A szakma tett egy javaslatot a kormánynak a hazai követeléskezelés szabályozásának átalakítására. Mi indokolta ezt, és mi a javaslat lényege?
A jogalkotás magját a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló 2021/2167 európai parlamenti irányelv adja, amelyet a tagállamoknak 2023. december 29-ig, tehát idén év végéig kell a nemzeti jogukba átültetniük. Lényegében az EU most ismerte fel, hogy a nem teljesítő hitelek mekkora rendszerkockázati tényezőt jelentenek, s ennek a mérséklésére lépéseket kell tenni. Az irányelv a követelésvásárlás egyszerűsítését és a követeléskezelés egyes szabályainak egységesítését célozza. Lényege, hogy banki követeléseket bármely tagállamban külön engedély nélkül lehessen vásárolni, ugyanakkor a követeléskezelési tevékenység – az irányelv szóhasználatában hitelgondozás – felügyelete és a fogyasztók védelme továbbra is biztosítva legyen.
Mindez azért fontos, mert ez lehetőséget nyújt a bankoknak a nem teljesítő hitelállományuk értékesítésére, aminek következtében a hitelintézetek jelentős forráshoz, hitelezési kapacitáshoz jutnak. Mondani sem kell, hogy ez versenyképességi kérdés is. Az EU jogszabálya ugyanakkor a minimalizmus jegyében született, nem vonatkozik minden követelésre, nem foglalkozik részletesen a felügyeleti kérdésekkel, a tevékenység költség- és adatkezelési vonatkozásaival és az adósvédő szervezetekkel sem. Miután ezek a hazai jogban sincsenek kielégítően szabályozva, olyan javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek jobban lefedik a szakma igényeit.
Hogy látja, ha a szabályozási hiányosságokat sikerül kijavítani, akkor kevesebb ügy kerül tovább a végrehajtási szakaszig? Ez utóbbit talán minden szereplő szeretné elkerülni.
A végrehajtás, amely állami kényszer alkalmazásával zajlik, nem szolgálja az adós érdekét, legyen szó inkasszóról, gépjármű vagy ingatlan lefoglalásáról, árveréséről. Szükséges, hogy legyen egy köztes megoldás: megegyezési lehetőség, párbeszéd a felek között, amely információval segíti az adóst, egyúttal kedvezményeket is kínál azoknak az ügyfeleknek, akik készek ebben együttműködni. A követeléskezelők gyakorlata igazolja, hogy ez a párbeszéd nagyon jól működik, és tömegesen nyújt megoldást az ügyfeleinknek. Ezért is fontos, hogy a munkánkat a jogszabályok segítsék.
Félreértés ne essék, egy hatékonyan működő végrehajtás minden gazdaságnak elengedhetetlen feltétele, de azt a szakaszt, amikor már megszűnt a szolgáltatás, mert felmondta a szerződést a bank vagy a közműszolgáltató, de még nincs végrehajtás, jobban ki kellene használnia az adósnak és a szolgáltatónak is.
Olyan megoldást kell tehát találni, amely kölcsönösen elfogadható mindkét fél számára, ez a mi dolgunk, a követeléskezelés ezt a munkát végzi el.
A mostani szabályozásban hol látja a legnagyobb problémát?
Több szűk keresztmetszetet is van. A hazai szabályozás definíciószinten nem ismeri a követeléskezelést, mint a jogi eljárások megelőzésére szolgáló eszközt, pedig milliós nagyságrendet tesz ki a követeléskezelők ügyfélköre. Olyan tevékenységről van szó, amely mind a jogosultak, mind pedig az adósok érdekében fellépőknél erős szakmai háttér meglétét igényli. Ezért szeretnénk olyan szabályozást, amely erős szervezeti, személyi, tárgyi, felügyeleti követelményeket támaszt, miközben eljárási és adatkezelési jogokat biztosít. A magyar piacon a követeléskezelők sok, de nem mindig egyértelmű szabálynak kell hogy megfeleljenek. Ugyanez nem mondható el az adósvédő szervezetek oldalán.
Magyarországon a problémás követeléskezelés egyik kiváló eszköze a követelések engedményezés útján történő értékesítése azon szereplőknek, akiknek a követeléskezelés a fő profiljuk. A gyakorlatban azonban az adósokkal való kapcsolatfelvétel folyamatosan akadályokba ütközik.
A GDPR ugyan kifejezetten nem tiltja, de a hazai értelmezés mégis megnehezíti az adatok átadását a követelésvásárlónak és az ügyfél elérhetőségeinek használatát. Az ügyfélpanaszok igen nagy hányada jelenleg arról szól, hogy miért nem kerestük meg korábban, és miért nem léptünk vele kapcsolatba, mert akkor ő rendezte volna a tartozását. Egyszerű a válasz: míg az adósok a leveleinknek csak 40 százalékát veszik át, és a bankok, a telefontársaságok és a közműszolgáltatók nem adhatják át az elektronikus kapcsolattartás adatait, csak azok az adatok kérhetők le, amelyek a jogi eljárás megindításához közvetlenül szükségesek. Magyarul a jelenlegi adatvédelmi szabályozás arra tereli a követeléskezelőt, hogy indítson jogi eljárást, majd végrehajtást.
Arra van-e bármilyen számításuk, hogy mennyivel lehet visszavágni a végrehajtási szakaszba eljutó ügyeket, ha ezeket a problémákat sikerül kiküszöbölni?
Sokszor találunk megoldást: csak 2022-ben közel 121 ezer kedvezménymegállapodást kötöttünk. Ez nagyon nagy szám, és attól függően lehet még nagyobb, hogy mennyi adóssal sikerül felvenni a kapcsolatot. Amikor kialakul a párbeszéd, amelyben tájékoztatni tudjuk a tartozás keletkezéséről, fennállásáról és a kedvezmény lehetőségéről, akkor az esetek jó részében meg tudunk állapodni. Úgy gondoljuk, hogy a megállapodások számát akár meg is duplázhatjuk, ha az ügyfelek elektronikus, telefonos elérhetőségei kezelésére egyértelmű jogszabályi felhatalmazást kapunk. Nehéz lenne egy jövőbeli jogi szabályozás hatását előre pontosan meghatározni, de ez a szám biztosan tovább növelhető egy szigorú, de átlátható jogi környezetben.
Mennyi ügy jut el a végrehajtásig általánosságban?
Amennyire csak lehet, igyekszünk a tárgyalásos megállapodást előtérbe helyezni, azonban kénytelen az adott követeléskezelő végrehajtást indítani, ha nincs együttműködés vagy nincs kontakt az adóssal. A legkézenfekvőbb példa az utóbbira, hogy az emberek nagyjából 60 százaléka – legalábbis postai levélben – nem lelhető fel a hivatalosan bejelentett lakcímén. Erre pedig megoldást kell találni, biztosan nem érdeke az ügyfélnek sem, hogy elbújjon, ha másért nem, legalább elő tudja adni a saját álláspontját.
Mekkora problémát jelentenek a cégtemetők? Sok olyan lehet az adósok között, akit nem épp a jó szándéka vezérel.
A mikro- és kisvállalati szektorban nem ritka, hogy a cégek eladósodás után eltűnnek, illetve megszűnési eljárás alá kerülnek, a felmondott banki hitellel érintett cégek közel fele előbb-utóbb felszámolásban szűnik meg. A bankok azonban igyekeznek megelőzni az ilyen típusú veszteségeket: ha egy cégnek nincs stabil vagyona, leggyakrabban a cég tulajdonosait is bevonják a kötelembe. Ami a kérdés másik felét illeti, érdemes megemlíteni, hogy ha egy követelés a szolgáltató mérlegében behajthatatlanként leírásra kerül, vagy veszteségként kénytelen elkönyvelni, annak az ellenértékét valahol a tisztességesen fizető ügyfelek fogják megfizetni, mivel az vissza fog hatni a hiteltermékek árazására. Erre nem mondhatjuk, hogy a többségi társadalomnak ez lenne az érdeke. Az eleve rosszhiszemű adósok száma nem kicsi, azonban a nemfizetés mögött számos változatos okot találhatunk, amelyek nem valamilyen váratlan negatív esemény miatt következnek be. Leginkább a rossz kalkuláció, az információhiány, tájékozatlanság az, amely a túlzott eladósodáshoz vezet.
Mennyire jelentenek problémát az adósvédő szervezetek? Az MNB több esetben állapította meg engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzését, és szabott ki pénzbírságot. Hogy lehet szigorítani ezen cégek működését?
Míg a követeléskezelőknek a Magyar Nemzeti Bank rengeteg szabályának kell megfelelniük, addig az adósvédő szervezetekre tulajdonképpen nincsen ilyen szabályozás, nincsen sem személyi, sem tárgyi feltétel, amit teljesíteniük kellene, nincs szűrő, amely megrostálná ezeket a szervezeteket. Megfelelő szakmai ismeretek nélkül az adós ügyét csak félrekezelni lehet, ami az adós számára okoz hátrányt, felesleges költséget. Gyakran tapasztaljuk, hogy az ügyfeleket az együttműködés megtagadására, jogvitára biztatják úgy, hogy érveik jogilag megalapozottak lennének. Az interneten terjesztenek téves információkat, sőt olyan beadvány- vagy keresetmintákat, amelyekkel nyilvánvalóan nem lehet sikerrel pereskedni. Sajnos gyakori, hogy pénzt is kérnek az ilyen segítségért. Jelenleg csak azt tudnánk az ügyfeleknek javasolni, hogy ha tanácsra van szükségük, ügyvédi segítséget vegyenek igénybe. Ami az adósvédőket illeti, egy kötelező regiszter, szakmai elvárások előírása és a fokozott ellenőrzés orvosolná a problémát.
Mikor indulhat el a jogalkotási folyamat?
Az irányelv alapján szükségessé vált jogalkotás vagy annak előkészítése már folyamatban van, reméljük, hogy a mi javaslataink is helyet kapnak majd a tervezetekben. A szakma évek óta szorgalmazza a szabályozás átalakítását, időközben született meg az uniós irányelv, és most a jogalkotó kereste meg a követeléskezelési szektort, és kezdeményezte a párbeszédet. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nagyon alaposan elő kell készíteni a jogszabályt, hatalmas piacról van szó. Mindenesetre mi készen állunk arra, hogy ebben a munkában részt vegyünk.
