Sűrű volt az elmúlt időszak a Költségvetési Tanácsnál. Év végéig még összeül a tanács?
Szándékunk szerint igen. Munkánk ütemét törvényi kötelezettségeink határozzák meg, ugyanakkor az ülések számából arra is lehet következtetni, hogy mennyire feszítettek a költségvetést domináló külső és belső feltételek. Miután a tanács 2012-ben a jelen összetételben megalakult, még gyakran volt szükség vélemény kiadásával záruló ülésekre. Amikor pedig beköszöntött a gazdaságban a fellendülés időszaka, az a költségvetésben is nagyobb mozgásteret eredményezett, így elég volt évi négyszer-ötször találkozni. Tartott ez a járvány kitöréséig, amelyet követően
olyan, soha nem tapasztalt nehéz feltételek határozták meg a pénzügyi-gazdasági lehetőségeket, amelyek rugalmas alkalmazkodást és újratervezéseket igényeltek.
Azóta – és a háborúkkal ez még inkább így lett – a tanács ismét sűrűbben ülésezik. Legközelebb a testület éves munkájának beszámolója mellett egy hároméves gazdasági előrejelzés elfogadása kerül terítékre, és ha az Országgyűlés időközben elfogadja a Magyar Nemzeti Bank tőkepótlását rendező törvénymódosítást, akkor az utóbbi téma is napirenden lesz. Előfordulhat, hogy az év végén és január elején két alkalommal is össze kell ülnünk.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság
Mit gondol az MNB-nél keletkezett hatalmas veszteségről?
Nem egyedi a magyarországi helyzet abban, hogy a jegybank tőkepótlásra szorul. A gazdaságpolitikai mentőintézkedések árát és az árfolyam alakulásának a terhét más európai országokban is a központi bankok viselték. Az MNB veszteségének problémájára a KT hívta fel a figyelmet, még a tavaszi hónapokban, a jövő évi költségvetés véleményezésekor. Így indult el az a folyamat, amelynek eredményeként ma ott tartunk, hogy a kormány – az Európai Központi Bank támogató véleményét alapul véve – benyújtotta az Országgyűlésnek a nemzeti bankról szóló törvény módosítását. Eszerint hosszabb távon, megfelelő időben és mértékben kell a tőke visszapótlásáról gondoskodni. Noha a hosszabb táv aligha jelenti a jövő évet, de inkább előbb, mint utóbb foglalkozni kell a kérdéssel, mégpedig úgy, hogy a lépések más területeken ne okozzanak feszültségeket. Józanságra, tapintatra, érzékeny ellensúlyozásra és főleg a fiskális és a monetáris politika együttműködésére lesz szükség.
Hárman őrködnek a költségvetés felettA jelenlegi összetételű Költségvetési Tanács 2012-től támogatja az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét, továbbá vizsgálja a központi költségvetés megalapozottságát. A testület vezetőjét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre, jelenleg Kovács Árpád tölti be ezt a tisztséget. A tanácsnak az elnökön kívül még két tagja van: a Magyar Nemzeti Bank elnöke, azaz Matolcsy György és az Állami Számvevőszék elnöke, Windisch László. |
Igaza lehet az Európai Bizottságnak abban, hogy jövőre átmenetileg enyhén újra nőni fog az államadósság?
Az EB előrejelzései mindig pesszimistábbak, a KT álláspontja szerint az adósságszabályt idén és jövőre is betartja a költségvetés. Sajnos az év elején tapasztalt bevételelmaradások nem teszik lehetővé a GDP-arányos államadósság erőteljesebb csökkentését, de a tavalyi 73,3 százalékról valamivel 70 százalék alá esik vissza a ráta várhatóan az év végére. Jövőre az szempontjából kedvezőbb lesz a helyzet, hiszen jobbak az esélyek a növekedésre: az idei nulla vagy kicsit az alatti mutatóval szemben a bővülés az előrejelzések szerint 3-4 százalék körül alakulhat 2024-ben.
Várhatók még meglepetések a költségvetésben a hiánycél kétszeri módosítása után?
Nem tartok kellemetlen meglepetésektől, a pálya azonban így is nehéz. A hiány a korábbi, a Világgazdaságban is megjelent várakozásomhoz képest kormányzati beavatkozás nélkül kicsit magasabb lehet: az ősszel 5,2 százalékra módosított céllal szemben valahol 5,2 és 6 százalék között alakulhat, ami azért alacsonyabb, mint a tavalyi 6,2 százalék. Az ugyan jönnek, de nem olyan mértékben, ahogy kellene, a jóváhagyott, ám politikai okból ki nem fizetett forrásokat ugyanakkor a költségvetésnek meg kell előlegeznie. Nem látható pontosan, hogy ezen a téren mi várható az év végéig, csak sejtések vannak, ezek pedig bizonytalanná teszik a számításokat. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az inflációval összefüggésben a kiskereskedelmi forgalom idén jelentősen csökkent, ami miatt elmaradtak áfabevételek.
Mikor enyhülhet a nyomás az államháztartáson? Mit lehet tenni?
Ha napjainkat nézzük, a német növekedés a padlón van, az energiaárak ugyan csökkentek, de ingadoznak, nem tudjuk, milyen energiaellátási és más gazdasági következményei lesznek az Izraelt ért terrortámadásnak. Politikai és gazdasági zsarolások sorát látjuk, küzdelmes volt tehát az idei év, de meg tudtuk teremteni a jövő évi erőteljesebb növekedés alapját, az ikerdeficit megszűnt, többletes a külkereskedelem.
A bérek, nyugdíjak, családokat, fiatalokat segítő támogatások területén nem következett be törés.
A kedvező folyamatok már elindultak, a technikai után visszatért a növekedés a gazdaságba, igaz, némi késéssel. Gyors visszapattanás ugyanakkor nem várható, a migráció, a háború okozta válság nem tűnik el egyik napról a másikra.
Egyelőre a korábbi, az együttműködésre építő világ és Európa helyett egy elzárkózásra kényszerítő rend térnyerését látjuk. Ebben a világban jelentős eredmény, hogy tartjuk magunkat.
Értékeket, célokat őrző, megtartó alkalmazkodásra, van szükség. Ebbe pedig beletartoznak azok az ismétlődő újratervezések is, amelyek a fiskális és monetáris stabilitás megőrzését szolgálják.
Az MNB és a kormány közötti feszültségekről mi a véleménye? Bőven volt példa finom célozgatásokra és keményebb kritikákra is idén.
A megoldást kereső véleményütközésnek fontos szerepe van. Az is tény, hogy mindannyian feladatkörünkbe, törekvéseinkbe zártan nézünk a világra, s előfordul, hogy „egyszeműek” vagyunk. Ezért is kell egyeztetni, megoldást találni a megfelelő fórumokon. Az ilyen kiútkeresés azonban nem azonos az „üzengetésekben” megjelenő nyilvános bírálattal, a partner lépéseinek, törekvéseinek harsány kritikájával. Hasznosabb a konstruktív párbeszéd, különben a „nézőknek” jobb esetben az lesz a benyomásuk, hogy „ezek nem beszélnek egymással”, rosszabb esetben hogy „egymás ellen dolgoznak”. Ez nem tesz jót a hitelességnek, bizalomnak, a teljesítménynek, ráadásul egy ilyen mérkőzésben előbb utóbb mindenki – a nyertes is – veszít.
