Követeléskezelők elnöke: itt az ideje visszatérni a piaci kamatokhoz

Előreláthatóan június 30-ig maradnak érvényben a kormány kamatstop-rendeletei. Pontosan milyen intézkedéseket takarnak?

A kamatstop intézménye egy több elemből (és több jogszabályból) álló intézkedéscsomagot jelent, amely a jelentős emelkedése, valamint ennek révén a referencia kamathoz kötött banki kamatmértékek emelkedése okán igyekszik a banki törlesztések összegét a megfizethető sávban tartani. A kamatstop nem önmagában segítette a hitelfelvevőket: 2022. december 31-én szűnt meg a hiteltörlesztési és felmondási moratórium – amely a hosszabbításokkal öt kört ért meg –, korábban, tavaly nyárig még a Covid miatt bevezetett árverési korlátozások is éltek, és persze az általános intézkedések, az árstopok kedvezményeit az adósok is élvezhetik. 

A kamatstop tartalma három intézkedés: 

• a referencia-kamatlábhoz kötött fogyasztói jelzáloghitel-szerződések referencia kamata a 2021. október 27-i szinten került rögzítésre 2023. június 30-ig, és
• hogy a referencia-kamatlábhoz kötött szerződések kamata a kkv-szektorban a 2022. június 28-i szerződéses kamatlábnál nem lehet magasabb, 
• míg jövő június 30-ig a késedelmi kamat legfeljebb 25 százalék mértékű lehet a háborús tartamára.

Milyen indokok állnak egy ilyen típusú intézkedés hátterében?

Az intézkedés oka magától értetődően az adósok terheinek enyhítése, a bedőlések megelőzése, amely szociális és gazdasági természetű. A szociális oldalhoz tartozik, hogy egy átlagos helyzetben lévő ügyfél nem tud felkészülni a törlesztő részletek duplázódására, különösen akkor nem, ha nagy összegű záloghitelt kell fizetnie. A gazdaságihoz pedig, hogy a hitelező számára is mindig jobb a keveset fizető adós, mint a semmit nem törlesztő vagy tönkre menő. A bedőlő hitellel ráadásul gyakran a cég maga is bedől, amellyel a gazdasági tevékenység, az adófizetés és a munkahelyek is elvesznek.

A fentiek alapján a kamatstop szinte mindenki számára előnyös, a hitelezők azonban szerényebb kamatbevétellel kell, hogy beérjék. Ezt utóbbiak hogyan fogadták?

Az ilyen intézkedések kapcsán fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a gazdasági folyamatokba való beavatkozás akaratlanul is a piac torzulásával jár. Az adósok megmentése azzal járhat, hogy olyanokat is megmentünk, akik erre nem szorulnak rá, illetve olyan gazdasági folyamatokat korlátozunk, amelyeknek utóbb úgyis be kell következnie, esetleg olyan nehézségeket okozunk a hitelezői oldalon, amelyek több hátránnyal járnak, mint az adós oldal előnyei. Ugyanakkor a különféle állami intézkedéseket soha nem szabad önmagukban értékelni, azok együttes hatását szükséges egy-egy érintett szektornál figyelembe venni.

Érdemes ezt részleteiben is megvilágítani: a törlesztés és felmondáskorlátozás utáni időben egyszerre kezelendők azok a problémás hitelek, amelyeket utóbb mégis fel kell mondani, az ilyen ügyek pedig egymásra torlódnak. Még a rendesen fizető ügyfeleknél sem ritka, hogy a moratórium alatt az érintett családok többségének fogyasztási görbéje úgy alakult át, hogy abban már nem szerepelt a hiteltörlesztés kötelezettsége.

E tételnek a családi költségvetésbe való visszarendezése komoly kihívást jelenthet. Ezzel együtt a moratóriumok „megmentették” a fizetési hajlandóságot nem mutató, vagy akár csaló adós kört is, illetve azokat, akik más ügyben amúgy is a végrehajtás alatt álltak, és így előnybe hozták a nem banki hitelezőket.

Számítani kell arra, hogy a kamatstop kivezetésével ahhoz hasonló helyzetben leszünk, mint ami a moratórium végével jár: vissza kell térni a piaci kamatokhoz és el kell fogadni a magasabb törlesztőrészletet. Talán remélhetjük, hogy addigra csökkenő kamatkörnyezetbe csöppenünk, azonban rövid távon, illetve június 30-ig valószínűtlen, hogy ez bekövetkezne. Mindenesetre tartunk attól is, hogy a kamatstop vége ismét a bankellenes hangulatot erősíti majd, mindezek ellenére mégis jobb tervezetten, a most ismert időpontban kivezetni a kamatstopot, mint újra és újra meghosszabbítani.

Előbb a devizahitelesek, aztán a koronavírus-járvány, végül a háború sorra szülte az újabb intézkedéseket. Pár éve lettünk túl a devizahitelesek megmentésén, miközben a miattuk bevezetett különadót máig fizetjük. Ehhez jött most az extraprofit amelyet a betétet nem gyűjtő, vagyis extraprofitot egyáltalán nem is realizáló pénzügyi vállalkozások is fizetnek. 

A kamatstopra visszatérve, milyen konkrét piaci hatásokat tulajdoníthatunk ezeknek az intézkedéseknek?

Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy adott intézkedés a hitelezői oldalon csak kisebb hasznot eredményez vagy veszteséget is, illetve összességében hogyan hat a hitelezési tevékenységre. A betétet is gyűjtő bankoknál a kamatstop intézkedésekre közvetlen gazdasági alapot ad, hogy tágra nyílt az olló a betéti kamatok és az ügyfelek által fizetendő kamatok között, ráadásul a bankoknak arra is van lehetősége, hogy a betétet az MNB-nél kamatoztassa. 

Más kérdés, hogy nem segíti a magyar gazdaságot, ha emiatt visszaesik a hitelezés. A pénzügyi vállalkozásoknál viszont már nincsenek ilyen előnyök. Az általános kamatemelkedés minket, követeléskezelőket egyáltalán nem hoz kedvező helyzetbe, hiszen a felmondott hiteleken nincs jogszerű lehetőség kamatot emelni, a kamatstop viszont kedvezőtlenül érint. Sok esetben pedig a 25 százalékos – maximált – késedelmi kamat kevesebb, mint a szerződés szerint teljesítő ügyfél ügyleti kamata.

A jogszabályok ráadásul sajnos sürgősséggel, nagy tempóban készültek, és esetenként csak pár sorból állnak, így értelmezési vitákat generálnak a felek között. A vállalkozások referenciakamat-stopja kapcsán a Gazdaságfejlesztési Minisztérium állásfoglalását kellett kérni arról is, hogy ki a kedvezményezett: élhet-e a kamatstoppal, aki annak tartama alatt, de a jogszabály hatályba lépése után (a következő január 1-jétől) érte el a kkv minősítést. 

Kérdéses az is, hogy ha a hitelkeret-szerződésre vonatkozik a kamatstop, akkor az annak alapján utóbb kötött kölcsönszerződésre is kiterjed-e. A késedelmi kamatstopnál az volt a kérdés, mi lesz azokkal a kölcsönökkel, amelyekben a 25 százaléknál magasabb kamatot bíróság által hozott, vagy más jogerős határozat állapította meg, esetleg már végrehajtás van folyamatban. A jogszabály ugyanis a Ptk. alapján megállapított kamatot hivatkozta: végső soron minden szerződés a Ptk.-n alapul, de ahol külön határozat is született, már aligha lehet a Ptk. szerinti kamatról beszélni.

Miben látja a hitelezés legnagyobb problémáit, és miben a lehetőségeit?

A hitelezéssel kapcsolatos legnagyobb probléma mindig az, ha visszaesik. Erre egyelőre nincs válasz, bár az állam mindig kereste: a támogatott hitelek – akár a gyereket vállalóknál, akár a kkv szektorban – nem nyújtanak általános megoldást. A kamat általános csökkenésére van tehát szükség, amelynek előfeltétele az radikális megfékezése. Ez az a megoldás, ami a kamatstoppal szemben univerzális. Itt ismét vissza lehet térni arra a kérdésre, hogy az állami beavatkozás milyen hatással van az inflációra. A kamat- és árstopok, amelyek célzottan egy-egy fogyasztói csoportot vagy egy-egy terméket érintenek, sokkal inkább szociális intézkedések, mint gazdaságiak.

Ha pedig egyébként is csak egy-egy csoportot célzunk meg, akkor akár a rászorultsági elemek is megjelenhetnek, vagy megjelenhettek volna az intézkedésekben, a jelenleginél konkrétabb, szűkebb fogyasztói vagy gazdasági csoportokra. (Ha például egy élelmiszer árát korlátozzuk, azzal valószínűleg a többi élelmiszer árának növekedését ösztönözzük. A korlátozás kivezetésével azonban a többi élelmiszer ára nem esik vissza.) 

Az infláció kapcsán érdemes azt is megemlíteni, hogy Magyarországon a bérek nagy arányban követték az árak növekedését, legalábbis az üzleti szektor erősen törekedett erre. A magas infláció tehát nem lehetetlenítette el a családokat és nem járt együtt a fogyasztás komoly visszaesésével, ugyanakkor a magas bérek tovább gerjesztik az inflációt. A nagy kihívás ebben az ellentmondásban áll: egyszerre csökkentsük az inflációt, és kerüljük el a recessziót. A gazdasági válaszok még váratnak magukra – reméljük, e téren is születnek majd kormányzati ötletek.

Milyen tanácsokat, javaslatokat tudna a követeléskezelők képviselőjeként adni az adósoknak?

Az állami segítség időleges, a hiteleket pedig előbb-utóbb rendezni kell. 

Ami a követeléskezelői szektort illeti, mi a pénzügyi szolgáltatók és az állami kényszert alkalmazó végrehajtók, felszámolók között helyezkedünk el. Ez pedig azzal jár, hogy abban vagyunk érdekeltek, hogy a bajba került ügyféllel, az anyagi körülményeit is figyelembe véve, kedvezmény megállapodás jöjjön létre, még akkor is, ha a köztudatban elsőre nem ez ugrik be a követeléskezelő ágazat említésekor.

Mondani sem kell, hogy a különféle felületeken, például a közösségi médiában negatív színben tűnünk fel, pedig elsősorban az adóssal kooperálva, kölcsönösen vállalható, kényszertől mentes megoldásokra törekszünk. A követeléskezelői tevékenység jelenleg alulszabályozott, azonban a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló 2021/2167 európai parlamenti és tanácsi irányelv kötelezővé tette a szabályozást, így bízunk benne, hogy mi is támogathatjuk majd a jogalkotót a szakmai tapasztalatainkkal.