Mit takar a zöld pénzügyi megközelítés, mit kell értenünk ezalatt?
Azért nehéz erre egzakt választ adni, mert nincs egységes, univerzális definíció arra, hogy mit is értünk egész pontosan zöldpénzügyek alatt. Ezzel együtt azért jól körülhatárolható a fogalom: zöldpénzügyeknek szoktak mindent elfogadni, ami a fenntarthatósági szempontokat a pénzügyekbe integrálja. Ennek persze több leágazása is létezik: ilyen például a párizsi egyezményben meghatározott klímacéloké, amelyek szerint a globális átlaghőmérséklet melegedése a század végéig nem haladhatja meg az 1,5 fokot. Itt minden olyan pénzügyi terméket zöldként fogadnak el, ami valamilyen módon hozzájárul ezeknek a klímacéloknak a megvalósításához. De meg lehet említeni az taxonómia (osztályozási) követelményrendszerét is, amelynél a zöldfinanszírozásnak való megfeleléshez az szükséges, hogy a hat meghatározott szempont közül az adott termék legalább egyet támogasson, és a többit se sértse. Mindenki keresi tehát, hogy pontosan mit is értünk ezalatt, de a lényeg az, hogy a fenntarthatóság, a környezeti szempontok pénzügyekben való értelmezése érthető összességében zöldpénzügyek alatt.
A Magyar Nemzeti Bank 2019-ben indította el zöldprogramját. Melyek ennek az eddigi eredményei?
Úgy gondolom, hogy ez nagyon bátor kezdeményezés volt a részünkről. Már akkor úgy láttuk, hogy a zöldpénzügyek kérdésköre a világban a közeljövő egyik fő gondolata lesz, amelyet a politikusok, gazdasági döntéshozók kiemelt szempontként használnak majd. A zöldgondolatkör egyike lesz azoknak a szempontoknak, amelyek a következő tíz-húsz évet meghatározzák, és éppen ezért – hogy erről strukturáltan tudjunk gondolkodni – idejekorán megalkottuk a zöldprogramunkat. Ezzel a kezdeményezésünkkel a régióban abszolút elsők voltunk, és a világban sem sok jegybank foglalkozott ilyen hangsúllyal ezzel.
A zöldpénzügyek szempontjából nagyon jelentős mérföldkőnek tekinthető, hogy annak idején ezt a programot megalkottuk, mert az egész pénzügyi szektornak – és magunknak is – egy gondolkodási keretrendszert hoztunk létre, hogy mily módon induljunk el lépésről lépésre, és hogyan vigyük be a pénzügyi világba ezt. Három dimenzióban kezdtük el vizsgálni a zöldátállás témakörét: az első, hogy nézzük meg a saját keretrendszerünket, illetve hogy azt hogyan tudjuk a zöldgondolatok köré rendezni. Ennek jegyében kezdtünk el a pénzügyi szektor számára különböző ajánlásokat kidolgozni, rövid és hosszú távú stresszteszteket végezni.
Emellett egy világszinten is egyedülálló kezdeményezéssel is éltünk: ez a zöldtőkekövetelmény-kedvezmény rendszere, amelynek már látszódnak is az első eredményei.
A második pillért a lehetséges partnerek, szövetségesek felkutatása jelenti mind hazai, mind nemzetközi szinten. Itt jogalkotókról, szabályozókról, a tudományos élet képviselőiről, egyetemekről, think tankekről is lehet szó, akikkel közösen dolgozunk. Szakmai anyagokat, tudományos kutatásokat állítunk elő vagy ösztönzünk, de említhetem azt is, hogy egyetemeken tartunk előadásokat a zöldpénzügyek témájáról. Így találtunk egymásra egyébként az Energia21 kezdeményezés létrehozóival is, a nemzetközi együttműködést tekintve pedig épp nemrég került sor az Európai Energiahatékonysági Pénzügyi Koalíció elindulásához kapcsolódó eseményre/panelbeszélgetésre, amelyre a Magyar Nemzeti Bank is – egyedüli jegybankként – kapott meghívót. A harmadik pillért pedig a saját magunk tevékenysége jelenti, tehát az, hogy mi mint jegybank a működésünk során mit teszünk a zöldszempontok érvényesüléséért. Itt igen ambiciózus célokat tűztünk ki magunk elé: első lépcsőben például a karbonlábnyomunk 30 százalékos csökkentését, amit azóta közel kétszeresen túlteljesítettünk. Most haladunk tovább a 75 százalékos mértékű csökkentés felé, miközben megmaradó szén-dioxid-kibocsátásunkat élőhely-rekonstrukciós projektekkel ellentételezzük, példát mutatva a pénzügyi szereplőknek. E természetalapú megoldások finanszírozásával nemcsak a jegybank operatív működésének karbonsemlegesítését érjük el, hanem hozzájárulunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez és a klímaváltozás hatásainak tompításához is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a zöldgondolatok mára a monetáris politikában is megjelentek és elterjedtek.
Mindezen folyamatokat bemutatva a jegybank idén már harmadik alkalommal publikálta az úgynevezett TCFD-jelentést, amelyben a saját működését értékeli zöldszempontból. A jegybankoknál persze ez különösen nagy kihívás, hiszen vannak olyan speciális tevékenységek – mondjuk a tartalékképzés –, amelyeknél szintén a zöldszempontok érvényesítésére kell valamilyen módon törekedni. Ha összegezni próbálnám, hogy mit adott nekünk a zöldprogram, mindenképp hangsúlyoznám, hogy házon belül is sikerült valamilyen „tudatformálást” véghez vinnünk. Emellett a pénzügyi szolgáltatóknál is hozzájárultunk a szemléletváltáshoz, így segítve azt, hogy a teljes magyar gazdaság a zöldátmenet nyertese legyen, és az élen tudjon járni bizonyos megoldásokban.
Az MNB tapasztalatai szerint a hazai bankok mennyire veszik komolyan a zöldátállást, a fenntarthatóság kérdését?
Alapvetően nyitottságot tapasztaltunk a pénzügyi szektor szereplői részéről. Ez azért történhet így, mert ezek az intézmények nagyon sok ismerethez jutottak a felügyeleti eszköztár támogató elemei révén – értem ezalatt a különböző ajánlásokat, riportokat, a tudásmegosztás eszközeit –, és megfelelő módon el is kezdték ezeket a zöldszempontokat beépíteni az üzleti tevékenységükbe. Ma pedig már ott tartunk, hogy több intézménynek is dedikált, a zöldátállás kérdéskörével foglalkozó csapata van, és egyre inkább magukévá teszik ezt a kérdést. Hangsúlyozom, nemcsak szlogen szintjén, hanem úgy, hogy beépítik a kockázatkezelési tevékenységbe, a stratégiaalkotásba, és a napi működésben is egyre inkább jelen vannak a zöldgondolatok. Ez azért is fontos, mert mi magunk is két oldalról tekintünk a fenntarthatóságra és a környezeti kockázatra: egyfelől, hogy a pénzügyi szektor hogyan hat a környezetére, másfelől pedig – és ez szintén fontos –, hogy a környezeti kockázatok hogyan hatnak a pénzügyi szférára.
A világban is egyre inkább felismerik, hogy a környezeti kockázatok hatással vannak nemcsak a pénzügyi intézményekre, hanem egy országra, annak a gazdaságára, így akár az inflációra is. Ahogy ez egyre inkább kikristályosodik, az intézmények egyre jobban odafigyelnek arra, hogy a fizikai és átállási kockázatok szempontjából is mindez hogyan hat a működési környezetükre.
Összességében tehát a pénzügyi intézmények jól reagálnak, amit a hamarosan megjelenő éves zöldpénzügyi jelentésünk is visszaigazol majd.
Mit tehetnek a pénzügyi szolgáltatók – az árazáson túl – a zöldtermékek, és a fenntarthatóságot célzó szemlélet hatékonyabb terjesztéséért a vállalati és lakossági ügyfelek körében?
Az ügyfeleket valóban az motiválja leginkább, ha a zöldpénzügyi konstrukcióknál valamilyen extra szolgáltatást vagy kedvezményt kapnak a sztenderd termékekhez képest. Mi is ebben a dimenzióban gondolkodunk, hiszen látni kell, hogy itt alapvetően két irányból jöhet az ösztönző: vagy büntetünk, ha valaki nem ezt csinálja, vagy díjazzuk azt, ha igen. Mi az utóbbiban hiszünk, annál is inkább, mert a támogató hozzáállás felügyeleti stratégiánknak is hangsúlyos eleme.
Ennek a legjobb példája a már említett zöldtőkekövetelmény-kedvezmény, amelynél az a logika, hogy nem plusz tőkét kell képeznie a banknak, ha nem támogatja a fenntarthatósági szempontok érvényesülését a tevékenysége során. Épp ellenkezőleg: extra engedményt kap, ha kiáll ezen ügy mellett. Ez az engedmény pedig az ügyfeleknél is megjelenhet, például alacsonyabb hitelkamat formájában.
Mindennek hátterében ott van az is, hogy az az ügyfél, aki zöldberuházásokra vagy -szempontokra költ – például lakásfelújítással energiát takarít meg, vagy vállalatként napelemet telepít, elektromos autóflottát szerez be –, általában a pénzügyeit tekintve is tudatosabb. A pénzügyi intézmények tehát biztosak lehetnek abban, hogy ők fizetni fogják a hiteleik törlesztőrészleteit. Másrészt, aki akár magánszemélyként, akár vállalatként ilyen típusú beruházást hajt végre, bízhat abban, hogy az adott eszköz vagy ingatlan értéke is magasabb lesz, vagy legalábbis értékállóbbnak bizonyul. Éppen ezért mondjuk azt, hogy ezeknek az ügyfeleknek megéri kedvezményeket biztosítani, hiszen a pénzügyi szolgáltató alacsonyabb kamatozás mellett is biztosíthatja magának a kellő megtérülést.
Természetesen nem vagyunk szereptévesztésben – pontosan tudjuk, hogy jegybankként, illetve felügyeletként mi a feladatunk –, de ha komolyan vesszük a zöldátállást meg a zöldfinanszírozást, és ebbe az irányba teszünk lépéseket, hisszük, hogy jó úton járunk.
Ha pedig azt látjuk, hogy az emberek és a pénzügyi rendszer szereplői fogékonyak erre, akkor egyre több szereplő lát majd fantáziát ebben, és így a zöldszempontok egyre inkább beépülnek a gazdaságpolitikába. Mindez már meg is kezdődött.
Ha tágabb összefüggéseket is vizsgálunk, látjuk, hogy Magyarország sérülékenységének egyik legfontosabb oka a negatív energiaegyenleg. Ennek elemi oka az, hogy fosszilis energiában alapvetően szegény ország vagyunk. A háború, illetve annak az energiaárakra gyakorolt hatása pedig megmutatta, hogy ez bizony fájni is tud, és rávilágított arra is, hogy javítani kellene az energiaegyenlegünket – nem ciklikusan, strukturálisan is. Tehát nemcsak örülni kellene annak, ha olcsók az energiahordozók, és aggódni, ha drágák, hanem tenni azért, hogy a megújuló források – így a nap, a szél, a geotermia – súlya növekedjen az energiamixben. A zöldátállás és az energiafüggetlenség erősítése pedig kéz a kézben tud járni, csak meg kell találni a megfelelő ösztönzőket ehhez.
A pénzügyi szektor kommunikációjában mára hangsúlyos szerepet kapott a fenntarthatóság kérdése, ám az nem teljesen egyértelmű, hogy az ezen a téren elért eredményeket hogyan lehet mérni. Mikorra alakulhat ki egy objektívnek tekinthető mérési módszertan?
Itt hasonló a helyzet a zöldpénzügyek definíciójához: joggal merülhet fel, hogy ha azt sem tudjuk pontosan, hogy miről beszélünk, akkor miképp akarjuk mérni? A Magyar Nemzeti Bank már számos fórumon kifejtette, hogy a mérés nagyon fontos témakör, enélkül nem lehet haladást elérni sehol sem, hiszen nem tudjuk viszonyítani magunkat egy bázishoz. A méréstől pedig nem kell félni, hiszen objektíven megmutatja, hogy egy adott területen épp hol tartunk. Ebből kiindulva mi annak a pártján vagyunk, hogy bármit, amit csinálunk, abszolút átlátható és mérhető módon kell végezni. Az is igaz viszont, hogy tanulási folyamatban van a világ, hogy a zöldátállást hogyan mérjük, és hogy hol tartunk ezen a téren. Tehát az a véleményem a kérdésről, hogy valóban nem könnyű rá választ adni, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni.
Nem is olyan régen publikált az MNB egy, a fenntartható GDP-ről szóló tanulmányt, amely rávilágított arra: nem biztos, hogy tökéletes a gazdasági tevékenység mérésének módszertana akkor, ha hiányzik belőle például a környezeti hatás kimutatása. Itt az idő tehát arra, hogy ha egy új szempontot – nevezetesen a fenntarthatóságot a gazdaság napi működésében – veszünk figyelembe, akkor a gazdaság teljesítményét mérő számot is hozzáigazítsuk.
A mérés ugyanakkor az ahhoz szükséges adatgyűjtés miatt folyamatos munkát igényel. A zöldtőkekövetelmény-kedvezmény programunk esetében ennek mintájára például már jelenleg is folyamatos adatszolgáltatást is nyújtanak a pénzügyi szolgáltatók. Ez nemcsak azért fontos, hogy megnézhessük, hogy tényleg zöldcélokat támogatnak, vagy nem, hanem azért is, mert így olyan adatbázis épül fel, amelyet egyre jobban és hatékonyabban tudunk használni.
A 2021. óta felhalmozódott adatokból látjuk például, hogy a teljes itthoni hitelállomány 3-4 százaléka tekinthető zöldnek – tehát bőven van hova fejlődni. De arról is vannak adataink, hogy ezeket a zöldhiteleket mire fordították az ügyfelek, melyek a legkedveltebb felhasználási célok.
Mindezek eredményeként egy sor olyan információhoz jutunk, amelyek révén a zöldprogramunkat még célzottabbá, még inkább hatékonnyá tudjuk tenni. Ezért tartom nagyon fontosnak a mérhetőséget, és ezért sem indítunk olyan programot, amelynek a hatásai nem mérhetők megfelelően.
A magyar pénzügyi szolgáltatói szektor hogyan áll a zöldpénzügyi termékek meghonosításával, nemzetközi összehasonlításban milyennek tekinthető a hazai választék? Számítani lehet-e emellett arra, hogy a jövőben nagyobb számban megjelenjenek itthon – akár támogatott, akár piaci feltételek mellett nyújtott – zöldkonstrukciók?
A magyar pénzügyi rendszer nemzetközi összehasonlításban nem számít nagy méretűnek, ennek ellenére a jó hír az, hogy a főbb zöldtermékcsoportok már mind megjelentek. Azt látni kell, hogy amikor zöldpénzügyi termékekről beszélünk, akkor általában kötvényekről és hitelekről – és persze zöldtematikájú befektetési alapokról – van szó. Ha visszatekintünk, az állam korábbi zöldkötvény-kibocsátása mérföldkőnek számított. A Magyar Nemzeti Bank a Növekedési Kötvényprogram segítségével támogatta erőteljesen a vállalati zöldkötvény-kibocsátást, a lakossági oldalon pedig szintén az MNB – a Zöld Otthon Programon keresztül – ösztönözte az ilyen termékek értékesítését. A legfrissebb fejlemény pedig az Otthonfelújítási program – általunk is nagyon üdvözölt – második üteme, amely a régi családi házak energiahatékonyságának a javítását célozza.
Ez mind-mind jó irány, miközben a hazai tőkepiacon és a tőzsdén is megjelentek olyan termékek, amelyek a zöldszempontokat figyelembe veszik. Úgy gondolom tehát, hogy a zöldátállás csírái pénzügyi termékek szintjén már megjelentek a hazai piacon. Nyilvánvalóan a konstrukciók számát még lehetne bővíteni – például a zöldalapok aránya esetében sem értük el a kívánatosnak tartott szintet –, de mind a privát, mind az állami szektorban léteznek jó kezdeményezések. Változatlanul nagy kérdés persze a finanszírozás, tehát hogy a privát szolgáltatókat hogyan lehet még jobban a zöldirányba elmozdítani, illetve az is, hogy az állam a központi költségvetésben hogyan tudja minél inkább figyelembe venni a fenntarthatósági szempontokat.
Az is nagy kérdés – és külön hangsúlyozom, hogy ezt vizsgáljuk –, hogy egy jegybank szigorú monetáris politikai környezetben, az elleni küzdelem célját szem előtt tartva hogyan tudja különböző ösztönzőkkel támogatni a zöldátállást. Ez nagyon komoly szempont, és nekünk mint Magyar Nemzeti Banknak – amelynek a mandátumai között szerepel a környezeti fenntarthatóság elősegítése – meg kell próbálnunk erre választ adni. Ez a jövő (tágabb értelemben vett) gazdaságpolitikája szempontjából meghatározó téma, amelyre jó válaszokat kell adnunk.
Az MNB-nek mára rengeteg olyan eszköze van, amellyel a zöldátállást próbálja elősegíteni. Amellett, hogy már eddig is számos ajánlást készítettünk a bankoknak és a biztosítóknak, létrehoztunk egy zöldpénzügyi termékkeresőt, amelynek segítségével az, aki ilyen hátterű konstrukciót keres, megtalálhatja a számára megfelelő ajánlatokat. Ez a termékkereső mára immár 18 intézmény 120 termékének az adatait mutatja be, tehát elmondható, hogy a merítés is egyre nagyobb.
Fontos az edukáció is: jó példa erre, hogy részt veszünk a már említett Energia21 kezdeményezésben, zöldpénzügyi konferenciát szervezünk, de akár az is, hogy zöldtudományos kutatói díjakat hoztunk létre. Ezek a kezdeményezések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a zöldgondolat minél inkább a hétköznapi életünk része legyen. Ahogy ma már egyre több háztartásnál a mindennapi rutin része a a pénzügyek terén is el kellene jutni odáig, hogy a zöldszempontok rutinszerűen érvényesüljenek.
