmiszerrészeket érinti. Ilyen például a tojáshéj, a csont vagy éppen a banánhéj. Ilyen hulladékok szükségszerűen keletkeznek az élelmiszerláncban.
Végezetül: potenciálisan elkerülhető élelmiszer-hulladékról beszélünk az emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel esetében, amikor egészségi okokból (például rágási képesség romlása) vagy egyéni ízlés miatt kerül kukába például a csirkebőr vagy a kenyérhéj.
Élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc minden pontján keletkezik, az elsődleges termelésnél, a feldolgozás és a gyártás során, a kereskedelem és egyéb forgalmazás területén. Továbbá az éttermek és étkezési szolgáltatások tevékenysége során és végül a háztartásokban. A KSH összegzése megállapítja, hogy arányaiban a háztartásokban keletkezik a legnagyobb része a szóban forgó hulladéknak. Az Európai Unióban 2020-ban ez az arány 55 százalék volt, amely fejenként átlagosan hetven kilogramm élelmiszernek felel meg. Magyarországon ennél is nagyobb, 70 százalék körüli a háztartások részaránya a teljes élelmiszer-hulladék képződésében. A teljes élelmiszer-hulladék több mint 20 százaléka a feldolgozás és a gyártás során keletkezik. Az elsődleges termelés felel a legkevesebb veszteségért.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy Európai Unió országaiban 2020-ban egy főre vetítve átlagosan 127 kilogramm élelmiszer veszett kárba. Az egyes országok között azonban jelentősek a különbségek. A legtöbb élelmiszer-hulladék (fejenként 397 kilogramm) Cipruson keletkezett. Ezt az országot követi Dánia, Görögország és Portugália, fejenként kétszáz kilogramm körüli értékkel. A legalacsonyabb élelmiszerhulladék-értéket Szlovéniában és Horvátországban mérték, kevesebb mint 20 százalékát Ciprus adatának. Magyarország élelmiszerhulladék-adata (93 kilogramm/fő) az uniós átlagnál alacsonyabb, így jobb értéknek tekinthető.
