„Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban” – ezzel hirdette meg rögtön a 2010-es kormányváltás után Orbán Viktor miniszterelnök a keleti nyitás politikáját. Nem véletlenül tűzte ki ezt a célt anno a kormányfő: miközben a magyar gazdaság a külkereskedelmi forgalmán keresztül már egy ideje teljesen elbillent a nyugati piacok felé, már akkor látszódott, hogy a világgazdaság és -kereskedelem súlypontja fokozatosan tolódik a Távol-Kelet felé. Bár Orbán hangsúlyozta, hogy Magyarország a nyugati civilizáció része, világossá tette, hogy aki nem számol az aktuális trendekkel, hajótörést szenved. A miniszterelnök helyzetértékelésében vélhetően a 2008–2009-es válság is szerepet játszott, amit Kína alig érzett meg – szemben a fejlett, nyugati világgal.
Bár a külkereskedelmi forgalomban a mai napig nem látszik érdemi oldódás, Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője szerint a keleti nyitás gazdasági sikerességét nem érdemes kizárólag a bilaterális külkereskedelmi adatokban keresni.
A világgazdaság működése ennél sokkal komplexebb, a termékek több országot érintő termelési láncokon keresztül jutnak el általában a fogyasztókhoz
– mondja a közgazdász, kiemelve: a kérdés sokkal inkább az, hogy a magyar vállalatok mennyire tudtak bekapcsolódni ezen láncokba a Keleten rejlő lehetőségeket kihasználva. Az utóbbit a legkönnyebben a Magyarországon jelen lévő német vállalatokon keresztül tudták megvalósítani.
Míg hazánk esetében kevésbé, Németországéban egyértelműen tetten érhető Kína szerepének a növekedése a termék-külkereskedelmi adatokban: az ázsiai ország súlya a német exporton belül 2010-ben még 5,7 százalékot tett ki, majd ez az arány 2020-ig 8,0 százalékra nőtt. Bár az is igaz, hogy a rákövetkező két évben Kína súlya a német exportban 6,7 százalékra mérséklődött, és ebben szerepet játszhatott az európai ország iparának gyengélkedése és a kínai kereslet visszaesése is.
A reexport oldhatja a függőségünket
Tavalyelőtt a magyar legnagyobb része, 25 százaléka irányult Németországba, ami a 2014–2021-es 27-28 százalékos arányokhoz képest ugyan csökkenés, de 2023. január–októberben ismét 27 százalékhoz közelített. Kína esetében is úgy tűnik, hogy kevés volt az évi átlagos 8,5 százalékos forgalomnövekedés, az ennél némiképp gyorsabb ütemű, 9,1 százalékos exportbővülés miatt a távol-keleti ország közvetlen részesedése 1,6-ről 1,5 százalékra csökkent 2010-ről 2022-re.
Az elemző szerint a magyar gazdaság egyoldalú függőségéről alkotott képet erősen árnyalhatja a reexport, tehát az, hogy a Németországba tartó kivitel jelentős része Kínában köthet ki.
Bár erről konkrét adatok nincsenek, Molnár Dániel úgy fogalmazott, mindezek ellenére némi oldódás azért látszik a kapcsolatok szorosságát illetően: míg 2010-ben a külföldi vállalatok által Magyarországon előállított hozzáadott érték 65,3 százaléka az országaihoz, 29,5 százaléka Németországhoz kötődött, addig ezen arányok 2021-re 59,9, illetve 27,1 százalékra mérséklődtek.
Bajban a német ipar
„A német ipar erősen függött az olcsó orosz energiától, és az ettől való tartós függetlenedés egyben tartósan magasabb költségszintet és alacsonyabb versenyképességet, vagyis jó eséllyel hosszú távon alacsonyabb növekedési potenciált jelent” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Matheika Zotlán, a Kopint-Tárki iparkutatója. Hozzátette: a geopolitikai polarizáció – amely minden jel szerint nem átmeneti jelenség, hanem olyan trend, amellyel tartósan számolni kell – azért is érinti kedvezőtlenül Németországot, mert Kína mint a globális értékláncok alkotóeleme és mint felvevőpiac egyaránt fontos a német iparnak.
Másfelől a kínai cégek által támasztott verseny is éleződik, és
figyelmeztető jel, hogy az elektromobilitás terén Kína láthatóan jobban áll, mint a nagy német autógyártók, amelyeknek így nemcsak a globális, de az európai piaci pozíciói is bizonytalanabbá válnak.
A kialakult helyzetre reagáló A terv (ipari kapacitások zöldítése/modernizálása) megvalósítását erősen korlátozza a feladat puszta nagyságrendjén túl a német fiskális válság is, B terv pedig nem nagyon látszik.
Leginkább tőkevonzásban sikeres a keleti nyitás
A Makronóm elemzője szerint a keleti nyitás sikeressége a tőkevonzásban, a Magyarországon megtelepült cégek teljesítményében egyértelműen látható: 2010-ben az Eurostat adatai szerint
- a kínai (és hongkongi),
- a japán, valamint
- a dél-koreai vállalatok Magyarországon 1,07 milliárd euró (nagyságrendileg 295 milliárd forint) hozzáadott érték létrehozásában vettek részt.
2021-re a gazdasági hozzájárulásuk már elérte a 4,6 milliárd eurót (akkori árfolyamon több mint 1600 milliárd forint). Vagyis 2021-ben ezen három ország cégei adták a vállalati szektor által előállított jövedelem 5,0 százalékát (2010-ben ez az arány még csupán 2,3 százalék volt, és az azóta megtörtént bejelentések alapján [CATL, BYD] vélhetően még tovább nőtt).
