Az elmúlt időszakban rendre felmerült a kérdés, hogy mi a legfontosabb cél: a gazdasági növekedést erőltetni akár annak árán is, hogy az tartósan magasan marad, vagy a pénzromlás elleni küzdelemre kell fókuszálni, megkockáztatva akár a recessziót is. Rá kellett jönnünk azonban, hogy nincs valójában átváltás a növekedés és az infláció között – fogalmazott a Világgazdaság podcastjében Kuti Zsolt, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért, pénzügyi elemzésekért és statisztikáért felelős ügyvezető igazgatója.
A jegybanki szakértő szerint annak, hogy immár négy negyedéve esik a hazai – természetesen a külső tényezők negatív hatását nem kicsinyítve –, a legfontosabb oka az infláció, ami Magyarországon kiemelkedően magasra ugrott. A jelentős pénzromlás csökkentette a reálbéreket, visszafogta a fogyasztást, erre reagálva a vállalatok is visszavettek a beruházásokból és így egy negatív spirálba került a magyar gazdaság. Kuti Zsolt szerint a gazdasági ösztönzők, amennyiben azok az inflációt serkentik, gyakorlatilag semmit sem érnek, pusztán ezt a negatív spirált fogják még inkább erősíteni.
Nem véletlen, hogy a jegybank folyamatosan azt hangoztatja, hogy az inflációt kell mielőbb letörni ahhoz, hogy a növekedés beinduljon
– fogalmazott Kuti Zsolt.
A kedvező jelek ugyanakkor már látszanak, a nagyfrekvenciás adataink már pozitív trendeket mutatnak, és noha a „headline” inflációs adat augusztusi csökkenése némileg elmaradt a várttól – ami nagyrészt az üzemanyagárak emelkedésével magyarázható – a maginfláció ugyanakkor már nagyon erőteljes, fundamentális csökkenést mutatott.
A versenyképesség javítása a kulcs a fenntartható növekedéshez
A jelenlegi gyenge gazdasági teljesítmény, a sérülékenységünk arra vezethető vissza, hogy nem végeztük el kellő időben a házi feladatot, azaz nem javítottunk érdemben a versenyképességünkön – véli Kuti Zsolt. Nem vitatható, hogy a 2010 után meghozott reformintézkedések lendületet adtak a gazdaságnak, ugyanakkor a versenyképességi fordulat nem valósult meg, noha az MNB az előző évtized közepétől kezdve több, ezt célzó javaslatcsomagot is elkészítve igyekezett felhívni a figyelmet ennek szükségességére. A koronavírus-járvány, a háború, majd az ugyanakkor a felszínre hozták a gazdaságunk gyengeségeit. Azokból a szektorokból, ahol nem elég hatékony a termelés, vagy nem vagyunk elég versenyképesek, nagyon erőteljes inflációs sokk érkezett, ami nagymértékben fékezi a növekedést.
Ha tehát az a kérdés, hogy hogyan térjünk vissza a növekedési pályára, a rövid távú válasz az, hogy az inflációt kell letörni, de hosszabb távon teljes versenyképességi fordulatra van szükség – fogalmazott Kuti Zsolt.
Mindez nem csak a kormány feladata, szerepe lehet benne például az MNB-nek is, ugyanakkor ezt a szemléletváltást végig kell vinni a gazdaság egészében. Fontos teendőink lennének a digitalizáció terén, ami terjed ugyan a hazai gazdaságban, a vállalati szektorban, de európai viszonylatban még mindig igen nagy a lemaradásunk. A kormányzatra hárul ugyanakkor, hogy a többi között az egészségügy, az oktatás, az energiafüggőség tekintetében vagy agrárpiaci szabályozás terén növelje a versenyképességünket, hogy egy fenntartható növekedési pályára álljon a gazdaság.
Az adatvezérelt monetáris politika továbbra is az inflációs cél elérésére fókuszál
A monetáris politikát a szeptember utáni szakaszban is az óvatos, az infláció alakulását és a piaci stabilitás fenntartását célzó megközelítés fogja jellemezni. Ebben a folyamatban Kuti Zsolt szerint kulcsfontosságú lesz, hogy mit hoz az idei ősz, éppen ezért kockázatos lenne elköteleződni egy konkrét kamatpálya mellett.
Ezért mondjuk azt, hogy egy adatvezérelt időszak következik. Az MNB inflációs célja 2025 első felében érhető el a jelenlegi becslésünk szerint. Rövid távon még kérdés, hogy mi lesz a benzinárakkal, lesz-e újabb olyan kormányzati intézkedés, amely befolyásolja az inflációs pályát, és mi lesz a bérdinamikával, mennyire fegyelmezetten emelnek majd a cégek. Az infláció hosszút távú lefutására vonatkozó várakozásainkat ugyanakkor mindez érdemben nem írja át. Az egy számjegyű infláció elérése ugyanakkor nem egyedüli cél, hiszen ez önmagában még nem jelent árstabilitást, tovább kell menni és el kell érni a 3 százalékos célt – fogalmazott az MNB ügyvezető igazgatója.
Vannak még bőven kockázatok
Az infláció idei évi gyors ütemű csökkenése 2024-ben lassul, kockázatként jelentkezik a feszes vagy a szolgáltatói szektorban, ezen belül például a távközlésben gyakorolt visszamenőleges inflációkövető árképzés. Kérdés emellett, hogy a Fed meddig tartja magasan a kamatokat, illetve mit gondolnak minderről majd a piacok, hiszen ez globálisan kihat a különböző eszközök árazásaira, és ezen keresztül a hazai eszközök és a forint árfolyamának alakulására.
Emlékezzünk csak vissza, hogy a történelem során visszatérően előfordult, hogy amikor a Fed tartósan magasan tartotta a kamatokat, az valamelyik feltörekvő gazdasági térségben adósságválsághoz vezetett – mutat rá Kuti Zsolt.
Javult az ország kockázati megítélése
Az elmúlt háromnegyed évben a magas kamatok tartották egyensúlyban a forint árfolyamát, de mára sokat javult az ország kockázati megítélése, és ennek folytatódása egyre jobban tudja majd támogatni a forintot. Itt érdemes kiemelni a fizetésimérleg-adatok javulását, és a negyedik negyedévtől várhatóan már pozitívvá váló reálkamatokat. Ezek a tényezők a jövőbeli kamatcsökkentések mellett is stabil pályán tarthatják a forint árfolyamát. Persze vannak még kockázatok: kérdés, hogy mi lesz az uniós forrásokkal, vagy hogyan alakul majd a költségvetés egyenlege. Az ország külső megítélésében nem számolunk érdemi romlással, a hitelminősítőkkel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, a pozitív folyamatokat ők is látják, ugyanakkor árgus szemekkel figyelik az uniós források kérdéskörét, és az államháztartási folyamatokat. A jövő évre nézve a legnagyobb kockázatok az infláció elleni harcban a háború és annak az élelmiszerárakra, illetve az energiahordozókra gyakorolt hatása. Kritikus a pénzpiaci környezet, azaz, hogy lesz-e egy olyan feltörekvő piacokat érintő sokk, ami érdemi tőkekivonást indít el, és ebben meghatározó tényező lesz a nagy jegybankok monetáris politikájának iránya is.
