Idén is közzétette a Központi Statisztikai Hivatal a Háztartások életszínvonala című kiadványát, amely azóta, hogy nem közli a létminimum-számításokat, minden év novemberében, egy év késéssel mutatja be a magyar háztartások anyagi helyzetét.
A részletes adatokból az derül ki, hogy miközben az éves nettó jövedelem (16,9 százalékos növekedés mellett) 2 millió 245 ezer forintot tett ki, és reálértéken is (2 százalékponttal) emelkedett, addig a szegénységnek és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek aránya ugyancsak nőtt, ha minimálisan is (1,2 százalékkal). A közel kétmilliós szám azonban még mindig jóval kedvezőbb, mint egy szűk évtizede, amikor 3,5 millióan voltak a szegénység kockázatának kitéve.
A KSH szerint a szegénységi küszöb havi összege az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan az egy évvel korábbi 125 ezerről 145 ezerre, a két felnőttel és két gyermekkel rendelkező háztartások esetében pedig 263 ezerről 305 ezer forintra emelkedett. Tulajdonképpen ezek az összegek feleltethetők meg a korábbi létminimumnak szintjének.
Gyakorlatilag minden tizedik magyar tartozott ide: a szegénységi küszöb alatt élők száma 1 millió 232 ezer fő volt, 76 ezer fővel több, mint 2021-ben. 2022-ben 981 ezer volt a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők száma, az előző évinél 29 ezer fővel több.
Az anyagi és szociális depriváció mérésére használt 13 tétel közül a legtöbb embert az egyhetes üdülés hiánya érintette, a lakosság 43,9 százaléka nem engedhette meg magának, hogy egy hétre elutazzon pihenés céljából
– állapítja meg a kiadvány, hozzátéve, évről évre kevesebben, de a magyar lakosság még mindig közel egyharmada él olyan háztartásban, ahol nem tudnak egy – a havi szegénységi küszöbnek, azaz 125 ezer forintnak megfelelő – egyszeri váratlan kiadást finanszírozni. Ennek ellenére 2022-ben az előző évhez képest 10,3 százalékról 9,6 százalékra csökkent a lakással kapcsolatos fizetési hátralékkal rendelkezők aránya. A KSH az energiaárak növekedésével magyarázza, hogy 4,7 százalékról 8,0 százalékra nőtt viszont azoknak az aránya, akik nem tudták megfelelően fűteni a lakásukat.
Így nőtt az egyenlőtlenség
A statisztikai hivatal arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség vizsgálatánál széles körben alkalmazott Gini-együttható és az S80/S20-mutató esetében is emelkedett az index, ami az egyenlőtlenség növekedésére utal. Az előbbi azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, az utóbbi a legalsó és a legfelső ötöd közti jövedelemkülönbséget mutatja. Minél magasabb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. A Gini-együttható 27,7-ről 29,0-re, az S80/S20-mutató 4,0-ról 4,5-re nőtt. Ezzel együtt Magyarország továbbra is a közepesen egyenlőtlen európai országok közé tartozik a KSH szerint.
Romániában és Németországban is többen vannak kitéve a szegénység kockázatának
2021-ben az uniós népesség 21,6 százalékát, összesen 95,3 millió embert érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A legnagyobb arányban Csehországban (11,8 százalék), Szlovéniában (13,3 százalék), valamint Lengyelországban (15,9 százalék), a legkisebb arányban pedig Romániában (34,4 százalék) Bulgáriában (32,2 százalék) és Görögországban (26,3 százalék) voltak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának az emberek.
Magyarország 2021. évi, 18,4 százalékos mutatója a 10. legalacsonyabb az unióban.
Az egyes szegénységi dimenziókat tekintve a jövedelmi szegénységben élők aránya Csehországban volt a legalacsonyabb (10,1 százalék), a legmagasabb pedig Bulgáriában (22,9 százalék). Az indikátor uniós átlaga 16,5 százalék volt. A súlyos anyagi és szociális deprivációban élők hányada szintén Csehországban (2,2 százalék) volt a legalacsonyabb, Romániában (27,9 százalék) a legmagasabb. Ennek a mutatónak az uniós átlaga 8,3 százalék volt. A munkaszegénység Luxemburgban volt a legkisebb, ott a lakosság 3,5 százaléka élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, a legnagyobb pedig Belgiumban (11,5 százalék). Az uniós átlag ez esetben 8,3 százalék volt.
