Noha a legfontosabb kérdés továbbra is a társadalmi-gazdasági versenyképesség, napjaink legégetőbb kérdése az Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint. A tárcavezető szerint hiba lenne a korábbi évek gazdasági világába vágyni, ezért elképzelhető, hogy nem tudunk majd a 2-4 százalékos drágulási szinthez visszatérni.
Nagy Márton a Magyar Nemzetben közzétett vezércikke szerint a gazdasági sokkhatások miatt már középtávon is a korábbi szint fölé tolódhat az infláció, ugyanakkor strukturálisan is több tényező mutat a korábbinál magasabb drágulási ütem felé.
Ezek között található a globalizáció újjászervezése, mely Nagy szerint hosszú évekig tarthat. A magasabb infláció felé mutat a protekcionizmus és az általa megnövekedett piaci koncentráció is. A miniszter felhívja a figyelmet arra is, hogy
a vállalatok az újralakuló világrendben egyre inkább az ároptimalizációra helyezik a hangsúlyt, amit meg is tehetnek a külföldi verseny visszaszorulásával.
További árfelhajtó tényezőnek számít Nagy Márton szerint az energiaátmenet, a tőke áramlásának új utakra terelése és a demográfiai átmenet is. A tárcavezető szerint a zöldátállás kezdetben mindenképpen komoly beruházásokat igényel, ráadásul a megújuló technológiáknak nagy adósságaik vannak költséghatékonyságban, végeredményben pedig technológiai megoldásokban. Ezért a zöldenergia-kísérlet részben egy ideológiavezérelt társadalmi luxusfogyasztási cikknek is tekinthető Nagy szerint.
A tőke elérhetőségét az korlátozhatja, hogy az államok a hazai gazdaságfejlesztésre fókuszálnak majd, továbbá ezzel párhuzamosan minden eddiginél fontosabbá válhat a geopolitikai kapcsolatok szerepe is. A politikailag újjászervezendő világgazdaságban a tőkét még inkább politikai eszközként használják, eltérítik (Amerika Kínával, Brüsszel Budapesttel szemben), így nem minden térségbe és iparágba jut majd annyi, mint korábban – hívja fel a változásokra a figyelmet a miniszter, aki szerint mindez hazai vonatkozásban a kamatcsapda kérdése, ami az idei év legnagyobb kihívása.
Végezetül az inflációs nyomást erősíti a demográfiai hanyatlás, ami szintén hozzájárulhat a tőke szűkösségéhez, sőt munkaerőhiányhoz is vezethet, ami béremelési nyomást okoz.
Legsúlyosabb negatív hatása a folyamatnak azonban az innovációs stagnálás,
mivel folyton csökken a kreatív, innovációs folyamatban részt vevő, a vállalatoknál újításokat bevezető és alkalmazó népesség mérete – írja Nagy Márton.
Végkövetkeztetésként pedig felveti, hogy mindezen hatások eredményeként nem kellene-e a jegybankoknak újragondolniuk az inflációs céljaikat. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a magasabb inflációs célnak is az egy számjegyű tartományban kell mozognia, ám szerinte könnyen lehet, hogy a 2-4 százalékos drágulási ütem eléréséért túlságosan nagy árat kell fizetnünk.
A magasabb inflációs cél számos előnnyel járhat Nagy szerint, a magasabb fogyasztás és a ösztönzése mellett így sikerülhet elkerülni a „zero lower bound” problémát, amikor a kamatlábak nullára csökkennek és a monetáris politika mozgástere beszűkül. Nagy mindemellett azt is kiemeli, hogy a gazdaságpolitikának egyre inkább kínálatoldalivá kell válnia, ahol az infláció alakításában és az inflációs cél meghatározásában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a költségvetési és szabályozói politikának.
