A következő hetekben nyújtja be az országgyűlésnek a jövő évi költségvetést a pénzügyminisztérium. Bár sok konkrétum egyelőre nem ismert a főbb sarokszámok kivételével, mint a 4 százalékos növekedés vagy a 3,7 százalékos költségvetési deficit, az azonban már most borítékolható, hogy várhatóan 2025-ben is maradnak az extraprofitadók. A leánykori nevükön különadóként emlegetett cégeket sújtó közterhek bevezetését az kezdetén, 2022 nyarán többek között a rezsicsökkentés fenntartásával indokolta a kabinet, azzal az ígérettel, hogy két év után, tehát 2025-től kivezeti őket.
Az persze már az idei büdzsé számai alapján is sejthető, hogy akkora tételt jelentenek az államkasszának, hogy azonnali kivezetésükkel egy csapásra hatalmas lyuk keletkezne a költségvetésben, amelyet a mostani állapotában, amikor tovább faragná a még mindig magas hiányt, biztosan nem engedhet meg magának az államkassza fölött őrködő pénzügyminisztérium.
Vannak jelei, hogy a kormányzati szándék is változott ezekkel az intézkedésekkel
– mondta a Világgazdaságnak Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior elemzője. A szakértő emlékeztetett, hogy több különadó esetében (gyógyszergyártói különadó, bányajáradék) is az adómérték csökkentéséről született döntés az idei év kezdetével. Aminek előzménye, hogy tavaly a kormány megállapodást kötött a Telekommal és a 4iG-vel, hogy azok a távközlési közműadó és a távközlési különadó kivezetéséért cserébe jelentős, a hazai távközlési hálózat fejlesztését célzó beruházásokat hajtanak végre. Ehhez hasonlóan a gyógyszergyártók esetében is lehetővé tették a kutatás-fejlesztési ráfordítások leírhatóságát. De a stabil finanszírozás biztosítása érdekében a hitelintézetek és pénzügyi vállalatok számára is lehetőség nyílt adójuk megfelezésére, amennyiben a meghatározott jellemzőkkel bíró állampapírokból vásárolnak.
Úgy látja, hogy átalakulhatnak a különadók funkciói, inkább ösztönzőként szolgálhatnak a multinacionális nagyvállalatok számára a gazdaságfejlesztési erőfeszítések elősegítése érdekében.
Szemben azzal, hogy bevezetésükkor a fő céljuk a költségvetési bevételek növelése, valamint a keletkező extraprofitok elvonása volt. Azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a kormány beruházásösztönző politikájának is fontos eszközei lehetnek, az adócsökkentésért cserébe valamit általában el is vár az érintett cégektől a kormány. Így volt ez 2016-ban az Erste részvényeinek megvásárlásakor, amiért cserébe 2016-ban és 2017-ben összesen mintegy 80 milliárd forinttal csökkentette a kormány pénzügyi szervezetek különadóját.
Még így is gigantikus tételt jelentenek a költségvetésnek
Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2024-es költségvetés részletes indoklása alapján az várható, hogy a kormány 2025-től várhatóan kivezeti az extraprofitadókat, ugyanis az ezekből beérkező adóbevételek jelentősen visszaesnek 2025-től, így elviekben nem marad tovább.
De csak elviekben, ugyanis ezeket az intézkedéseket a költségvetés mindenkori állapota fogja meghatározni Bagdi szerint, már pedig a Pénzügyminisztérium 2025-ben csökkenő hiánnyal, alacsonyabb államadóssággal számol.
Épp ezért kérdéses, hogy lemondhat-e a költségvetés ezekről a különadókról, amikor igyekszik helyreállítani a járvány alatt megbomlott fiskális egyensúlyt. Ha az idei büdzsét nézzük, akkor 2024. évi költségvetési törvény a különadókkal érintett szektoroktól összesen 1958,1 milliárd forint bevételt vár, ebben azonban nem csupán a különadók jelennek meg. Molnár Dániel szerint amennyiben a 2015-2021-es átlagos teljesüléseket figyelembe vesszük az érintett soroknál, úgy 1460,3 milliárd forintot tehet ki ebből a tényleges különadóbevétel. A fentebb is említett megállapodások értelmében a tervekhez képest csökken például a bányajáradékból és a távközlési adóból származó bevétel is, becslése szerint megközelítőleg 149 milliárd forinttal,
vagyis az idei évi teljesülés valahol 1300 milliárd forint környékén lehet majd.
A legnagyobb tételek, ahogy az alábbi táblázatban látszik, a hitelintézetek és pénzügyi szervezetek befizetései, az energiaágazat befizetései, valamint a kiskereskedelmi
Elfogadták a nemzetközi szervezetek a különadókat
Nem kevés vitát vállalt a kabinet a nemzetközi szervezetekkel a 2010-es évek elején, főképp a bankadó kapcsán, amit rögtön a kormányváltást követően kivetett. Hogy mennyire megváltozott a hozzáállás a szektorális adókhoz, mi sem mutatja jobban, hogy még a Fitch Ratings hitelminősítő 2016-ban még a bankadó csökkentésétől tette függővé az esetleges felminősítést a bóvli kategóriából, ám manapság még említés szintjén sem sem kerül elő a hitelminősítői értékelésekben. Molnár Dániel arra mutatott rá, hogy a globális gazdasági környezet érdemben átalakult az elmúlt bő évtizedben, amiben vélhetően az is megjelent, hogy az elmúlt évek egymást gyorsan követő két válsága (koronavírus és energia) is merőben új és váratlan helyzet elé állította a gazdaságpolitikai döntéshozókat.
„A normál békeidőben alkalmazott eszköztárak, intézkedések nem voltak elegendőek a negatív gazdasági hatások leküzdésére, így pedig egyre több országban nyúltak korábban unortodoxnak vagy piacellenesnek ítélt megoldásokhoz, gyakorlatilag követve a magyar gazdaságpolitikát” – vélekedett az elemző, aki szerint a magyar intézkedések összességében elfogadottá váltak, a hitelminősítők is emiatt lehetnek elnézőbbek.
Nem sok esélye van a Sparnak Brüsszelben
Mint ismert, régen látott konfliktus bontakozott ki a kormány és egy piaci szereplő között, miután a SPAR bepanaszolta a magyar kormányt Brüsszelben a kiskereskedelmi ágazatot sújtó különadó miatt. A kiskerlánc ráadásul ettől barátságtalanabb lépésre is rászánta magát, miközben nyomásgyakorlással és felvásárlási kísérlettel vádolta meg a kormányt és a kormányhoz közel álló üzleti csoportokat, megszüntette az itteni leányvállalatát és közvetlenül az osztrák anyacéghez láncolta magát. Az eset után berendelte magához a Spar-vezért Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, az pedig már csak később derült ki, hogy pert fontolgat a magyar kormány a cég ellen.
Bagdi Lajos ugyanakkor a kiskeradó kapcsán jelezte, hogy kiskereskedelmi adó nem új különadó, azt már 2010–2012 között alkalmazták és az Bírósága a Bizottság kontra Lengyelország és a Bizottság kontra Magyarország ügyekben hozott ítéletek kapcsán megállapította, hogy a kiskereskedelmi ágazatban kivetett lengyel adó, amely nagyon hasonló a magyar kiskereskedelmi adóhoz,
nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot.
Kérdéses, hogy mitől veszteséges évek óta az osztrák vállalat, ami kapcsán Molnár Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiskereskedelem esetében gyakran az éves bevallások kerülnek bemutatásra, amely a számviteli és nem a közgazdasági profitot tartalmazza, a kettő pedig jelentős eltérést mutathat.
Több olyan módszer is létezik, amellyel egy adott vállalat adózott eredménye és így számviteli profitja csökkenthető, például a menedzseri tevékenységek kiszervezése, az anyavállalati kölcsönök után fizetett kamatok vagy a kapcsolt vállalkozásoktól beszerzett javakon megjelenő haszonkulcson keresztül.
Amikor tehát a kiskereskedelmi láncok helyzetét értékeljük, az adózott eredményen túl érdemes tágabban nézni a képet – jegyezte meg a Makronóm elemzője.
